Már 2 hete utazott Mizuki Sesshoumaruékkal.
Ennyi idő elég volt, hogy megkedvelje a férfit, pedig nem akart hozzá közel kerülni. Nem tudta, de Sesshoumaru szívét is meg tudta dobbantani. Ez a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi, megreggeliztek, útra keltek, Rinnel beszélgetett habár titkon remélte, hogy a férfi hozzászól. A mai napon, egy tisztáson letelepedtek, elkezdett Rinnel játszani. Sesshoumaru eltűnt- biztos megint elment körülnézni – gondolta. Hát igen Sesshoumaru messziről nézte őket, meg a démonokat kereset melyeket megölhet. Egy démon pont kinézte Mizukit ebédnek a kicsi Rint meg előfogásnak. Sesshoumaru nem avatkozott bele kíváncsi volt hogyan harcol Mizuki fejlődött-e már.
Mizuki észrevette a démont, de nem hitte, hogy ennyire erős lehet. Rint gyorsan egy biztonságos helyre vitte, ahol egy védőburkot hozott létre, majd támadásba lendült, sok sérülést szerzett de sikerült legyőznie.
Sesshoumaru aggódott a lányért, de ezt be nem vallotta volna magának, pont azon volt, hogy beavatkozzon mikor Mizuki a végső, csapást küldte. Nagyon elfáradt, Rin ott volt mellette és gondozta. Mivel tiszta vér volt, le kellett fürdenie. Elment. A bal oldalán egy hatalmas vágás volt található, annyira fájt a sebe, hogy észre se vette, hogy valaki követi. Valaki minden mozdulatát figyelte aggódva, de megbabonázva is, hiszen a nő levetkőzött nagyon tetszett neki, amit lát. Mizuki közben nagyon szenvedet- a fenébe mért nem tudok jobban odafigyelni, ha harcolok Sesshoumarunak is, ilyenkor kell elmennie, bár őt hidegen hagyja, hogy mi van velem. Már 3 hete itt vagyok, de még nem jelentkezett a bátyám vajon mi lesz ebből – gondolta. Majd felöltözött és mire visszaért a rétre Rin már aludt Sesshoumaru pedig már rég ott ült az egyik fa alatt. A gondolataiba mélyedve- milyen gyönyörű volt, tökéletes alakja van, csak a sebek ne lettek volna, de nem szabad, hogy körülötte forogjon minden gondolatom. De nem sikerült a gondolatait másfele terelni mindig visszatértek a lányra. De Mizuki is bajban volt hisz neki a gondolatai meg Sesshoumarun jártak.- vajon mért érzem magam olyan furcsán a közelében, ez több mit barátság az én részemről, pedig nem is beszélgetünk, az nem lehet, hogy én beleszerettem az, ki van zárva…. De nem tagadtatom le a vonzalmamat, beismerem, hogy szeretem csak ő, nem tudja, hogy ki vagyok meg szerintem nem is, szeret. Sajnálom, de nekem is más a jövőm nem hiszem, hogy még találkozunk miután a bátyám, értem jön – gondolta. Egyszerre néztek egymás szemébe, de rögtön el is fordultak Mizuki álomba merült, míg Sesshoumaru az álmát vigyázta.