|
Várva várt pillanat
Shi 2007.07.11. 21:05
- Kapitány, gondolja, hogy minden rendben velük?
- Oh Marducas, én már nem tudom, mit gondoljak. Csak remélni tudom a legjobbakat. Hogy minden rendben Sou… velük. – dadogta Tessa. Marducas egy kissé felvonta a szemöldökét, majd engedélyt kérve távozott.
- Kapitány, gondolja, hogy minden rendben velük?
- Oh Marducas, én már nem tudom, mit gondoljak. Csak remélni tudom a legjobbakat. Hogy minden rendben Sou… velük. – dadogta Tessa. Marducas egy kissé felvonta a szemöldökét, majd engedélyt kérve távozott. Tessa elindult a tengeralattjáró folyosóján. Az legtöbb Mithrill katona Sousuke Sagara és Kaname Chidori keresésén fáradozott, de az élet akkor sem állt meg. Tessa továbbra is egy bevetést irányított. Bár sokkal jobban szerette volna megtalálni Sousukét és Kanamét, nem tehette. Lassan baktatott lakosztálya felé, és közben egyre csak gyötörte az aggodalom. De nem azért, mert eltűntek. Persze ezért is, de leginkább azért… mert Sousuke és Kaname kettesben vannak. Csak remélni tudta, hogy Sousuke nem tesz semmi őrültséget. Ám Teletha Testarossa szemében az „őrültség” szó nem a valódi jelentését takarta. Meggyötörten ült le lakosztálya kanapéjára. Szeméből patakzott a könny. A mindig szigorú megjelenésű, erős, higgadt Tessa belülről csak egy gátlásokkal teli, magányos 16 éves volt. Letörölte könnyeit majd a szekrényéhez sétált. Elfordította a zárban a kulcsot, beütötte a számkódot és belebámult. Megnézte a Mindenség Kulcsát és azonnal eszébe jutott a történet: Kaname összekapcsolódott Danával, és együtt – Kaname és Tessa - megmentették a tengeralattjárót Gaurontól. Elmosolyodott, mikor eszébe jutott, Sousuke hogy rohant, hogy megmentse őt. Aztán ennek kapcsán eszébe jutottak azok a személyek, akik életüket vesztették az ütközetben. Miután megadták nekik az utolsó tiszteletet, és koporsóba zárva elszállították őket, ő ott ált az italautomata előtt és a könnyeivel küszködött. Sousuke akkor is ott volt, hogy a vállain kisírhassa magát. A fiú karjaiba zárta a törékeny lányt, ő pedig – mind a meghatottságtól, mind pedig a szörnyű tragédia kapcsán – csak sírt és sírt. Ez Tessa számára egy kivételesen kedves emlék volt. Végül kezébe akadt egy fényképtartó. Mielőtt maga elé fordította volna, kutatott az emlékezetében, vajon mi is lehet rajta. Nem jutott eszébe. Aztán megnézte. Szeme újból megtelt könnyel: magához szorította a képet és térdre rogyott. Újból zokogott. Annyira rázkódott, hogy kiejtette a kezéből a képet, és az hangos csattanással darabokra tört. A lány ijedten kapta fel a fejét, de a darabok láttára újra sírva fakadt. A képen ő volt és Sousuke. Már emlékezett. Akkor történt, mikor Melissa provokálta és kihívta egy védelmező párbajra. Mivel Tessa – nem meglepő módon – nem tudott semmit sem a védelmező irányításáról, Sagarát kérte fel edzőjének. De a kép összetört, és a széttört üvegszilánkok felhasították magát a fotót is. Tessa megkövülten bámult a maradványokra. Vagy 10 percig mereven nézte a padlót és elmélkedett. Végül erőt vett magán és felállt. Elindult a zuhanyzó felé. Remélte, hogy a forró víz nem csak a piszkot mossa le róla, hanem a kétségbe esettségét, az aggodalmat is. Nem sejtve, hogy hamarosan milyen dolgok történnek…
*
- Szerintem már nincs sok hátra a felderítésből. - mondta Kaname. Ő sem hitt a saját szavainak, de mondogatta, hogy egy kicsit tartsa magában és Sousukében a lelket. Aztán felemelkedett, és ránéterr Sousukéra. Ő megbabonázva bámult a lányra. Ekkor Kaname megfogta a katona vállát és magához húzta.
