|
Valóság?
Mayus002 2007.07.18. 18:19
Mizuki csak sírt és sírt, de megérezte egy démon közélettét, de nem ijedt meg mintha ismerte volna, majd a fák mögül előlépet egy magas jóképű férfi kinek két-két ezüst méregcsík található az arcán, a homlokán egy csillag, kék haj, ezüst szem, amint meglátta Mizukit, felkiáltott
Mizuki csak sírt és sírt, de megérezte egy démon közélettét, de nem ijedt meg mintha ismerte volna, majd a fák mögül előlépet egy magas jóképű férfi kinek két-két ezüst méregcsík található az arcán, a homlokán egy csillag, kék haj, ezüst szem, amint meglátta Mizukit, felkiáltott - Kira, te vagy az?- kérdezte boldogan Kira annyira megijedt, hogy elkezdett hátrálni - ki maga, honnan tudja a nevemet??- kérdezte kétségbeesetten - Shun vagyok, mond neked valamit ez a név –kérdezte - Te vagy a bátyám? – kérdezte reménykedve és már boldogabb is volt - Igen Kira már ugrott is a karjaiba, majd a bátya egy kicsit furcsával ránézett - Kira te terhes vagy??- kérdezte csodálkozva - Micsoda!!- távolodott el bátyától és újra sírásba tört ki - Mi történt?- kérdezte aggódva - Kihasználtak és eldobtak- zokogott, átkarolta Shun nyakát. Shun próbálta vigasztalni, de nem sok sikerrel - Még is mikor történt? - Tegnap este – szipogta Kira - És ki tette?- kiabált felháborodva, nem állt szándékába megijeszteni húgát, de felháborodott hogy ki merte meggyalázni húgát - Szeretem, ne bántsd, kérlek - De mond el - Majd otthon, de mégis az hol van? Erre a kérésre bátya megenyhült, és vidáman mesélt neki - van egy meglepetésem - és mi az - van egy öcséd - tényleg, hány éves - most lesz még csak 12, de nagyon aranyos gyerek, Jironak hívják - és mond csak Shun, neked van családod? - Nekem nincs – nevette el magát - Értem és anya, apa kik, és élnek még -kérdezte lelkesen, Shun csak mosolygott húga lelkesedésén - Egyszerre csak egy kérdés, de hogy válaszoljak aput Takuminak hívják a Déli területek ura, akkor anyut Ayának hívják és még élnek. - Ez nagyon jó és mond csak, mi lesz a babával, apa mit fog szólni hozzá?- kérdezte szomorúan - Nyugi, hát apa nem fog örülni neki, de biztos megszülöd, habár hogy ki az apa a babának azt el kellene mondani neki. - Tudom, de nem fogtok neki örülni - Ismerjük - kérdezte csodálkozva - Szerintem igen - És ő tudja, hogy ki vagy - Nem csak kihasznált, úgy bánt velem, mint egy szajhával Shun iszonyatos mérges volt, hogy meggyalázni húgát - és mond csak, hogy hívják?? - Hát mindenki Sesshoumarunak hívja Shun nagyon meglepődött, hisz csak egy Sesshoumarut ismer és ő, jó barátja és húga jegyese - a nyugati területek ura?- kérdezte - igen Jobb, ha még nem mondom el neki, hogy Sesshoumaru a jegyese, de apa nagyon mérges lesz, ha megtudj kitől terhes a lánya és még hogy bánt vele- gondolta Shun - mikor érünk oda? - még 2 nap, mióta vagy ebben a világban? - kábé 3 hete, te mióta keresel, - én 3 hete hisz mikor átjöttél, megéreztelek - és mond csak én valójában, hány éves vagyok? - Valójában- mosoly – 217 az nem olyan sok - Nem olyan sok, én idáig azt hittem hogy17 - Nyugi én 318 vagyok - És mond csak, az hogy lehet, hogy Jiro meg csak 12 éves - Hát miután a háború lezajlott, akkor szültetett, de téged kimenekítettünk, hisz neked itt veszélyes volt - Aha, de azért sajnálom, hogy nem lehettem itt, minden olyan csodálatos, akkor talán nem történik ez sem meg- és a hasára mutatott - Nyugi, minden rendbe jön - ölelte magához húgát Shun nagyon dühös volt Sesshoumarura, hogy kihasználta húgát, már nem barátként emlékezett vissza rá, hanem ellenségeként, ki tönkretette Kirát. Kira viszont elhatározta, mindenképpen megtartja a gyermekét, bár apja haragjától nagyon félt. Shun érezte Kirán a félelem szagát, ezért nyugtalan volt. - Kira mi a baj? – kérdezte aggódva - Semmi – válaszolta gyorsan mi nagyon feltűnő volt - De érzem rajtad a félelem szagát – a baba miatt van ugye Kira - Igen félek, hogy apám hiába szeret, ha megtudja, hogy gyermeket várok, megutál és könnyűvérűnek hisz majd, pedig még nem is ismerem! - Ez meg se forduljon a fejedben Kira apánk már izgatottan vár, biztos feltűnik neki elsőre, hogy gyermeket vársz. Nem fog neki örülni először, de megbékél a kicsit meg sajátjaként, fogja kezelni. – Bár ha az apára gondolok, nem fűzök neki sok reményt - fűzte hozzá gondolatban, húgát nem akarta megijeszteni, tudta hogy szerelmes Sesshoumaruba - Remélem nem fogja megtudni – mondta ki hangosan a gondolatát Kira - Kire gondolsz? - Sesshoumarura nem szeretnék vele találkozni, és azt sem szeretném, ha tudomást szerezne a babáról - Hát azt el tudod talán kerülni, hogy a gyermekről tudomást szerezzen, de találkozni biztos, hogy fogsz vele. - Ezt, hogy érted? - Az apát tartomány úr és ő is az ezért a bálokra hivatalos ahol majd meglát és rájön, hogy ki is vagy valójában. - Kár de remélem bálokat nem mostanában fogunk rendezni, hisz terhes vagyok - Hát igen ez megoldható, hogy csak két év múlva rendezzük meg a bált a tiszteletedre. - Komolyan az én tiszteletemre? - Hát persze, hisz végre hazatér a hercegnő Ezek után még sokat beszélgettek, hogy milyen az élet, ki – ki hogy nevelkedett és észre se vették, hogy lassan elérik a palotát.
| |