Azumi-Chan Világa! Gyere és nézz körül!
Azumi-Chan Világa! Gyere és nézz körül!
Új Design!
Új Design!
     
Menü
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Hányan vagyunk?
Indulás: 2007-06-14
     
Azumi világának órája
     
Linkek
     
Anime ismertetők
     
Anime szereplők
     
Manga ismertetők
     
Háziállat
     
Túlvilág (KS)
Túlvilág (KS) : Hóvirág

Hóvirág

Lumiere  2007.07.18. 17:32

Csak zokogtam és zokogtam. A sírt folyamatosan ostromoltam a kezeimmel. Éreztem ahogy egyre jobban fáj a kezem de nem törődtem vele. Miért? Miért? Kérdeztem magamtól. Miért nem szeretem eléggé Leont?!

Csak zokogtam és zokogtam. A sírt folyamatosan ostromoltam a kezeimmel. Éreztem ahogy egyre jobban fáj a kezem de nem törődtem vele. Miért? Miért? Kérdeztem magamtól. Miért nem szeretem eléggé Leont?! De én eléggé szeretem! Sőt... az nem kifejezés! Kifejezni sem bírom Sophie!
- Sophie! - sírtam a sírkőnek de az meg se rezzent.
- Sophie!! Sophie! - zokogtam. Reménykedtem hogy Sophie újra megjelenik és mégis elmondja mit kell tennem, de tudtam, ez nem fog megtörténni. Hosszú percek, talán órák teltek el így amíg én a sírkövön zokogtam.
Másodperc, perc, óra, nem tudom mennyi idő telt el addíg, amíg a légzésem már nem szaggatot, hanem egyenletes volt, amíg már nem folytak a könnyeim. Sikerült összeszednem magam, és nagy nehezen felálltam. A bőrőm olyan száraz volt hogy fájt. A könnyek úgy kiszárították mintha két csípőfogó húzná ellentétes írányba az arcom. A szemeim be voltak dagadva és vörösödve a sírástól, a lábaim remegtek, néhol még egy egy erősebb, hirtelenebb levegővétel is becsúszott. Éreztem, haza kell mennem. Ott, ahol Ő van.....

Megint nem figyeltem hogy merre megyek, csupán lehajtott fejjel, vittek a lábaim. Teljesen elmerültem a gondolataimba. Csak akkor kaptam magamhoz mikor becsuktam a bejárati ajtót magam után. Levettem a cípőm, és az őszi kabátom. A lábam teljesen piros volt, ahogy beléptem ide a meleg házba rögtön csípte a hideg bőrömet. Ledobtam magamról minden ruhát majd beálltam a zuhany alá. A forró víz kicsit felmelegített, máris sokkal jobban éreztem magam. De belülről vacogtam a hidegtől. A hideg teljesen elárasztott. Mikot végeztem a zuhannyal, egy törölközőt a hajam köré csavartam, felöltöztem, majd kiültem a teraszra, és néztem ahogy az emberek lassacskán kilépnek a házból a macskaköves utcákra, és ahogy a nap első sugarai megérintik bőrüket. Én meg újra elmerültem a gondolataimba. Bámultam és gondolkodtam. Nem tudom mennyi idő telhetett el de hirtelen megijedtem mikor Leon keze a derekamhoz ért. Belefúrta a fejét a nyakamba, majd hozzámdörgőlözött mint egy kiskutyus. Karjaival hátulról átölelt majd belecsókolt a nyakamba amitől most az egyszer, nem remegtem bele.
- Jó reggelt kicsim! Mióta vagy ébren? - majd a fejét a vállamra rakta és onnan nézte az egyre feljebb haladó napot.
- Jó reggelt neked is Leon. Csak 2 órája. - hazudtam neki de nem néztem a szemébe. Nem is mosolyogtam amikor megölelt, ez fel is tűnt neki.
- Valami baj van Sora? - fordított maga felé. Kerültem a tekintetét mert attól féltem hogy a tekintetemből mindent kiolvasna.
- Nem semmi baj csak éhes vagyok! - hazudtam megint. Nem voltam éhes csak mondanom kellett valamit. De ezzel megint csak rontottam a helyzetemen....
- Akkor együnk. Én is mindjárt éhen halok. - majd megfogta a kezem és bevezetett a hálószobába. Ő elment a fürdőbe majd hallottam ahogy a vízsugár egyrésze a kabin falán csapódik le. Remek... elmegyünk valahová reggelizni. Mindent ki fogok hányni. Egy falat nem megy le a torkomon.... Mit tegyek? Mindenesetre felöltöztem. Fölvettem a kedvenc farmerszoknyámat és arra a narancssárga toppomat arra meg a fehér vékony kabátomat. Megfésülködtem majd útra készen ültem az ágyon. Leon kijött a fürdőből. A nadrág már rajta volt, viszont a felsőteste még csupasz. Most valahogy nem igazán jöttem lázba tőle. Egyszerűen az arcomat a kezembe temettem, és úgy vártam meg amíg végez az öltözködéssel és egyebeivel.

