|
10. fejezet
Mayus02 2007.07.19. 18:45
Sora a hír hallatán teljesen ledöbbent.
- mégis mióta tudod – esett kétségbe, a keze már a szája előtt volt, zokogott.
- Sora, nem így akartam elmondani – mentegetőzött. Próbálta vigasztalni a húgát.
Sora a hír hallatán teljesen ledöbbent.
- mégis mióta tudod – esett kétségbe, a keze már a szája előtt volt, zokogott.
- Sora, nem így akartam elmondani – mentegetőzött. Próbálta vigasztalni a húgát.
- Hagy, inkább mond meg, mióta tudod!
- Lassan egy éve – hajtotta le a fejét. Sora szóhoz sem jutni, inkább elsétált egy szó nélkül. Zac utána kapott.
- Bocsáss meg. – suttogta, nézett rá őszintén, remélte ismét az lesz, mint rég, hogy Sora elmosolyodik, karjaiba borul nevetve, de ő is tudta ez most nem lehet, hisz nagyon megbántotta. Sora mintha tudná, mire is gondol.
- Ne kérd, hogy legyek olyan újra, most gondolkodnom kell – hátátfordított és elment. Zac csak állt és nézte a tengert, tudta most túl messzire ment, meg akarta keresni. De ismerte annyira húgát, most egyedül akar lenni, hogy fel tudja dolgozni a történteket. Még csak most gondolt vissza, mennyire is kiborult. A dühét ő is pont ugyan úgy ráeresztette Sorára, pedig nem érdemelte meg.
Gondolataiból Leon térítette vissza.
Sora ahogy elindult, Kalossal találta magát szembe, kivel most egyáltalán nem akart találkozni.
- te tudtad? – csak ennyit kérdezet.
Csak egy bólintást kapott.
- mégis mióta?
- A Hattyúk tava óta, akkor tudtam meg – sóhajtott Kalos.
- Ne haragudj, de most jobban lennék egyedül, nem vágyok senki társaságára – majd elment mellette.
- Sora csak annyit mondj meg, hogy tényleg nincs szükséged rám?
- Ne várd, hogy válaszoljak, nem akarlak megbántani – hajtotta le a fejét. Tovább indult, túl sok megválaszolatlan kérdése volt, mire csak maga tud választ adni, de ahhoz le kell, hogy nyugodjon, a legjobb hely a tengerpart, de ott van Zac, így elment egy másik szakaszhoz, hol sziklák voltak, a tenger háborgott, sziklákhoz csapkodta magát, Sora lelkében is most, vihar tombolt.
Leon úgy gondolta beszél Zaccel, odament mellé.
- mi volt ez az előbb.
- Nem volt elég érthető? – válaszolt egy kis szünet után.
- Őszintén, sok minden még most is homályos, bár azt megértettem, hogy Kalos Sora apja.
- Nem lett volna szabad, most elmondanom, így is teljesen összevesztünk, pedig nem akartam.
- Úgy láttam nem csak Sorának kellett kiadnia a dühét. – mosolyodott el Leon, mi nem volt szokása.
- Hát nem – ismerte be Zac. – válaszolsz a kérdésemre?
- Melyikre? – kérdezte, bár tudta miről van szó.
- Szereted? – tette fel újra a kérdést.
Leon nem akart hazudni, talán Zac az egyedüli, ki tud segíteni neki, benne meg is tud bízni, hisz rögtön elkezdte mesélni Sora életét, sok mindenben megvilágosodott, de egyben rossz is volt hallgatni mennyi mindenen átment, hasonló az ő élete is, hisz az ő húga is a karjai között hallt meg, de Sorának még több mindennel szembe kellett néznie.
- a húgodon, olyan nehéz kiigazodni – kezdett bele Leon, nem tudta, hogy jól teszi-e, de legalább kiadja ő is magából. – mikor megcsókoltam, ő is visszacsókolt, de utána ellökött – mondta maga elé nézve. Zac megértette, most már tudta Leon szereti Sorát, nem kételkedett ebben.
