|
11. fejezet
Mayus02 2007.07.19. 18:47
Jól esett neki, hisz mindig is erre vágyott, de rossz volt kétségek között tengődni. Úgy érezte itt az ideje, hogy tisztázzák a félre értéseket, mert ő szereti. Ezen gondolkodott Sora. Leon tudta, mit, kit is akar, és az Sora volt.
Jól esett neki, hisz mindig is erre vágyott, de rossz volt kétségek között tengődni. Úgy érezte itt az ideje, hogy tisztázzák a félre értéseket, mert ő szereti. Ezen gondolkodott Sora. Leon tudta, mit, kit is akar, és az Sora volt. Hála Zacnek, biztosra meri venni, hogy Sora szereti őt, már csak azt várja, hogy ezt szerelme megerősítse.
- mért vagy itt – tette fel a kérdést Sora, félve.
- Ne butáskodj, miattad – suttogta lágyan fülébe. Így arra késztette Sorát, hogy megforduljon, szemébe nézzen. Sora reménykedve kereste Leon tekintetét, nem hitt a fülének, de mikor tekintetük találkozott csakis kizárólag szerelmet láttak egymás szemében. Sora nem tétovázott megcsókolta, Leon mohón kapott Sora ajkai után. De nem mert tovább menni, Zac szavai vízhangoztak fejében.
- Meg tudsz bocsátani? – kérdezte reménykedve Leon. Sora csak elmosolyodott megsimogatta arcát, keserűen elmosolyodott.
- Én kérek bocsánatot, nem kellett volna akkorát ütnöm, hisz nem tettél semmi rosszat! – Leon belecsókolt Sora tenyerébe.
- Ne butáskodj Sora, Zac elmondott mindent. – Sora ledermedt, majd felfogva a szavakat, keserűen megszólalt:
- Te csak azért vagy itt, mert Zac elmondta a múltamat – itt már felállt. – amit amúgy is nekem kellett volna! – fakadt ki, el akart futni, de Leon nem engedte. Sora kapálózott, hogy ki tudjon szabadulni a szorításból. Ezt viszont Leon nem engedte, megelégelte a dolgot. A homokban hanyatt döntötte Sorát, teljes súlyával ránehézkedett, kezeit lefogta.
- Most már lenyugodnál, ne viselkedj úgy, mint egy kisgyerek. És gondolj bele, ha Zac nem mondja el, akkor ki, mert te nem álltál szóba velem, szerintem ez a gondolat meg sem fordulta a fejedben. – Sora feladta, Leon szavai észhez térítették, de nem, mert belenézni a szemébe, szégyellte magát. Némán sírt. Leon megenyhült, nem tudta tovább nézni Sora szenvedését, érezte, már nem ellenkezik, elengedte a kezét. De még így sem mozdult, kezével maga felé fordította a fejét, arra késztetve, nézzen bele a szemébe.
- Azért jöttem ide, mert szeretlek, és nem a bátyád, múltad miatt. – Sorának kikerekedtek a szemei, nem számított vallomásra. Mikorra fel tudta fogni a szavak értelmét, lágyan elmosolyodott. Leon egyre idegesebb lett, hogy csak mosolyog, de nem válaszol, ezért leszállt róla, de amint ezt megtette, egy kéz megragadta a pólóját, és visszarántotta.
- Én is szeretlek – mondta még mindig mosolyogva – majd szenvedélyes csókba merültek. Sora szakította meg, és bújt oda hozzá. Leon nagyon örült.
Sokáig feküdtek a parton szótlanul.
- Zac haragszik ugye? – törte meg a csendet.
- Szerintem nem haragszik rád, de neki is felgyülemlett a feszültség, valakin le kellett adnia, mint neked. – majd ismét csend telepedett le, melyet ismét Sora szakított meg.
- Ugye nem haragszol – Leon értetlenül nézett fel rá – ami az ebédlőben történt – fordította el a fejét – nem akartalak megbántani.
- Még senkinek nem sikerült, kihozni a sodromból, de neked sikerült, és nem haragszom – csókolt bele Sora nyakába. – mit fogsz most csinálni? – tette fel azt a kérdést, mi most érdekelte.
- Nem tudom – bújt oda hozzá – az is megfordult a fejemben, hogy otthagyom a színpadot. De ez tudom, hogy hülyeség, nem futhatok el újra a problémáim elől.
- Megoldjuk, azt viszont jól látod, nem kellene elmenekülnöd, meg nem is engednélek. - mondta Leon.
- Menyi mindent mondott el Zac?
- Lássuk csak, a rokoni kapcsolatot, Emyt, a testvéredet. Az éneklést, az utcai incidenst – nem akarta kimondani, hogy meg akarták erőszakolni. – meg hogy eljöttél. Szóval, ami a lényeg, azt elmondta.
- Akkor nekem nem kell elismételnem – sóhajtott. - Mit szólsz az „új” kinézetemhez.
- Nem gondoltam volna, hogy te ilyen lázadó típus vagy, de nagyon jól áll – csókolta meg kedvesét.
- Ma eljössz hozzám? Nem is láttad még az új házam.
- Persze, de nem zavarok? Hisz most látod újra a testvéredet.
- Nem zavarsz, meg ha Zac elmondta a múltamat, mi egyben az övé is, akkor kedvel, megbízik benned.
Nem tudtak tovább beszélni, mert Rieh szaladt felé.
- Sora, Sora – majd ő arra is fordította a fejét. Mire odaért Rieh, már ülő pózba tornászták magukat.
- Szia. – majd Rieh szemügyre vette Leont, összeszűkítette a szemét, közeledett felé, és sípcsonton rúgta.
- Rieh – szólt rá Sora, erélyesen – meg ne próbáld! – ő csak boci szemekkel ránézett – most nincs ennyivel elintézve. Ha elüldözöd, nagyon rosszul fog esni – próbált rá hatni.
- Maxnál is ezt mondtad – mondta.
- Max az más, őt nem szerettem, és hogy tudd, Leon Oswaldnak hívják – majd Leon felé fordult – remélem nem haragszol rá ő Rieh Petrok. – és Rieh ma ott lesz nálunk, meg szerintem az után is, próbáld elfogadni. Rieh sértődötten elfordult.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