- Kaname, mit csinálsz? - csodálkozott. De nem ellenkezett.
- Majd meglátod. - suttogta a lány. Sousukénak lassan leesett, miért néz rá a lány ennyire... szerelmesen
- De akkor is... miért pont...
Miért pont te?
- Igen.
- Nem tudom… sok időt töltünk együtt. Meg amúgy is... a szerelem vak!
- Hogy mi? – Sousuke teljesen meghökkent, hogy Kaname kimondta azt, amit ő sem mert. Persze maga se tudta, miért, hiszen ő is sejtette, hogy amit ő érez Kaname iránt, az több, mint munka, több, mint barátság, több mindennél, de akkor is...
- Hát még mindig nem érted? Szeretlek – s ezekkel a szavakkal Kaname magához húzta a döbbent Sousukét és ajkait a fiú ajkaira szorította. Összeszorított szeméből egy könnycsepp csordult le… a boldogság könnye. Sousuke lassan feleszmélt, majd végül a két fiatal egy mindennél erősebb, igaz csókban egyesült.
*
- Kapitány! Kapitány! Testarossa kapitány! – rohant Kurts Tessa szobájába. Feltépte az ajtót és berohant – TESSA!
- ŐRMESTER! AZONNAL MENJEN KI!!! – sikította Tessa a fürdőből. Kurts zavartan körbepislogott, majd féktelen röhögés mellett elhagyta a szobát. Miután magára csukta az ajtót, akkor döbbent rá, mit is akart mondani Tessának.
- KAPITÁNY! MEGATLÁLTÁK SOUSUKÉT ÉS KANAMÉT!
- Hogy? – rohant elő Tessa egy szál törölközőbe csavarva – Mikor? Hol? És… és… KURTS ŐRMESTER!!! EZ IGAZÁN SZEMTELEN ÉS PERVERZ DOLOG ÖNTŐL! - sikította a lány a vaku villanására.
- Oh… ezer bocsánat… kapitány…
- MÉGIS MIT KÉPZEL?
- Csak a jó híreket hoztam meg…
- Nem, amit az előbb művelt… hogy képzeli?
- Csupán szeretnék egy kis pénzt keresni…
- És… ŐRMESTER! – Tessa odaszáguldott Kurtshoz és pofon vágta.
- Au!
- Megérdemli!!! Még hogy pénzért… Teletha Testarossából nem lehet holmi üzletet csinálni… - és eltűnt a fürdőben. Kurts végignézett a szobán és megpillantotta a kép maradványit. Nagyon kíváncsi volt, mi lehet rajta, ezért kiszedegette az üvegszilánkok közül és zsebre vágta. Épp mikor Marducas belépett. Kurts egy hapták után kiballagott a szobából.
- Kapitány!
- MIT AKAR? MÉG MINDIG ITT VAN?
- Elnézést kérek, nem tudtam, hogy zavarok.
- Marducas… jaj ne, bocsásson meg, azt hittem Kurts őrmester… hogy érti… szóval…
- Igen kapitány. Mindazonáltal megtaláltak Kaname Chidorit és Sagara őrmestert.
- Igen tudom, de hol és mikor?
- Illetve csak sejtjük, hogy hol lehetnek. Egy barlangban, néhány kilométerre a sípályától. Csak az ön engedélyére várunk, hogy elkezdhessük a kiásásukat.
- Persze! Azonnal kezdjék meg!
- Értettem. – Marducas futó pillantást vetett a szobára és a széttört üvegszilánkokra. Aztán kiment. Tessa ebből semmit sem vett észre és visszament a fürdőbe – továbbra is a kép körüli gondolatokkal. Nem is sejtette, hogy néhány emelettel és szobával odébb valaki más próbálja most összeragasztani.
*
- Mit csinálsz, Kurtsi?
- Semmi különöset.
- Aha… látom… haljam!
- Mondom, hogy semmit.
- EZ FELSŐBB UTASÍTÁS! GYERÜNK, NYÖGD KI!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
