Azumi-Chan Világa! Gyere és nézz körül!

	Új Design!

Menü

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

	Hányan vagyunk?
	Indulás: 2007-06-14

	Azumi világának órája

Linkek

Anime ismertetõk

Anime szereplõk

Manga ismertetõk

	Háziállat

Spring Kiss(Paradise Kiss)

Spring Kiss(Paradise Kiss) : A visszatérés!

A visszatérés!

Azumi 2007.07.19. 17:59

- Thank you Yukari-chan! Profi voltál mint mindig. - mondta kitörõ lelkesedéssel Mikako, a Happy Berry fõnöke, vagyis az én fõnököm. Mivel én, Hayasaka Yukari a Happy Berry egyik modellje vagyok.
Négy év telt el azóta hogy George és a többiek, pontosabban: Miwako, Arashi és Isabella elmentek New York-ba. Azóta nem láttam õket. Állítólag nagyon híresek Európában. Mondjuk az is volt a céljuk hogy híresek legyenek. Amikor elmentek, eléggé össze voltam törve. Fõleg azért, mert nem búcsúztak el tõlem. Bárhogy is akartam, erre nem kaptam választ. Rettenetesen éreztem magamat. Mégis legjobban aki hiányzott az George volt. Bár a többiek is hiányoztak, de õ valahogy más volt. Mikor úgy döntött hogy elmegy, mi még együtt voltunk. Elõször szomorú voltam, aztán mérges. Nem értettem hogy miért nem osztotta meg velem ezt a fontos információt. Kerestem õket telefonon, de mindig letagadták magukat. Fogalmam sincs hogy miért. Aztán ahogy telt- múlt az idõ, lassan elfogadtam. És el is akartam õket felejteni. Elhatároztam hogy új életet kezdek. Így is tettem. Mikako felvett a Happy Berry modelljének. De nem csak õ volt az egyedüli. Rengeteg divattervezõ keresett meg és kérte hogy legyek a modelljük. Én mindegyiknek igent mondtam. De a fõ állásom, mégs a Happy Berry-nél van. Így idõvel én lettem Japán egyik legkeresettebb és legfoglalkoztatottabb modellje. De nem csak a munkában változtattam, hanem a magánéletemben is. Méghozzá nem is akár hogy. Férjhez mentem. Mégpedig nem is akár kihez. A gimis szerelmemhez, vagyis Hiroyuki Tokumorihoz. Georgeék eltünése után hét hónappal, egy kávézóben futottam össze Tokumorival. Egész máshogy nézett ki. Randit kért tõlem és én bele is egyeztem. Lassan öszzejöttünk. Boldog voltam. Majd egy évre rá, megkérte a kezemet. Letaglózott, de sok önmarcangolás és filózás után igent mondtam. Összeházasodtunk. Ennek már két hosszú éve, és négy hónapja. Azóta együtt vagyunk. Bár a házasságunk elején még nem szerettem teljes szívembõl Tokumori- kunt, de ez megváltozott. Hát ennyiben változott meg az életem. Most három tervezõ ruháit reklámozom. De a legfõbb a Happy Berry. Georgeékról semmit nem tudok az ég adta világon. De már jó ideje nem is akarok.
**
A fotózás után, hulla fáradtan hazamentem.
- Halihó! - köszöntem, mikor beléptem az ajtón.
- Szia! Végre megjöttél, már vártalak. - mondta Hiro, aki mosolyogva köszönt és jött oda hozzám, majd csókot nyomott a számra.
- Sajnálom, nem tudtam elõbb jönni. Elhúzódott a fotózás.
- Semmi baj Yukari, tudom hogy sokszor elhúzódik. - mosolygott tovább Hiro.
Leültünk vacsorázni, aztán tévéztünk egy kicsit. Én ültem a kanapén, Hiro feküdt rajta és a feje az ölemben volt. Egyszer csak azt vettem észre hogy hangosan szuszog.
- Elaludt.......... - suttogtam.
Egy ideig még ott ott feküdtünk aztán felkeltettem és elmentünk lefeküdni aludni. Másnap nem kellett volna sehová mennem, de negyed kilenckor megcsörrent a mobilom. Lassan magabiztosság ici pici szikrája nélkül kászálódtam ki az ágyból, hogy felvegyem a telefont. Mikor végre sikerrel elértem, kómásan felvettem.
- Igen tessék Hayasaka Yukari!
- Hey Caroline! Mi ez az álmos hang hm...??? - kérdezte Mikako a telefon másik végén.
- Mikako- chan? Miben segíthetek? - kérdzeztem. Féltem hogy vajon mit akarhat tõlem.
