|
Bonyodalmak Franciaországban! 2
Azumi 2007.06.25. 16:40
Az az napi nap elég laza volt. Mindenki ismerkedett velünk. Kivéve a mellreszívós csajokat. Ők aztán a lehetetlenért sem ismerkedtek volna meg velünk. Az első hetünk elég laza volt. Nem történt semmi érdekes. Jeanékkal nagyon elvoltunk. És kiderült hogy Jean nem is teljesen meleg hisz a csajokat is úgy nézi hogy ejha!
Az az napi nap elég laza volt. Mindenki ismerkedett velünk. Kivéve a mellreszívós csajokat. Ők aztán a lehetetlenért sem ismerkedtek volna meg velünk. Az első hetünk elég laza volt. Nem történt semmi érdekes. Jeanékkal nagyon elvoltunk. És kiderült hogy Jean nem is teljesen meleg hisz a csajokat is úgy nézi hogy ejha! Erre ő csak azt mondta mikor megkérdeztem hogy attól hogy meleg, szeretni nézni a csajokat. Mert szépek. Na erre nem tudtam gombot varrni. Igazából Jean nem is az a lányos meleg. És ez jó. Ugyanakkor tök sok mindenről beszélni lehet vele, amiről egy normál hetero pasival teljességgel lehetetlen.
De az Aidenes, Paulos dolgot nem mondtam el neki. Nem tudom hogy miért. Talán mert én sem akartam beszélni róla. Fura nem? Pedig azzal a a szándékkal készültem ide, hogy megtudom hogy melyiküket válasszam. De hát odáig nem jutottam el hogy rendezzem magamban a dolgokat. Legalábbis még nem. Teltek a napok, majd a hetek.
**
- Hé Taina, foglalkoztál már az otthoni problémáddal? - kérdezte Bianka.
- Mégis mire gondolsz? - kérdeztem vissza, mint aki semmit nem tud. Pedig tudtam hogy mire érti a dolgot.
- Jaj hát te is tudod hogy mire gondolok!
- Jah hogy arra? Hát még nem filóztam rajta túl sokat.
- Hát pedig jó lenne. Nem ártana szerintem mert nem fogsz tudni normálisan gondolkodni. - mondta Hana, aki akkor csatlakozott a beszélgetésbe.
- Jól van békén hagynátok? Nyugi gondoskodom arról hogy döntésre jussak.
Az az nap elég rossz volt. Minden rosszul sült el. Rossz jegyeket meg dogákat kaptam. Teljesen elegem volt. Délután az volt a dolgunk hogy menjünk el kávéért a közeli presszóba. A tancsi rohadt volt kimenni érte. Mi meg hát jelentkeztünk de csak Bianka és én mehettünk ki. Mikor leértünk megálltunk a pultnál és ránéztem Biankára.
- Na akkor kérd ki a kávét. - mondtam holt nyugodtan.
- Én? miért én? Én egy mukkot sem tudok franciául. - mondta Bianka.
- Mi? - kiabáltam el magam. - Okoska én sem tudok!
- Hogy? - kiabált ő is. - De hát akkor hogy jöhettünk el olyan nélkül aki nem beszéli a nyelvet?
- Én nem tudom de valahogy ki kell húznunk magunkat a pácból. - mondtam.
Erre már ott is termett a pincér srác. Valamit elkezdett hadoválni össze- vissza. Én nem igazán értettem. És ahol elnéztem kedves barátosnőmet ő sem. Miután elmondta a mondandóját a pasas, elég furin nézett ránk. Én fogtam azt a kevés bátorságomat és elkezdtem mondani valamit franciul. Hogy mit azt ne kérdezzétek mert nem tudom. Mikor befejeztem vigyorogva néztem a fickóra aki csak meredt rám.
- Hé mit mondtál neki? - kérdezte Bianka aki időközben elég közel hajolt hozzám.
- Halvány lila fogalmam sincs. - mondtam még mindig mosolyogva. Nem tudom hogy min mosolygok, szerintem az arcomra fagyott.
Ekkor a pult mögül kijött a fickó, megfogta a karomat és beráncigált az irodába. Én bezzeg kiabáltam csapkodtam vagdostam de meg sem mozdult. Mikor beértünk becsukta az ajtót és elkezdett felém közeledni. Majd vett egy nagy fordulatot és elindult egy fiókhoz. Kivett belőle egy fényképezőgépet és odaállt elém. Én csak lestem mint a moziba.
- Öh elnézést uram de én nem beszélni a farncia nyelvet. - hadováltam össze-vissza.
De nem figyelt rám. Egyszer csak dörömbölést hallottunk. Bevágódott az ajtó és Bianka és egy idegen pasas, szerintem a főnök lehetett az, bejöttek a szobába. Bianka elkezdett ordítani a mi nyelvünkön hogy mégis mit képzel a fickó hogy csak úgy berángat egy szobába semmi ok nélkül. A férfi odament a sráchoz és elkezdtek franciául dumálni valamit.
