- Kyoko már elment, így még vele sem kísértethetem magam haza. Pedig neki mindig van esernyője! Vagy az az idióta is hazajöhetne már a terroristahajkurászásból! Nem azért fizetik hogy megvédjen még a széltől is? Most mehetek haza csurom vizesen! És ha megfázok ki fog ápolni? Erre nem gondoltak mikor elküldték őt az isten háta mögé?- veszekedett magával egyre hangosabban, aztán arcát kezeibe temette.- Minek is beszélek itt magamban!- sóhajtotta.- Inkább el kéne indulnom, hogy hazaérjek egyszer.- mondta és már éppen kilépett volna, amikor egy kósza gondolat visszatartotta.- És mi lenne ha megvárnám amíg eláll az eső? Később is megy vonat... Bár ahogy elnézem a felhőket még holnap is zuhogni fog! Jaj elég már indulj és kész!- parancsolt önmagára és végre tényleg kiment a tető alól, csakhogy egyetlen csepp víz sem érte a bőrét. Meglepetten felkapta a fejét, de az eget egy hatalmas esőernyő takarta szemei elől, mellette pedig egy ismeretlen alak állt. Chidori kicsit elpirult, mert azt hitte Sousuke tért vissza, de amikor jobban szemügyre vette az idegen arcát, nem barátját vélte benne felfedezni.

- Michael! Te meg mit keresel itt?

- Most indultam haza és akaratlanul is hallottam amiket mondtál. Gondoltam segítek kimenni az állomásra.- de mihelyst ezt kimondta az eső háromszor olyan erővel kezdett szakadni. Egy pillanat alatt szinte bokáig álltak a vízben.- A lakásom itt van pár saroknyira, nem volna kedved felugrani hozzám?

- Hát… nem is tudom… kettesben?- hebegte fülig elvörösödve Kaname.

- Nem, ne értsd félre!- mentegetőzött a fiú.- Az édesanyám is otthon van! Csak gondoltam megszárítkozhatnál és megvárhatnád amíg eláll az eső. Anya főz vacsorát, ha van kedved maradni. Ő a világ legjobb szakácsa. Nekem elhiheted!

- Rendben felmehetek, ha nem zavarok nagyon.

- Dehogy zavarsz! Mama nagyon fog neked örülni!- mondta a srác, belekarolt újdonsült barátnőjébe és elszaladtak lefelé az utcán.

- Kaname!- riadt fel furcsa álmából Sousuke. Megpróbált felülni, de hasa nemcsak hogy fáj, de el is volt szorítva egy erős kötéssel. Pár pillanatig csendesen feküdt, de aztán erőt vett magán és felhúzta magát. Könyökeire támaszkodva körülnézett.

- Lyukas hasfallal én nem ugrálnék!- hallatszott a szomszédos ágyról egy ismerős hang.

- Kurts! Te mit keresel itt? És egyáltalán hol vagyunk?

- A gyengélkedőn, természetesen. Lehet másutt naphosszat feküdni ezen a hajón? A bevetésünk sikeres volt, csak mi elbuktunk.

- Már emlékszem, nem kell mesélni…- mondta Sagara és magát kezdte el vizsgálgatni. Bal karjába infúzió csepegett, hasából pedig csövek lógtak ki, melyekben csordogáltak valamiféle löttyök. A takaró alá tekintve látta, hogy a kötése már átázott, de nem szólt senkinek. Néma csendben feküdtek egymás mellett, amikor az ajtó nyílt és egy orvos lépett be rajt. Arca szigorú volt és ráncos. Egy cseppnyi jóindulat vagy sajnálat sem látszott rajta. Átfutotta a papírokat, aztán az ágy mellé lépett.

- Látom felébredt. Mondja, merre fáj?- szólt érdektelenül a doktor.

- Pillanatnyilag nem érzek különösebb fájdalmat.- mondta hidegen Sousuke.

- És most érez?- kérdezte a férfi és kezét a sérült hasába fúrta. Az őrmester fájdalmasan felkiáltott.

- Megőrült? Maga nem orvos hanem egy vadállat!- kiáltott Kurts és felugrott az ágyáról. Sagara biztos durvábban fogalmazott volna, ha meg tud szólalni.

- Nyugodjon meg és feküdjön vissza. A beteg vizsgálatát meg bízza rám, értem a dolgom.- mondta a doktor ellenvetést nem tűrő hangon. Ezután egy papírt nyomott Sousuke orra alá, aki egy pillanatig még nem tért magához a fájdalomtól.

- Írja alá!- hangzott a parancs.

- Mi ez?- kérdezte hasonló hangnemben a fiú.

- Egy nyilatkozat amelyben megengedi hogy felhasználjuk magát egy kísérletben.

- Micsoda? Kísérleti nyulat csinálnak belőlem?

- Igen.- hangzott a válasz.- Tessarossa kapitány már engedélyezett mindent már csak magán a sor.

