|
Franciaországban!
Azumi 2007.06.14. 20:54
Amikor hazamentem és elmondtam otthon, mindenki kiakadt. Főleg apu. Nem akart elengedni, méghozzá azért.... idézem „Nem lehet hogy egyedül maradj! Még valami bajod esik!” Nem tudom miért áll így a dologhoz. Én nagyon várom.
Amikor hazamentem és elmondtam otthon, mindenki kiakadt. Főleg apu. Nem akart elengedni, méghozzá azért.... idézem „Nem lehet hogy egyedül maradj! Még valami bajod esik!” Nem tudom miért áll így a dologhoz. Én nagyon várom. Nem csak azért mert oltári nagy buli lesz, hanem azért mert tudok végre nyugodtan gondolkodni. Hisz nem tudom hogy meddig maradunk. Kitudja. De az a lényeg hogy megyünk és én na meg a csajok nagyon boldogok vagyunk. Az az egy hát nagyon hamar elment. Mindent elkészítettünk és elrendeztünk. Apu annyira ari volt mikor vett nekem két gáz spray-t hogy azzal védjem meg magam ha nekem támadnak. Ő viselte a legrosszabbul. Az utazás előtti napon találkoztam Aidennel a parkban. Ült egy padon és merengett a semmibe. Elég hamar észrevett.
- Szia! Mi a helyzet veled? - kérdezte.
- Áh semmi készülök mert elutazok.
- Igen? És mégis hová ha szabad kérdeznem.
- Cserediák leszek egy ideig Franciaországba.
- Tényleg? Az jó! - mondta, bár láttam rajta csalódottságot.
- Igen bár remélem hogy jó lesz. - mondtam.
- Biztos. Franciaország gyönyörű hely.
- Hát hiszek neked.
- Akkor én sok szerencsét kívánok és érezd jól magad. - mondta majd odajött.
- Köszi remélem meglesz. - mondtam és adtunk egymásnak három puszit. Mikor az arca az arcomhoz ért megbizsergett a testem. Ezt nem tudtam mire vélni. Aztán különváltunk.
Még aznap este beszéltem telefonon Paullal, aki szintúgy csalódott volt de attól még jól elbeszélgettünk. Furcsa volt hogy egyikük sem hozta szóba a választós dolgot. Ez jól esett hogy hagytak nyugtot nekem. Mindent összepakoltam hisz következő nap megyünk Franciaországba. Kicsit izgatott voltam hogy milyen lesz az a suli. Sokat hallottam róla és álítólag nagyon durva vagyis nehéz suli. Na meg az sem lesz egyszerű hogy nem tudunk beszélni franciául. Vagyis hogy pontosítsak csak Amy és Bianka tud. Hana és én egy mukkot sem beszélünk franciául. És ez had ne mondjam hogy nem túl jó. Na mindegy majd lesz valahogy. Este apu még a számba rágta hogy nincs Franciaországba: pia, pasik, szex, éjjeli kimaradás, szemtelenkedés stb. na igen némelyet meg lehet tartani, némelyiket nem. Hihi. Elég röhejes volt ahogy előadta. De azért aranyos volt hogy így aggódik értem. Anyuval is beszéltem, de ő nem mondott semmit. Tudja hogy milyen vagyok, és bízik bennem. Alex és Trewis előadásán szét röhögtem a fejem. Annyira husik voltak ahogy előadták hogyha Franciaországba egy pasi is megbánt, akkor eljönnek és kitekerik a nyakát, és kiherélik és egyebek. Na igen és Trewis a kezembe nyomott egy csomag óvszert, jelezve hogyha valami lesz akkor ne legyen gond.
- Mégis mit képzelsz hova megyek? Szextáborba? - kérdeztem kissé felháborodva.
- Ajaj húgi ott bármi megtörténhet. Hisz Franciaországba mész. Ott ez elég sűrű na meg felkészültnek kell lenni. - azzal elment.
- Ebbe meg mi a fene ütött? - kérdeztem de mivel senki nem volt ott senki nem is válaszolt.
Fürcsi után mindjárt le is feküdtem. Készültem a másnapra. Másnap reggel jól keltem. Hála Istennek nem kellett korán kelnem mert a gépem délelőtt tizenegykor indult. Anyu nagyon zsongott. Totál kész volt. Ment mint pók a falon. Juj utálom a pókokat. Na mindegy elindultunk a reptérre. Mikor odaértünk már a csajok is ott voltak. Hallgatták a szentbeszédet. Mikor Bianka rám nézett leolvastam az arcáról azt hogy: „Mikor mennek már el! Induljunk már és hagyják abba ezt az iszonyatos szöveget! Könyörgök!”
