|
13. fejezet
Mayus002 2007.06.25. 22:06
- Mi, te elmondtad neki – kérdezte Adri felháborodva – nem kapott választ ezért még egyszer feltette, csak másképp fogalmazva.
- Te elmondtad neki, milyen kapcsolat van közöttünk? – elég férre érthetően fogalmazott. Szegény Tom úgy érezte, mintha kést döftek volna szívében, átérezte azt, mit Adri, mikor őt látta.
- Mi, te elmondtad neki – kérdezte Adri felháborodva – nem kapott választ ezért még egyszer feltette, csak másképp fogalmazva.
- Te elmondtad neki, milyen kapcsolat van közöttünk? – elég férre érthetően fogalmazott. Szegény Tom úgy érezte, mintha kést döftek volna szívében, átérezte azt, mit Adri, mikor őt látta.
- Mért ne mondhatnám el, nem szégyellek, neked sem kellene.
- De te akartad először, hogy ne mondjuk el senkinek. – Tom már nagyon rosszul volt, de mégis kínozta magát, végig akarta nézni a jelenetet.
- Mért ne mondhatnád el, úgy volt, hogy elmondjuk mindenkinek, mikor már elég idős leszel.
- De akkor még Alex is élt – mondák egymásnak kiabálva, igazi testvéri veszekedés volt.
- És, örülj, hogy a másik bátyád még nem hallt meg – mondta ki azt, min mindenki ledöbbent. Adri lehajtotta a fejét, tudta, most túl vetette a sulykot.
- Bocs, én nem akartam, ezt mondani, nem akarlak elveszíteni. – mindenki meglepődött, hogy ők testvérek, Tom viszont fellélegzett.
Nem tudtak többet beszélni, ugyanis becsengettek.
- na jó, majd suli után beszélünk.
- Jó, szia cicám – azért is így hívta.
Bementek a terembe, mindenki őt nézte, majd Tami feltette a kérdést, mi mindenki érdekelt.
- te és Daniell tényleg testvérek vagytok?
- Csak féltestvérek.
Mindenki meglepődve nézett rá.
Az óráknak gyorsan vége lett. Tom nem kereste a többi szünetben, mi rosszul esett Adrinak, bár nem értette mért, mikor majdnem kiabált Tommal, el akarta felejteni, de helyette többet gondolt rá. Mikor kiért az iskola kapuba, egy autó állt meg előtte, mit azonnal fel is ismert. Ránézett Tomra, ki rögtön szólásra nyitotta száját.
- azt hiszem, van mit megbeszélnünk.
- Szerintem – de nem tudta befejezni, mivel Tom nem hagyta.
- Szállj be, tudod jól, hogy nem csinálok semmit, mért félsz tőlem?
- Én nem félek – mondta ki, túl gyorsan.
- Akkor szállj be. – erőt vett magán, és beült Tom mellé, már megint túl közel érezte magát. Mikor kifordultak, nem Adri háza felé mentek, min ő meg is lepődött.
- Merre mész?
- Egy kis kitérőt teszünk. Legyen elég időnk, a beszélgetésre. - Világosította fel Adrit.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
