|
14. fejezet
Mayus02 2007.07.27. 10:22
Sokáig mentek, majd megálltak a tengerpart szélén, hol senki nem volt.
Tom kiszállt, kinyitotta Adrinak az ajtót, de ő nem akart kiszállni.
- gyere, üljünk le – mutatott az egyik sziklára – ott nyugodtan tudunk beszélni.
Sokáig mentek, majd megálltak a tengerpart szélén, hol senki nem volt.
Tom kiszállt, kinyitotta Adrinak az ajtót, de ő nem akart kiszállni.
- gyere, üljünk le – mutatott az egyik sziklára – ott nyugodtan tudunk beszélni.
- Rendben – adta be a derekát Adri.
Leültek, sokáig nem szóltak a másikhoz, először rendezték a gondolataikat. Tom szakította meg a csendet.
- mért mentél vissza Los Angelesbe?
Adri erre nem tudott mit mondani, most vagy soha.
- tudod, mikor ideköltöztünk, nagyon jóban lettünk, szinte mindent elmondtam neked, mégsem úgy tekintettem rád, mit Alexre. Azt hittem, hogy lehet közöttünk valami – Tom közbe akart szólni, de ő folytatta - de mikor megláttalak téged Vivivel, nagyon rosszul érintett. Visszamentem, az időm nagy részét Alex sírjánál töltöttem, ott mindent kiadtam magamról. Jól esett – mosolyodott el. – tudom, hogy hülye kis csitri módjára viselkedtem, de akkor jól esete elmenekülni a problémáim elől.
- Te viszont meghallgathattál volna, tudod, azt mondják, az emberek akkor jönnek rá, kit mennyire szeretnek, kedvelnek, ha nincs mellettük az a személy, te elmentél, akkor döbbentem rá, milyen sokat jelentesz számomra. Vivit ellöktem magamtól, biztos csak az elejét láttad. – majd a döbbent Adrit magához húzta.
- Szeretlek – mondta. Adri elmosolyodott.
- Én is szeretlek – ölelte át Tom nyakát.
Tom először csak ízlelgette Adri ajkait, majd utat tört magának Adri szájában, hisz tudta, neki ez az első csókja.
Sokáig csókolóztak, Adri Tom ölében ült.
Nagyon boldognak érezték magukat. Majd Tom hirtelen megszólalt.
- Daniell tényleg a testvéred?
- Igen, még apa első házasságából, csak ő felvette az anyja vezetéknevét.
- Aham, de az a Tony nem szimpatikus nekem. – csóválta a fejét. Adri csak elnevette magát.
- Szerintem kedves, csak túl sok mindent tud rólam, nem tudom, hogy Dan mért hozta magával, ilyet soha nem szokott csinálni.
- Aha, remélem, nem készül semmire, veled kapcsolatban. És Daniellel mindig ilyen jóban voltál?
- Igen, bár ez soha nem tetszett Alex mindig azt mondta „figyeld meg valami szándéka lesz veled, ne mondj el neki túl sokat magadról”
- Egyet értek vele Adri. Holnap megyek érted, jó?
- Persze – mosolygott rá – ne legyél féltékeny főleg ne Tonyra, nincs semmi alapja.
- reméltem – hajolt közel, ismét csókolóztak
- hol aludtál Los Angelesben?
- Jobb, ha nem tudod? – mosolyodott el.
- Adri, hol?
- Márknál – adta az egyszerű választ.
- Egy fiúnál aludtál? Mért nem az egyik barátnődnél? – borult ki.
- Nem volt nagyon barátnőm, aki volt azzal is csak felszínes volt a barátságunk, a fiukkal meg jól éreztem magam, ő volt Alex jó barátja, és az enyém is, majd egyszer bemutatlak neki.
- Rendben.
- Tom, hazavinnél, tudod most jött haza a testvérem, és nem sokat találkozok vele – nézett rá szomorúan, jobban maradt volna itt Tommal, de nem akarta megbántani Dant.
- Persze – bár nehezen engedte el szerelmét. Hazavitte, de nem engedte el csók nélkül.
Adri nagyon boldogan lépett be a házba, hol Dan fogadta, nem épp boldogan.
- hol voltál idáig? – vonta rögtön kérdőre.
- Tommal voltam és képzeld – de nem tudta folytatni, mert Dan belevágott.
- Mit törődsz te ilyen Tomokkal, nem vele vesztél össze, és őmiatta sírtál – majd nem engedve, hogy húga beleszóljon, folytatta – itt az idő, hogy keressünk neked valami barátot, mondjuk Tony megfelel.
- Én ugyan nem, főleg nem Tony, nem az esetem, amúgy is ma jöttem össze Tommal, nem fogok miattad szakítani vele – mondta mérgesen.
- Dehogynem, szerinted mi miatt jöttem vissza, hogy összehozzalak Tonyval, ugyanis tartozom neki.
- Mi? – lökte el magától Dant – te csak úgy odaadnál valakinek? Csak ezért jöttél, még Alex temetésén sem voltál itt.
- És? holnap reggel várom a válaszod.
- Nem kell reggelig várnod, ugyanis a válaszom NEM! – majd felszaladt a lépcsőn, sírt.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