Tíz perc után sikerült elhagynunk a lakást. Mivel még erősen sütött a nap, felvettük a napszemüvegünket. Még örültem is neki hogy Leon nem láthatja a karikás szemeimet. Még a végén megtudná hogy éjszaka nem aludtam semmit. Némán, karba öltve sétáltunk az utcákon át, amíg meg nem érkeztünk az étterembe. Leon úriember módjára leemelte a dzsekimet, kihúzta a székemet, majd betolta alám. Én épp csak odamotyogtam neki egy Köszönömöt. Leült, majd hívott is egy pincért. Egy fél percnyi néma hallgatás után azonban sikerült megszólalnom.
- Egy kis adagnyi tojásrántottát kérnék paprika nélkül meg egy pohár ásványvizet. - fordultam erőltett mosollyal az arcomon a pincérkisasszonyhoz. A nő mosolygott rám, és csak ekkor esett le nekem hogy valószínüleg egy kukkot sem értett abból amit mondtam neki. Leon is csak mosolygott majd lefordította a mondanivalómat és leadta a rendelést. Megint csak odamotyogtam neki egy Hálásan köszönöm-öt majd újra lehajtottam a fejemet. Állandóan csak a tegnap este, vagy ma hajnal járt a fejembe. Sophie, Leon, nem szeretem eléggé, halálisten, nem tört meg... Ezek a gondolatok cikáztak egyfolytában a fejembe megállás nélkül. Mikor kihozták, és elénkrakták az ételt elkapott a hányinger. Ahhoz képest hogy kis adagot rendeltem, olyan nagynak tűnt. Hogy fogom én ezt megenni?! Hiszen nem is vagyok éhes... Egyedül az ásványvízem tűnt normális méretűnek...

- Jól fogsz te azzal lakni? Szerintem kevés lesz neked az az adag. - méregette Leon az adagomat mikor neki már a villáján volt a szalonna.
- Nekem bőven elég. Sőt talán még sok is. - szóltam, majd a villámra szúrtam a tojásrántotta egy kisseb darabját. Mikor bevettem a számba, alig éreztem az ízét de mikor le akartam nyelni, mintha a nyelőcsövem egy negyedére szűkűlt volna. Szinte küzdöttem azzal egy szem falattal ami a torkomon alig akart lemenni, de végülis lecsúszott. Miután sikerült lenyelnem, hirtelen kaptam levegő után. Leon kicsit furcsán nézett rám aztán a szájába vette az újjab falatot. Bárcsak én is ilyen könnyen nyelhetnék! - néztem kicsit sóvárogva...
Hosszú harcok után sikerült magamba tömnöm rántottám felét. Mikor az újabb falatot akartam legyömöszöli a torkomon elkapott a hányinger és hirtelen szóltam Leonnak hogy ki kell mennem a mosdóba. Gyors léptekkel siettem, amint beléptem az ajtón, feltéptem az egyik WC fülke ajataját majd a számon minden távozott amit lenyeltem... talán még kicsit több is. Miután végeztem belenéztem a tükörbe ami a mosdókagyló fölött volt. Az arcomat mintha meggyűrték volna. A szemeim alatt karikák pihentek. Holt sápadt voltam. Szédültem.... Visszasétáltam az asztalhoz majd egy erőltetett mosollyal mondtam Leonnak:
- Köszönöm szépen a finom reggelit, nagyon jól laktam.

