Zuhogott az eső. Nagy hideg és szomorúságot árasztó esőcseppek hullottak a szürke felhőtakarókból.

Az egész város mintha gyászolt volna. Nem lehetett látni semmi mást, csak fekete esernyőket. A

főutcán haladt egy hosszú fekete hajú nagyon furcsa fickó, aki csak a földet bámulta, és ezt a mondatot

hajtogatta halkan, egymás után.

-Végzet Gyermekei

Ebben az időben máshol, máshelyen:

-Ez olyan unalmas. Miért esik olyan sűrűn?-ezt hajtogatta Hiyono egymás után aki Narumi-éknál volt.

-Hamarosan vége a nyárnak. ilyenkor mindíg esik. Gyere inkább egyél egy kicsit.-hívogatta Ayumu

Hiyono-t miközben az asztalra tett egy tál Curry-t.

Hiyono megfordult és meglátta hogy  mi van az asztalon.

-Á Ayumu honnan tudtad hogy ilyet ennék.-ájuldozott Hiyono csillogó szemekkel és csorgó nyállal,

miközben a Curry-t nézte.

-Nem volt nehéz kitalálni, hisz ez az egyik kedvenced.-mondta Narumi.

-Jólvan ezért megérdemelsz egy csókot!-mondta Hiyono.

Majd odahajolt Narumi-hoz és adott neki egy csókot. És leültek az asztalhoz és elkezdtek enni.

Eközben Rutherford-nál:

-Kouske te ostoba azt nem úgy kell!-oktatta ki Rio Kouske-t mert nem jól rakott ki egy puzzle-t.

-Jólvan azért nem kell ennyire kiakadni Rio.-mondta Kouske.

-Ha már itt tartunk mi van Riyoko-val? Nem láttam pár napja a suliban.-kérdezte Rio.

-Ha jól tudom, edzőtáborban van.-mondta Eyes.

Abban a pillanatban csörgött a telefonja.

-Igen?-szólt bele Eyes.

-Eyes Rutherford. Hamarosan itt az idő, és a Végzet Gyermekei elpusztulnak mert nem érdemlik

meg az életet!-mondta egy komoly mély hang.

-Ki az?-kérdezte Rutherford.

-A végzeted.-mondta a férfi.

Azzal lerakta a telefont az a személy. Rutherford-ot kiverte a víz. Ezt Rio-ék észrevették.

-Eyes mi a baj?-érdeklődött Rio.

-A fejvadász!

-Hogy mi?!-kérdeztek vissza Kouske-ék.

-Eljött az idő az utolsó csatára. Hívjátok fel Riyoko-t hogy jöjjön vissza amint lehet.

Azzal elindult az ajtó felé.

-Rutherford hová mész?-szólt Kouske.

-Beszélek Kanon-nal aztán az ifjú Narumi-val. Majd jövök. Vigyázz Rio-ra.-mondta Eyes.

-Rendben.-mondta Kouske.

Mikor kiért a ház elé meglátta Kanon-t.

-Eljött az idő Kanon.-mondta Eyes.

-Tehát itt a fejvadász.-mondta halált megvető nyugalommal Kanon.

-Igen.-mondta Rutherford.

Kanon nem látott Eyes arcán semmi félelmet. Holt nyugott volt, mint mindíg.

-Látom nem félsz Eyes!-mondta Kanon.

-Miért félnék? Tudtam hogy előbb-utóbb eljön ez a nap.-mondta Eyes.

-Hírt kaptam Kiyotaka-tól. Holnap itthon lesz. Mond meg az ifjú Narumi-nak. Mert gondolom

hozzá indulsz.-fejezte be mondókáját Kanon.

-Igen hozzá megyek.-mondta Eyes.

Azzal otthagyta Kanon-t és elindult Narumi felé.

Eközben Narumi-éknál:

Hiyono és Ayumu egymás karjaiban pihentek, az ágyon. Narumi nagyon filózott valamin, és ezt

Hiyono észrevette.

-Ayumu valami baj van? Olyan szótlan vagy.-mondta Hiyono.

-Nem, csak a bátyámon gondolkodtam, hogy vajon mikor tér vissza. Hisz Asazuki azt mondta hogy

Kiyotaka visszajön.-mondta Narumi.

-Ne aggódj Ayum. Nem sokára itthon lesz veled és Madoka-val.-mondta Hiyono.

-Igen, igazad van.-mondta mosolyogva Narumi.

Elkezdett vigyorogni.

-Mi ilyen vicces Ayumu?-tette fel a kérdést Hiyono.

-Semmi, csak te mindíg fel tudsz vidítani. És megcsókolta Hiyono-t. Még csókolóztak mikor csengettek.

-Á ki lehet az ilyenkor és pont rosszkor időzített.-morogta Narumi miközben ajtót ment nyitni. Mikor

kinyitotta az ajtót még a lélegzete is elállt.

-Ki az Ayumu?-kérdezte és odabújt Hiyono.

Hát igen, nem volt más mint Eyes Rutherford.

-Te mit keresel itt Rutherford?-kérdezte Narumi.

-Gyors és lényegretörő leszek ifjú Narumi.-mondta Eyes.

-Gyere be!-invitálta be Narumi Eyes-t.

Helyetfoglaltak az asztalnál mind a hárman.

-Történt valami?-kérdezte Narumi.

-Igen, felhívott ma egy fejvadász. És ez azt jelenti, hogy eljött az utolsó csata ideje.-mondta Eyes.

-És?-tette fel a kérdést Narumi.

-Szeretném ha segítenél nekem. Nem csak nekem hanem az összes "Végzet Gyermekének". Mellesleg

volna itt még valami.

-És mi lenne az?-kérdezte Narumi.

-Kiyotaka. Holnap visszatér.

Narumi megfagyott a hír hallatán. Valamilyen szinten örült neki hogy ismét itthon lesz a bátyja,

főleg Madoka miatt. De valamennyire haragudott hisz szó nélkül ment el sok éve a testvére, mindössze

egy levelet hagyva maga után.

-Nem szólsz semmit ifjú Narumi?-kérdezte Eyes.

-Mit szóljak? Ezt Kiyotaka-val kell megbeszélnem nem pedig veled.-mondta hűhösen Narumi.

-Igen ebben teljesen igazad van.-mondta Rutherford.

Eközben Hiyono csak figyelte és szemlélte az eseményeket.

-Tehát segítesz?-kérdezte Eyes.

-Igen segítek.-mondta Ayumu. Hisz nem haragudott már a Végzet Gyermekeire.

-Rendben köszönöm. Most megyek is nem zavarlak titeket tovább. Majd még beszélünk.-mondta Eyes.

Azzal hazament. Hiyono odament Narumi-hoz, aki állt mint egy darab fa, a szoba közepén. Hiyono odament

és átölelte Narumi-t.

-Ayumu, megígérem hogy mindíg veled leszek és segítek neked, amiben csak tudok.-mondta Hiyono.

-Köszönöm!-mondta mosolyogva Narumi.

Eközben a reptéren:

Egy barna hajú férfi ment végig a reptéren, nagy bőröndjével és lehajtott fejjel. Majd mikor felemelte, csak

ennyit mondott.

-Itthon vagyok.