Akaratlanul is de elnevettem magam. És még a tetejébe jó hangosan.
- Mi történt kislányom? - kérdezte anyu.
- Őőőőőőő semmi csak eszembe jutott egy vicc. - kászálódtam ki egy hazugsággal.
- Értem de most ne ezzel foglalkozz hanem azzal hogy felszálljatok a gépre. Légy jó és vigyázz magadra. Ha valami van hívj és megyek, na és persze hív engem és apádékat is. Szeretlek kislányom!!! - mondta anyu majd magához ölelt megpuszilt és a csajokkal karöltve mentünk fel a gépre.
Mikor elfoglaltuk a helyünket, mindenki fellélegezett.
- Jaj végre vége. Szörnyű volt a tegnap meg a ma reggel. Anyuék az őrületbe kergettek. - mondta Bianka.
- Igen ismerős a helyzet. Nálam is ez volt. Csak engem még a két bátyám is megőrített. - mondtam.
- Hát engem is idegesítettek otthon de nem volt vészes. - mondta Hana és Amy.
A repülős út másfél óra volt. Nem volt hosszú szerencsére. Mikor leszálltunk, egy magas vékony fickó várt minket és mondta hogy ő fog elvinni a Dalinkaert suliba. Mikor odaértünk még a lélegzetünk is elállt. A Dalinkaert suli gyönyörű. Mint egy kastély. Sőt szerintem az egy kastély is. Az a régebbi fajta.
- Azti! Ez gyönyörű. Hihetetlen hogy milyen szép. És ez egy iskola. - mondta Hana.
- Az biztos. Tényleg szép! - mondta Bianka.
- És mi itt fogunk tanulni csajok! Úgyhogy készüljetek. - mondtam.
- Igen-igen! Tehát akkor menjünk is be oké? - kérdezte Amy.
- Jah igen! - mondtuk egyszerre Biankáékkal.
Be is mentünk. Hát mit ne mondjak belülről is fantasztikus volt. Sőt, egyenesen csodálatos.
- Erre kérem. - mondta a fickó akivel jöttünk. Azzal elment.
- Rendben. - mondtam.
Egy jó fél óra után már nagyon untuk a banánt és túl akartunk lenn a dolgon, és mit ne mondjak hogy türelmetlenek voltunk.
- Hol vannak már? - kérdezte türelmetlenül Amy.
- Nyugi mindjárt jönnek. - nyugtatta Bianka Amyt.
- Én holt nyugodt vagyok. Mindazonáltal türelmetlen. Miért ti nem? - kérdezte Amy.
- Dehogynem. De nem kezdünk el pattogni mint a nikkelbolha. - mondtam.
- Jól van na! Abbahagynátok? - kérdezte Hana.
- Persze. - zártuk le a témát.
Nem sokra rá bejött egy alacsony, tömzsi, idősebb fazon. Kopasz volt és szemüveges. Amúgy aranyos fickónak tűnt. Csak fogalmunk sem volt róla hogy ki ő.
- Bonjour hölgyeim! - köszönt a férfi.
- Helló! - köszöntünk vissza. Én személy szerint nagyon féltem hogy franciául fog velünk dumálni. Azért mert én egy mukkor sem tudok.
- Gondolóm hogy nágyon elfáradtak a hósszú úton. Dé még mielött elemnnének elrendezni itteni dolgáikat, szeretném há meghallgatnák a mondándómat. - mondta a féri elég erős akcentussal.
- Akkor mondja csak. Egyébként és Taina Rochester vagyok. A mellettem állók pedig Hana Williams, Amy Kingston éss Bianka Brodes.
- Áh oui! Persze hogy is lehettem ilyen modortálán. Áz én nevem Frites Gerard vágyok.
Aztán elkezdtünk beszélgetni. Nagyon sokat mondott a suliról meg arról hogy mit hogy és miért kell csinálni. Aztán megmutatta a szobáinkat. Én Biankával kerültem egy szobába. De mellettünk voltak Hanaék is.
- Hé Taina! Mi az az ágyon? - kérdezte Bianka az ágyra mutatva.
- Nem tudom. - majd kibontottam.
Totál lehidaltam. Egy fekete rakott szoknyás fehér blúzos nyakkendős egyenruha volt a méretemre adva. Vagyis ez azt jelentette hogy egyenruhát kell hordanunk. Remek. Mindig is utáltam az egyenruhát. Kíváncsi vagyok hogy milyen lesz a holnap. De az majd holnap kiderül.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