Üres gyomorral sétáltunk vissza a hotelbe. Leon még el akart vinni parkba a fagyizni meg sétálni amibe nagy nehezen belementem de nem kértem fagyit. Erre Ő nagyot nézett, mert tudta hogy a fagyit én sosem utasítom vissza. Végül mikor kisétálta magát tényleg sikerült eljutnunk a hotelba ahol én fáradtan beledőltem az ágyba, amibe el is merültem. Leon még vetett rám egy kíváncsi pillantást majd elment a nappaliba, elővett egy könyvet és olvasott. Ilyen pocsék napunk is régen volt.
Mikor már a hatodik könyvet tette le maga mellé, felállt és odajött hozzám. Befeküdt mellém az ágyba és magához húzott.

- Valami baj van Sora? Olyan furcsa vagy ma. Alig ettél, még nem is fagyiztál és túl csendes is vagy. Mi bánt ennyire?
- Semmi.. csak... nem aludtam túlságosan jól, és azt hiszem tegnap elrontottam valamivel a gyomrom. - hazdutam neki megint... Ez már a sokadik hazugságom volt ma... és neki ráadásul.... ajj...
- Segíthetek valamiben? - kérdezte.
Eszembe jutott minden feltenni való kérdés? Még mindig él benned a Halálisten, Leon? Mivel tartozol még a húgodnak? Szerinted eléggé szeretlek? A húgod szerint nem de én a te véleményedre vagyok kíváncsi.
- Nem Leon nem tudsz. Csak pihenni szeretnék. - mondtam ki neki egyszerűen. Ő csak bólintott, adott egy csókot a homlokomra, majd távozott. Engem meg, üres gyomorral, kisírt szemekkel, elnyomott az álom.

Arra ébredtem hogy szükségem van a mellékhelyiségre. Körbenéztem. Vak sötét volt és Leon mögöttem feküdt. Egyik keze a derekamon pihent. Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő órára ami Fél 2-őt mutatott. Ennyi lenne az idő? Ennyire elaludtam volna? Óvatosan kikászálódtam az ágyból majd a fürdő felé vettem az irányt. Ekkor egy gondolat hasított a fejembe. Felvettem egy cipőt és egy kabátot majd kiléptem a bejárati ajtón. Mint a múltkor is, most is ösztönösen lépkedtem a hidegben. Csak mentem és mentem. A lábam parancsolt nekem. én meg követtem. Végül a temetőbe kötöttem ki, de tovább mentem. Egyenesen Sophie sírjáig. Csak ránéztem, majd a lábaim egyszerűen kicsúsztak alólam, én meg összeestem. Némán figyeltem a sírt. Végül a felkelő nap első sugarai rámvilágítottak, jelezve hogy indulnom kell. A lábaimba újra visszatért az erő, de mikor felálltam, észrevettem valami újat. Sophie sírja előtt egy hóvirág nyílt. Pont ott, ahova lesett a könnye. Ránéztem, majd a harmat egy cseppje megcsillant a nem fehér, hanem ezüst szirmok között. Majd ahogy lecsúszott a szirmokon, és leesett a földre.
- Ne sírj Sophie. Mindent megteszek! - azzal elfordultam, és visszaindultam Leonhoz.

     
Friss!!!!

2010. 02. 12

Új dizi!!

         Témája:  Itazura na kiss

By: Azumi-Chan

     
A hét képe!
     
Dumaláda
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
     
Naptár
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
     
Irományok
     
Anime irományok
     
Szerzők
     

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?