Sagara értetlenül nézett a lapra aztán nehézkesen kezébe vette a tollat és aláírta a nyilatkozatot. Bízott annyira felettesében hogy szó nélkül aláírta. Az orvos köhintett egyet aztán eldarálta mondanivalóját:

- Fél óra múlva magáért jön egy ápolócsoport és elviszik a 4-es műtőbe. Ott kerül sor az altatás nélküli beavatkozásra. Egy új technológiát próbálunk ki a maga sérülésén. Nem ígérem, hogy nem fog fájni!- s kifordult az ajtón.

- Na haver most aztán benne vagy!- szólalt meg Kurts és elnyúlt az ágyán.

Az eső még mindig megállás nélkül szakadt mikor Kaname már az ablakból figyelte az utcán hömpölygő víztömeget. Kezében gőzölgő teát szorongatott, vállára pedig meleg takaró volt terítve. Egyedül volt a szobában, ahol finom ételillat szállt szerte. Az ajtó nyílt és Michael lépett be rajta száraz ruhában, átöltözve. Odaült a lány mellé és próbálta szóra bírni:

- Veled egész nap nem tudtam beszélni, pedig igyekeztem mindenkivel váltani pár szót. Mesélj egy kicsit magadról.

- Huhhh… Mit is mondjak... Egyedül lakok innen nem olyan messze bár ahhoz túl messze, hogy szakadó esőben haza menjek. Igazából nem egyedül szoktam hazamenni, mert egy barátom hazakísér mindig, csak ő most nem lehetett itt…

- A barátod…- szólt közbe a fiú.- Úgy érted jártok?

- Neeem!- hangzott a határozott válasz.- Csak barátok vagyunk, semmi több.

- Ennek örülök... mert szeretném megkérdezni, hogy lenne- e kedved eljönni velem sétálni… Márha nem lesz ilyen idő. Vagy vacsorázni volna kedved?

Chidori zavarában nem is tudta mit mondjon, arca pír színekben játszott, majd elfehéredett, aztán ismét elvörösödött.

- Persze elmehetünk… ha gondolod.- hebegte végül nehézkesen.

- Ez nagyszerű! Hidd el, nem fogod megbánni!- kiáltotta örömében Michael.

Sousuke kicsit sem nyugodtan nézett körbe a műtőben, miközben félmeztelenül feküdt az ágyán. A kötéseit már levették így sebe teljesen szabadon tátongott hasán. Pár percig volt teljesen egyedül, legalábbis ezt hitte, de egy sötétített üvegfal mögül minden mozdulatát figyelték.

- Biztosan nem lehet baja? Nem szeretném elveszíteni az egyik legjobb zsoldosomat.

- Nyugodjon meg asszonyom, semmilyen károsodást sem szenvedhet a katonája. Kérem, adja meg a végső engedélyt.

- Rendben kezdjék el…- mondta Tessa nem túl meggyőzően.

- Köszönöm kapitány. Ha akarnak, itt maradhatnak és végignézhetik a beavatkozást.

- Itt maradunk, mindketten.- és a mellette álló Kalininre nézett, aki alig észrevehetően bólintott. Egy orvos csoport vonult be a sérült mellé, aki gyanakvó szemekkel vizslatta őket végig. Nagyjából 9-en lehettek, mindegyik arcán maszk volt, kezükön gumikesztyű feszült és némán néztek hol egymásra, hol pedig a betegükre. Hirtelen minden fény kialudt, majd Sousuket a műtőlámpa vakította el. A hirtelen jött borzasztó fény szinte hozzászorította az ágyhoz és legszívesebben eltakarta volna arcát, de érezte, hogy lefogják a kezeit. Erőteljesen kapálózni kezdett de már nem kezek fogták, hanem szíjak és már nem csak a kezeit nem tudta mozgatni, hanem már a lábai is le lettek szíjazva. Ijedten kapálódzott, amikor az egyik orvos fölé hajolt lehúzta a maszkját.

- Nyugodjon meg, ez csak elővigyázatosság, nehogy kárt tegyen bennünk vagy önmagában. Most pedig kérem harapjon rá erre.- s valami fura tárgyat erőszakoltak be Sousuke szájába, ami épp a fogaira illett. Most kezdődött csak a műtét. Sagara hasát bekenték valamiféle géllel és a sebét is alaposan kitisztították, bár ez nem ment valami fájdalommentesen. Azután egy állványt toltak az ágy mellé amelyre valami fura kis gépezet volt rászerelve.

- Ez itt a Pók.- mondta a főorvos miközben a szerkentyűt leemelte az állványról. A gépnek valóban nyolc „lába” volt és a „potrohhája” kéken világított valami löttytől. Sousuke úgy érezte mintha egy sci-fibe csöppent volna és kissé megrettenve figyelte amint a doktor előadást tart a legújabb fejlesztésű gép működéséről.

- Első lépésben csupán annyi a dolgunk, hogy a Pókot ráillesztjük a sérültre és rá is csatlakoztatjuk.- ezzel a robotot rátette a fiú hasára.- Egyetlen gombnyomás az egész és már tudjuk is rögzíteni.- mondta és már nyomta is a gombot. Sousuke teste összerándult, mivel nem holmi tapadókorongokkal tették rá a szerkentyűt, hanem horgas tűk álltak nyolc ponton a testébe. Szívesen ordított volna, de nem bírt, csak harapta a szájában lévő műanyagot.