- Továbbmentél? – kérdezte, Leon nem értette, így ránézett jelentőségteljesen.
- Igen – vallotta be.
- Akkor azért, nem figyeltél teljesen a beszélgetésnél – majd lehuppant az egyik padra, Leon is követte az ő példáját. – ezt akartam elmondani, mielőtt még megláttuk Sorát. Akkoriban én még elutaztam, Natonra bíztam őt. De nagyon megviselte hogy elmentem, akkor tudta meg, hogy nem is az igazi apját temette el. Emy még élt akkor. Én csak rátettem egy lapáttal, hogy elmentem. Natonnak is volt magánélete, edzett, hisz jó bokszoló akart lenni. Az egyik buliba nem kísérte el Sorát, akkoriban tetette be a pirszingjeit, elment egyedül. Egy srác felhívta a lakására, egy üdítőre. 15 éves volt, ártatlan kislány módjára elfogadta az ajánlatot. – egyre keserűbben folytatta a beszédet, ez Leonnak is feltűnt, tudta nem örül majd, amit hallani fog. – meg akarta erőszakolni, az utcáig sikerült eljutnia, odaért egy másik srác, leütötte a másikat – Leon itt egy picit fellélegzett – de a másik is meg akarta kapni, akkor jött Naton és mentette meg Sorát, szegény még mindig a sokk hatása alatt volt, így Natontől is hátrált, egy autó elütötte, 1 hónapig kómában volt, akkor már én is mellette voltam. De ez sem tudta elvenni a kedvét az énekléstől, Emy halála viszont igen. Gondolom azért csókolt vissza, mert szeret, ismerem a húgom, viszont nem tudott még semmit feldolgozni, azt hittem a 3 év elég volt neki, de úgy látom nem, felvett egy boldog, gondtalan kislány képét. Gondolom ez után megérted, mért is lökött el. – Leont, sokkolták a hírek, most gondolt bele, mennyi szörnyűségen is ment át, tudta Sora mellett a helye.
- Gondolom, most mész és megkeresed – mosolyodott el Zac.
- Igen – mondta – de egyet nem értek.
- És mi lenne az?
- Mi ez a feltétlen bizalom, hisz nem is ismersz?
- Ami videót elkezdtünk nézni, emlékszel rá?
- Igen, de Sora valamiért lekapcsolta.
- Igen, majd megnézed a folytatást, csak nevetni tudsz rajta, nekem elég az, hogy szereted Sorát, a bizalmamat, már el is nyerted – mosolyodott el. – de most menj és keresd meg, szüksége van rád.
Így is lett, elkezdte keresni, de rájött Sora biztos a tengerparton van.
Sora eközben a tengert figyelte, ült a homokban, most már kezdett lenyugodni. Nem értette maga sem, de nagyon hiányzik neki Leon közelsége. Tudta, akkor azért lökte el, mert még nem volt késszen rá, és nem tudta a srác komolyan gondolja-e, vagy csak játszik. A kétkedés között volt.
Nagyon összezavarodott, még mindig nem tudta elhinni, hogy Kalos az igaz apja. Nem tudja most mi lesz, otthagyja-e a színpadot, elmenekül újra, vagy szembe néz a problémáival. Egyedül nem bírja újra végigcsinálni. Tudta a helyes út az, ha beszél Kalossal, de ezt nem merte bevallani, félt- maga sem tudta mitől is igazán. Talán fél, hogy újra csalódik, átverik. De legjobban, hogy egyedül marad, hisz most bántotta meg szeretett bátyát. Félt, hogy mindent újra elveszít, azt nem bírná ki.
Érezte valaki mögötte állt, rögtön Zacre, tippelt, ezért nem is szólalt meg, túl makacs ahhoz, hogy bocsánatot kérjen.
Arra riadt fel elmélkedéséből, valaki megöleli hátulról, felismerte nem Zac. Boldogan borult az izmos mellkasnak, erre vágyott, Ő hiányzott neki, de nagyon.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
