|
Bizalom- egy ember aki szeret
Shi 2007.06.16. 09:54
Játszottam a bátrat. Magabiztosan kihúztam magam, felemeltem a fejemet, mosolyt erőltettem az arcomra. Nem akartam, hogy mások is megtudják – gyenge vagyok. Nagy levegőt vettem, hátrasimítottam egyik szemembe lógó hajtincsemet.
Játszottam a bátrat. Magabiztosan kihúztam magam, felemeltem a fejemet, mosolyt erőltettem az arcomra. Nem akartam, hogy mások is megtudják – gyenge vagyok. Nagy levegőt vettem, hátrasimítottam egyik szemembe lógó hajtincsemet.
A nagytér korlátján ültem, és figyeltem, ahogy Ő a többiekkel beszélget. Egyedül voltam, a bánatom, a szótlanságom eltaszított mindenkit magam mellől. Nem utáltak, szerettek engem – de féltek tőlem, attól, hogy más lettem, attól, hogy ők is levertek lesznek miattam.
Oda akartam menni hozzá, beszélni akartam vele! De nem tudtam. Édesanyám szavai jártak a fejemben, és inkább maradtam egy helyben, és búslakodtam.
Édesanyám tegnap azt mondta, miután hazaértem, és dióhéjban elmeséltem a dolgokat: „Nincsenek körbarátságok. Az embernek egy igaz barátja van a világon. Lehet, hogy te feltétel nélkül megbízol valakiben; de az az ember másban bízik, ezért benne se bízhatsz.” Eleinte nem értettem, mit akar ez jelenteni. Mióta viszont megtapasztaltam… nos, rájöttem, Édesanyám különösen bölcs ember. Valahonnan érezte, sőt, talán tudta, hogy én is át fogok esni egy ilyen szituáción, és előre felkészített. Bár véleményem szerint mindenki túlesik ezen. Mindenki legalább egyszer csalódik valakiben – de nem gondoltam volna, hogy ennyire fáj, hogy elveszíthetem.
Mindig is megbíztam Őbenne. Minden titkomat tudta, minden eseményt neki meséltem el először. Azt hittem, ez a bizalom kölcsönös – mégsem volt az. Ő inkább másban bízott, neki mondott el mindent, én legfeljebb másodjára értesültem mindenről.
Tudtam, mit kell tennem. Új emberekkel kell megismerkednem, új barátot kell keresnem magamnak. De vigyáznom kell: nehogy úgy járjak, mint múltkor. Ez volt az egyetlen járható út, amely kivezetett a kétségbeesésből. De nem tudtam megtenni. Féltem. Gyenge voltam, esetlen. Undorító volt az önmarcangolásom, utáltam is magam. De akkor sem volt erőm.
Nem tudtam Őt elengedni. Olyan régóta volt a legjobb barátom… hogy már szinte egyek voltunk. De ahogy Ő mondta: „Én is, Te is. Mindenki változik.”
Rendben, változzon! Legyek más, legyen Ő is más… de ne a barátságunk árán! Mi a megoldás akkor?
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