- Azt hiszem ezen még finomítanunk kell…- mondta az orvos, mikor látta az őrmester fájdalmait és ziháló lélegzetét. Nem sokáig zavartatta magát, mert már folytatta is. – Ezután fogjuk a vezető tűket és óvatosan a sebbe vezetjük, de vigyázzunk, nehogy mellé szúrjunk, mert az súlyos károsodást okozhat az alanyban.- és egy újabb gombnyomással újabb folyamatot indított el a gépezetben. Sousuke látta, amint a Pók három tűt enged ki magából, amik rohamosan közeledtek a sérülése felé. Ahogyan tudott ficánkolt, de olyannyira kapaszkodott beléje az az átkozott robot, hogy képtelen volt bármit is tenni, így hát tűrt. Testén hullámokban futott végig a fájdalom és félretéve a kemény katonát úgy nyögdécselt, mint egy kisgyerek.

- Most pedig eresszük a sebbe a sejteket, de vigyázzunk, nehogy a vérrel együtt kifollyon és ha kell eresszük beljebb a tűket, de ez most az esetünkben szükségtelen. Ha a szérum bent van máris bekapcsolhatjuk a az UV-fényt amitől a sejtecskék amiket befecskendeztünk osztódni kezdenek, méghozzá kb. 100- szor olyan gyorsan mint elemi állapotukban. Ezek a sejtek lassan visszaépítik az izomsejteket, majd a hámsejteket, így a seb szinte maradéktalanul felszívódik és csak csekély nyomot hagy a testen…- szónokolt az orvos, miközben senki sem figyelt Sousukera. A fiú egész testében remegett, de már nem a fájdalomtól. A szemeire lassan ráült valami furcsa kék fény, majd valami bordó színben játszó folyadék ömlött a szemeibe, ami teljesen eltakart minden fényt.

- Vajon ez vér a szememben, vagy csak el fogok ájulni?- kérdezte magától Sagara, majd hirtelen minden érzékszerve eltompult és már nem tudott semmit a külvilágról.

- Nincs légzés és már pulzust sem érzékelünk!!!- kiáltott fel az ápoló aki mindvégig az őrmester életfunkcióit nézte.

- Ilyen gyorsan megszűntek az életjelek?- ámuldozott a főorvos, miközben a többiek a beteget vizsgálták.

- Egyik pillanatról a másikra uram!

- Rossz jel!- suttogta magában a doktor, majd megpróbálták újraéleszteni.

Tessa és Kalinin lélegzetvisszafojtva figyelték az eseményeket. Mikor látták az orvosok rémületét ők is megijedtek, bár a kapitány már azt sem bírta igazán nézni, ahogyan beosztottja szenved. Fél óra küzdelem után végre Sousukeba visszatért az élet és szíve újra működésbe lendült. Az orvos csoport leizzadva jött be a szobájukba.

- Mégis mi történt odabent?- kérdezte hűvösen Tessa.

- Asszonyom, Sagara őrmester szervezete a tervezettnél hevesebben reagált a szérumra, amit beadtunk neki, de már jól van…- itt egy pillanatra megállt.- Mégis aggódnunk kell, mivel a sérült szeme bevérzett, ami akár átmeneti, vagy végleges vakságot is okozhat. Mindent elkövetünk, hogy ezt elkerüljük, de még nem lehet semmit tudni.

- Ha bármilyen maradandó károsodása lesz a legjobb katonámnak, én esküszöm…- mormogott a kapitány lehajtott fejjel, majd Kalinin átvette a szót, mivel látta felettesén a pillanatnyi elgyengülést.

- Azt ígérték nem lesz baja!

- De Uram nem tudhattuk mi sem előre!- mentegetőzött az egyik orvos.

- Igen ezzel tisztában vagyok, de ha nem tudták biztosan, hogy nem szenved károsodást, akkor miért hitették el velünk, hogy ennek a lehetősége ki van zárva?

Hosszú, kínos csend és megbánó szemek mindenütt.

- A kísérleteket felfüggesztem és a további támogatást megvonom ara az időre, amíg az őrmester felépül.- törte meg a némaságot Tessa.- És nem lesz tökéletesen egészséges Sagara kirúgom az egész orvos csoportot!

- Megértettük, Asszonyom!- mondták szinte egyszerre és elmentek. A lány amint kettesben maradt Kalininal máris leroskadt egy székre, és hatalmasat sóhajtott.

- Mit csinálunk most Kanameval?- kérdezte.

- Kirendeljük mellé Maót és Webert amíg nem találunk Ő fel nem épül, aztán pedig megtaláljuk a megoldás.

- Sem Chidori, sem senki más nem tudhat a kísérlet kimeneteléről. Ha mégis valami kiszivárog az katasztrófához vezethet Kaname szempontjából.

- Reménykedjünk, hogy így lesz…- fejezte be az ezredes és ő is leült.