|
Aranyat az Ezüstért (bef. rész) |
Lumiere |
2007.07.18. 17:17 |
|
A könnyeim még mindig folyamatosan folytak a szememből de már nem a szomorúságtól... Nem! Hanem a boldogságtól, megkönnyebbüléstől. Boldog voltam, mert végre azzal lehetek együtt, akit szeretek.
|
Vallomások, könnyek..... |
Lumiere |
2007.07.18. 17:15 |
|
Magunk se tudtuk az időt, nem is foglalkoztunk vele. Csak mi ketten voltunk Laylával. Ő és én. Hajnalban az a beszélgetés mégjobban megerősítette a barátságunkat ami már eddig is nagyon szoros volt. Éreztem a napsugarak melegét a bőrömön.
|
Egy barátnő |
Lumiere |
2007.07.18. 17:13 |
|
Éreztem ahogy Leon ujjai leválnak a kezemről. Bár nem éreztem már de még tudtam hogy bármikor odakap értem ha valamilyen gyilkos mozdulat tör ki belőlem. Muszály volt leülnöm.
|
Imádlak.... |
Lumiere |
2007.07.18. 17:11 |
|
Egyszerűen dőlni kezdtem. Csak dőltem hátra közben egyfolytában Laylát figyeltem. Ahogy dőltem éreztem hogy valaki elkap. Nem néztem hátra, mégis tudtam hogy Leon tart, nehogy elessek.
|
Zsibbadás |
Lumiere |
2007.07.18. 17:11 |
|
Felébredtem, de mégse. A szemem nem volt nyitva csupán magam voltam és senki más. Egyedül voltam. Nem volt mellettem senki. Nem hallottam senkinek sem a hangját. Mi történt? Mért zsibbad ennyire az egész szám?
|
Arcátlanság |
Lumiere |
2007.07.18. 17:09 |
|
Leon előttem, Yuri mögöttem ráadásul egy szál boxerba. Hirtelen oldalra fordultam, az ajtó tárva nyitva benne Leon, és épp Yurival néz farkasszemet. Úgy cikázott a tekintetem körülöttük mintha két profiping-pongos játszana élethalál mecset. Kirázott a hideg tőlük.
|
Bűnösök avagy....... |
Lumiere |
2007.07.18. 17:08 |
|
Újra halottam a sípolást, de az már csak szagatott volt. Felvették és letették. Ez a sípolás... Nem bírtam lerakni a telefont pedig ez az éles hang már fejfájást okozott. Idegesített, és bántott...
|
Biológia és telefon |
Lumiere |
2007.07.18. 17:07 |
|
Sose kedveltem túlzottan a biológiát. Már suliba se voltam belőle a legjobb de őszintén megvallva, nem is törekedtem nagyon azért hogy biológus legyek. Nem az volt minden vágyálmom.
|
Csend |
Lumiere |
2007.07.18. 17:05 |
|
A csend. Csodás is, és félelmetes is. A csend csodás, mikor szerelmeddel csak ketten vagytok, és csodáljátok egymást, de félelmetes mikor csak egyedül vagy üresen, egy ágyban, a sötétben, a kedvesed, szerelmed nélkül.
|
Elvakultan |
Lumiere |
2007.07.18. 17:04 |
|
Én még mindig ott álltam az ajtóban, inkább szerelemre éhesen mint nőisenen. Egyik kezem az egyik ajtófélfának volt támaszva és arra dőltem rá a testsúlyommal, a jobb lábam pedig behajlítottam.
|
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…