- Hát........ Caroline arról lenne szó hogy be kellene jönnöd. Megérkezett egy új kollekció. Nem egészen Happy Berry, de szeretném ha te mutatnád be a nagyközönségnek. Ígérem nem lesz hosszú fotózás. Kérlek Carolnie! - szinte könyörgött Mikako.
- Hát …. nem is tudom....... jól van bemegyek. - megsajnáltam Mikako-chant.
- Tényleg Caroline? Jaj de örülök! Akkor várunk a szokott helyen. - azzal letette a telefont.
-Hogy ezt hogy fogom beadni Hironak? - kérdeztem magamtól.
- Mit kell nekem beadni?? - kérdezte a háttérbõl Hiro.
- Áh te itt vagy? - kicsit feszéjezve éreztem magamat. - - Szóval arról lenne szó, hogy Mikako behívott egy rövid fotózásra és én belementem. - vallottam be õszintén.
- Értem. Sejtettem hogy errõl van szó. - szomorodott el Hiro.
- Jaj kérlek ne haragudj. Ígérem hogy sietek és gyorsan itthon leszek. - mondtam és adtam neki egy csókot.
- Jó jó értem. Tudom hogy számodra a modellkedés nem csak egy munka. Érezd jól magad a fotózáson.
- Köszönöm Hiro! - adtam még egy csókot, majd elmentem öltözni és elindultam a kávéházhoz. Mivel mostanában ott szokott lenni a fotózás.
Mikor odaértem már nagyban mentek az elõkészületek. Sõt, mikor beljebb értem láttam hogy nemsokára kész.
- Sziasztok! - köszöntem mindenkinek mikor beértem.
- Helló Yukari-chan. - köszöntek vissza.
Keti és a többiek vagyis a segédek mindjárt letámadtak. Ott volt Seji is aki megcsinálta a hajamat és a sminkemet. Utána feladták rám a ruhát. Gyönyörû estéi feelinges ruha volt. Flitterekkel kirakott lepkével.
- Valahonnan olyan ismerõs ez a stílus csak nem tudom hogy honnan. - mondtam.
Kész lettem. Nagyon tetszett a ruha. Kimentem ahol a fotózás folyik. Hallottam Mikako hangját.
- Igen de nála jobb nincs. És el tudtam ide ráncigálni. Nézd meg, csak aztán kritikázd. Egyébként azt sem tudod hogy kicsoda.
Kinyitódott az ajtó. Belépett rajta Mikako és mögötte belépett George. Mikor megláttuk egymást csak néztünk egymásra.
- Ge-or-ge! - csak ennyit tudtm kimondani. Nagyon meglepett hogy ott áll elõttem. De nem csak én, õ is meg volt lepõdve.
Mögöttük bejött még Miwako, Arashi és Isabella. Õk is nagyon meglepõdtek. Csak álltunk egymással szemben. N hirtelen észhez tértem.
- Mi folyik itt Mikako-chan? - kérdeztem.
- Hogy érted hogy mi? Georgiék visszatértek és új kollekció ruháin dolgoznak. És az egyik darab az amit te magad viselsz. Csodásan áll rajtad Caroline.
Hirtelen megértettem mindent. Hogy miért volt ismerõs a ruha és hogy miért hívott engem be Mikako. Mérges voltam. Ha tudtam volna hogy erre megy ki a játék akkor nem jövök el.
Georgi végignézett rajtam.
- Sokat változtál Yukari. És csak is jó irányba. Csodásan áll rajtad a Paradise Kiss legújabb kreációja. - mondta George és végignézett rajtam. Én totálisan kiakadtam.
- Caroline!!!!!! - kiabálta Miwako és a nyakamba ugrott. Engem elragadott a düh. Eltoltam magamtól Miwakot. Mindenki csak nézett rám.
- Ne higyjétek hogy egy ölelésen vagy egy baráti puszival megbocsájtom nektek azt hogy szó nélkül elmentetek és nem jelentkeztetek. Négy éve. Négy éve értitek? Annyi ideje már hogy eltüntetek. És számomra nem léteztek már. Fõleg te George. Nem akarok egyikõtökrõl sem hallani. Megyek leveszem ezt a ruhát. Nem akarom hordani. - mondtam és sírva elrohantam. Bezárkóztam az öltöztetõbe és ott sírtam. A földre estem és ott sírtam tovább.
- Miért? Miért kellet visszajönniük amikor most már kezdett minden tökéletes lenni. - zokogtam ki magamból. Kis idõre rá dörömböltek az ajtón, de nem nyitottam ki. Nem akartam senkivel sem beszélni. Csak sírni akartam. Energiával és kemény szivvel felkészülni.