Kis időre rá megjelentek előttem és a srác szinte letérdelt elém úgy kérte a bocsánatom.
- Kiderült hogy kegyed azt mondta Havieinek(Havié) hogy ingyenes pornó fotókat csinálhat magáról. - mondta a főnök.
- MI?????!!!!!! - kérdeztem. Enyhén kiakasztott a dolog. Pedig nem is azt mondtam. Legalábbis nem ezt akartam. Azt akartam hogy egy habos kávét és két light cola-t kérek. De hát nem jött össze. Kimentünk az irodából majd mikor megkaptuk amiért jöttünk. Szó szerint kirohantunk a kávézóból.
- Hát ez aztán hihetetlen sztori volt. - mondta Bianka.
- Az biztos. - mondtam
Egymásra néztünk és izomból elkezdünk nevetni. Egész úton visszafelé ezen a sztorin nevettünk. Szerintem már enyhén hülyének néztek minket az utcán. Mikor visszaértünk a suliba bevittük a kávét a tanárnak. De még ott is röhögtünk és egymást cikiztük hogy ki milyen arcot vágott. Mikor beértünk a könyvárba kicsit halkabbra vettük a hangot, de még ott is kuncogtunk. Mikor Amy és Hana meglátott nem tudták elképzelni hogy mi történhetett.
- Lányok mi történt? - kérdezte Amy.
Mi csak röhögtünk.
- Hahó, mi ilyen vicces? - kérdezte Hana nagyon kíváncsiskodóan.
- Na jó elmeséljük. Jó Bianka? - kérdeztem nevetve de úgy hogy még a könnyem is kicsordult.
- Oké mond csak.
Aztán elkezdtük mesélni nekik. Először mindkettejük arcán ijedséget majd meglepődést, majd pedig röh9gést látunk. Ők is kiakadtak és jót nevettek rajtunk.
- Na látjátok legközelebb olyannal menjetek ki aki tud franciául. - mondta Amy.
- Igen igazad van azt fogjuk tenni. - mondta Bianka.
Majd a könyvtárba maradtunk tanulni. Aztán elmentünk vacsizni megfürdeni stb. lefeküdtünk aludni, de nem tudtam elaludni mert Aidenre és Paulra gondoltam. Ma felhívott Paul és beszélgettünk egy kicsit. Nem célzott rá hogy gondolkodtam e már a dolgon de én tudtam hogy kíváncsi arra is. Még aznap kaptam egy e-mailt Aidentől. Még nem mertem elolvasni. De most volt elég erőm hozzá. A gép elé ültem kikerestem a levelet és elkezdtem olvasn
„ Szia Taina!
Mizujs veled? Rég beszéltünk. Nem tudtam hogy telefonon zavarhatlak e ezért inkább
e-mailt küldtem neked. Remélem veled minden rendben. Velem igen, elvagyok csak nagyon hiányzol. Remélem minél előbb hazajöttök és tudunk beszélni. Gondolom már gondolkodtál a dolgon. Nem nem akarom hogy így mond el. Majd személyesen. Az úgy sokkal jobb. Na én megyek. Légy jó és mindenkit puszilok. De főleg téged. Vigyázz magadra!
u.i: Várlak már nagyon!
Aiden
"
**
Teljesen összetörtem. Mert még nem is foglalkoztam azzal hogy valójában mit szeretnék és kit szeretnék. Fogtam magam és kimentem a szobából. Kimentem az udvarra és leültem egy kidől fára. Csak ott ültem és nem tudtam miért vagyok ilyen amilyen. Éreztem hogy könnyek csorognak végig az arcomon. Zokogni kezdtem.
- Taina jól vagy? - kérdezte valaki a hátam mögött.
Hátra fordultam. Jean volt ott. Ő is pizsibe feszített és nézett rám kétségbeesetten.
- Szia! Öhm semmi baj csak valami bele ment a szemembe. - törölgettem meg a szemem.
- Na persze. Meg az is van hogy napközbe van és én vagyok a humanoid tájfun. Elmesélnéd hogy mi van veled? Mostanában látok valamit rajtad de nem akartam szólni mert úgy voltam vele hogy majd te önszántadból elmondod. De most hogy így látlak arra kérlek hogy mond el nekem. Márha szeretnéd. - mondta és leült mellém.
- Persze szeretném de nem tudom hogy hol kezdjem el. - makogtam.
- Mondjuk az elején. - mondta majd elmosolyodott.
Eldöntöttem hogy elmondom Jeannak a problémámat. Hisz nagyon jó barátom és nem is tudom kitudja talán segíteni is tud. Jó hogy meghallgat.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
