Éreztem ahogy Leon ujjai leválnak a kezemről. Bár nem éreztem már de még tudtam hogy bármikor odakap értem ha valamilyen gyilkos mozdulat tör ki belőlem. Muszály volt leülnöm. Ledobtam magam abba a fotelbe amibe az előbb még Yuri kapaszkodott. Az arcomat a kezembe temettem és sírni kezdtem. Miért történik ez velem? Mért pont most? Leon a közelembe volt de mégis félszemmel Yurit figyelte. Nem mertem feltekinteni. Ekkor egy olyan gondolat hasított át a fejemen, amiről fogalmam sincs hogyan jutott eszembe. Azt meg viszont már végkép nem tudtam, hogy miért ordítottam be rögtön.

- Leon kérlek te is menj el! Szeretnék ma este egyedül lenni.

A várt reakció bekövetkezett. Leon köhögési rohamott kapot, Yuri pedig kitágult szemmel fürkészte az eseményeket. Sok értetlen pillantást vetett ránk Leonnal és szerintem a gondolatai megközelítették azt a valóságot, amit mi Leonnal elkövettünk Párizsban...

- De Sora... - háborodott fel..
- Nem Leon. Kérlek távozz! - belenéztem a szemeibe. Kis dühöt láttam benne, de most nem volt erőm foglalkozni vele. Majd kivesz egy szobát valahol. Úgyis olyan remek tervező és szervező. Kikisértem őket az ajtóig. Yuri az ajtóban még egy fájdalmas pillantást vetett felém, amire én lehajtottam a fejem. Mikor elindult Leon hozzámszólt:
- Őrült vagy! Tedd már ki!
- Ne szólj bele kérlek! Jóéjszakát Leon.
Azzal becsuktam előtte az ajtót.

Visszamentem a lakásba. A nappaliban teljes volt a káosz. Mivel egyedül voltam, és jobb ötletem sem volt, fogtam magam és elkezdtem rendet rakni. Megigazítottam az asztalterítőt, a fotelt, a kisasztalt, vizet öntöttem a virágokba és leültem a fotelba. Gondolkoztam... sírni kezdtem.... Azt hittem órákig sírtam és végül magam sem tudom hogy hogyan jutottam fel az emeletre és be a szobámba bele a nagy franciaágyba. Rögtön elnyomott az álom. Összehúztam magamat, hálistennek meleg volt így nem fáztam. Beleringattam magam a csodák álmaiba...

Ekkor fülsértő csöngés hallatszott. Azt hittem csak álmodom és mindjárt megszűnik de nem. A csöngés többször is megismétlődött mikor rájöttem nem álmodom. Rátekintettem az órára.... hajnali 2 volt. Leballagtam a földszintre. Kinyitottam az ajtót....

- Sora! Beszélnünk kell! - Layla állt előttem. Abban a pillanatban kipattantak a szemeim.
- Nincs beszélnivalónk Layla. - és már csuktam be volna az ajtót mikor ő kirúgta azt és berontott.
- De igenis van beszélnivalónk Sora! Ugyanis nem az történt amire gondolsz!
- Perszeee Layla... akkor miért vagy most itt? Azért hogy kimentsétek magatokat? Nem tudom miért érdemeltem ezt meg ! Azt hittem a barátnőm vagy ! - azzal becsaptam az ajtót. Mindketten farkasszemet néztünk egymással.
- Nem tudsz semmit Sora! Semmit! Nem tudom ki a szemetebb! Te vagy Yuri! Nem tudom ki menekült Leon után! Mond mégis minek mentél hozzá? Nem is szereted! Csak becsaptad! Te vagy felháborodva azért mert ő egyszer boldog volt egy másik nővel? Sora a fejemet teszem arra hogy ti már a legelső estén lefeküdtetek egymással! Akkor ki kinek a barátnője Sora? Ki hazudott a másiknak?

Pislogtam... vesztettem. Igen. Ő Layla Hamilton aki mindig mindenről tud és a legőszintébb formályában meg is mondja annak az illetőnek, aki titkolta előle. Ő a legjobb barátnőm, ez megcáfolhatatlan. Mindig kivezettük egymást a sötétből és mindig inspiráltuk egymást a jobb előadásra. Mi voltunk az aranypáros. Viszont egyszer sem veszekedtünk! Most az egyszer tört ki belőle az indulat ami szerintem jogos. Meg se hallgatom és máris elítélem.

- Kérsz egy kávét? - kérdeztem és rámosolyogtam. Ebből tudta hogy készen állok arra hogy mindent megbeszéljünk.
- Igen köszönöm! Az jólesne! - ő is visszamosolygott majd helyetfoglalt a nappaliba ahova 3 perc múlva én is betértem, és helyet foglaltam. Kezünkbe vettük a kávénkat majd egymásra pillantottunk. Nem tudtuk ki kezdje a vallomásokat. Végül ő kezdte.

- Nem történt közöttünk semmi Sora és nem ő itatott le. Már részegen jöttem le hozzá mégpedig azért mert Cathyvel olyannyira összekaptunk hogy olyan mérges lettem hogy kinyitottam otthon a boromat és benyakaltam. Idejöttem Yurihoz aki látta hogy leittam magam a sárgaföldig ezért azt ajánlotta hogy vegyek egy hidegzuhanyt. Mikor bejött a törölközővel én lefröcsköltem, azért lett vizes. Tudom Sora, nem szokásom részegnek lenni és nem fogom többet felhúzni magam hülyeségeken de kérlek ne vádold meg Yurit! Ő ártatlan volt.

Hallgattam . Tudtam hogy én jövök és hogy nem úszom meg. Belekortyoltam a kávémba. Ő rámpillantott ezzel jelezte hogy kezdjek neki a mesélésnek.

- Miután leszálltam megszálltam egy hotelba. Este átmentem Leonhoz és hát igen... Se szó se beszéd lefeküdtünk egymással. Másnap reggel kaptam egy levelet Yuritól hogy tudja hogy Párizsba vagyok.... Egyszer felakartam hívni de akkor az a nő vette fel a telefont én meg hazarohantam. Leon követett és hát utána jött az hogy összebalháztak és mikor Yuri megakarta ütni Leont én kzéjük ugrottam és eltört az állkapcsom. Ma reggel, vagyis tegnap reggel engedtek ki.... hát, ennyi lenne.

Jött a csend. Megittuk a kávénkat majd mikor összepakoltam ő utánam jött a konyhába. Megfordultam, egymásranéztünk és mindkettőnk sírni kezdett. Megöleltük egymást majd így szóltam:

- Aludj itt velem!
- Rendben!

Ezután felmentünk a hálóba bebújtunk az ágyba és egymást megölelve aludtunk el... Ez az este vagy inkább hajnal mégjobban megerősítette a barátságunkat...