|
Előkészületek!
Azumi 2007.06.14. 20:50
Másnap reggel arra riadtam fel, hogy az anyám mint egy torpedó, úgy rontott be a szobába.
- Jesszusom anyu mi történt? Kitört a harmadik világháború? - kérdeztem riadtan.
Másnap reggel arra riadtam fel, hogy az anyám mint egy torpedó, úgy rontott be a szobába.
- Jesszusom anyu mi történt? Kitört a harmadik világháború? - kérdeztem riadtan.
- Jaj dehogy gyere gyorsan! - rángatott ki az ágyamból de úgy, hogy arccal estem le az ágyról. Nem mondom hogy kellemes érzés volt, mert elég kellemetlen és fájdalmas volt ahogy belekóstoltam a szőnyegembe.
Lassan fel kászálódtam a földről és kimentem. Nagy meglepetésemre, a család összes tagja a családi asztalnál ült, és merengett a semmibe.
„Ajaj ajaj ez nekem nem tetszik! De nagyon nagyon nem tetszik!”
Leültem a helyemre és vártam. Egy jó öt percre rá már nem bírtam várni, így meg kellet szólalnom. Nem csak azért hogy beszéljek, hanem azért mert már készülnöm kéne a suliba.
- Na mi történt? Miért kellet a családi kupaktanácsot összehívni? - kérdeztem.
- Apátoknak és nekem mondanunk kell valamit. - mondta anyu.
- Igen? És mit? - kérdezte Alex.
- Hát hogy is mondjam.........................köhm! Na szóval terhes vagyok! Babánk lesz! - mondta anyu.
Bang!!!! Mintha 100 méter magasból rám ejtettek volna egy zongorát! Szörnyű érzés volt. Nem azért mert anyu terhes, hanem mert olyan furi. Mindig én voltam a kicsi, és most jön egy kisbaba.
- Hát ez................... hát ez.................. nagyszerű! - motyogtam és közbe mosolyt próbáltam a pofimra varázsolni.
- Igen? - kérdezte anyu nagy vigyorral.
- Igen persze ez fantasztikus! - mosolyogta Trewis.
- Igen anyu teljesen igaza van Tainanak és Trewisnek. - mondta Alex.
- Jaj annyira örülök neki hogy örültök. - sírta el magát anyu.
Miután vége lett az ölelkezős puszilgatós dolognak, elkészültünk és elindultunk a suliba.
**
- Tényleg? Komoly? Ez tök jó! - kiáltott Bianka és Hana mikor elmondtam nekik hogy baba jön a családba.
- Igen az csak olyan furi! Nem gondoltam volna hogy lesz egy kistesóm. - mondtam.
- Hát igen én sem hittem el mikor anyuék bejelentették, hogy jön Gabriell. - mondta Amy somolyogva.
A suli rettentő uncsi volt. Rengetegszer éreztem Paul tekintetét magamon. Ilyenkor elvörösödtem mint egy pirospaprika és a könyvbe hajtottam a fejem. Suli után épp mentem átöltözni, mikor valaki utánam kiáltott és köszönt. Hátranéztem. Ashley Divers (Esli Diversz) volt az. A suli egyik miniszoknyás, cicababája.
- Miben segíthetek? - kérdeztem.
- Hát tudnál miben! - nyafogta. - Méghozzá abban, hogy hagyd békén Pault.................. ha nem hagyod békén akkor keservesen megbánod! És ez nem egy egyszerű mondtad volt. Ezt veheted fenyegetésnek. Remélem felfogtad. Na szia! - azzal eltipegett.
- Mi van? - kérdeztem és közbe nagyokat pislogtam.
Rohadtul nem értettem hogy mi folyik itt. Csak azt tudtam hogy nem tetszik a dolog. Egyáltalán nem tetszik hogy zaklatnak Paul miat.
**
- Mi az? Mi történt? - kérdezte Paul mikor fa arccal bevágódtam a próbaterembe.
- Miattad. Miattad fenyített meg egy csaj. Azt mondta hogy megjárom ha nem hagylak békén téged. Aztán eltipegett.
- Ki volt az?
- Ashley Divers. Az a platinaszőke miniszoknyás csaj.
- Igen tudom hogy ki az. Majd beszélek vele. - mondta.
- Jaj még csak az kéne. Nem akarok balhét. Hagyjuk a dolgot. Legfeljebb ha még egyszer mondja magáét akkor nekiugrok. - mosolyogva mondtam.
- Oké rendbe! - nevetett Paul.
Elkezdtünk gyakorolni. Most tanultuk meg az emelés és a dobálós dolgokat. Mivel a rocki hasonló a twist-hez kicsit könnyebb volt. Az emelés és a dobálás elég jól ment. Épp az egyik dobálásos dolgot gyaxiztuk mikor rosszul kapott el és ő hanyatt esett, én pedig ráestem.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen jól vagyok! - mondtam és kinyitottam a szemem ami az esésnél önkéntelenül is becsukódott. Nagyon közel voltam Paulhoz.
Gyorsan felpattantam és mentem a magnóhoz indítani a zenét. Mivel ez nem egy egyszerű rock' roll szám lesz hanem show, próbáltunk olyan zenét választani. A választásunk így Christina Aguilera: Candyman című számára esett. Ez illett legjobban a koreográfiánkhoz.
A teljes számot most próbáltuk el először a zenére.
- Egy- két – há és......................- mondta Paul.
Majd elkezdtünk táncolni. Ahhoz képest hogy először próbáltuk, elég jól ment. Bár az emelésnél elrontottuk sokszor, így azt zene nélkül még gyakorolni kellett. Este hét körül végeztünk.
- Gyere hazakisérlek. - mondta Paul.
- Nem köszi, nem kell. Apa eljön értem. Akkor holnap találkozunk. Szia!
- Szia! - köszönt el habókosan Paul. szerintem egy világ dőlt össze benne gogy nem kisérhetett haza.
Minél előbb kint akartam lenni. Nem tudom miért csak össze vagyok zavarodva. Apa már kint várt a kocsival.
- Na milyen volt? - kérdezte.
- Semmi, elvoltunk. Most már tudjuk az emelés is. - mondtam.
- Az nagyszerű.
Azzal elindultunk haza. Imádom amikor apa vezet. Nagyon tetszett mindig is apu vezetési stílusa. Mikor hazaértünk isteni lakoma várt minket otthon. Anyu tényleg kitett magáért. Leültünk kajálni.
- Hmmmm anyu ez mennyei! - áradozott Alex.
„Na igen. Alex első és legfontosabb dolog az életében a hasa!”
- Köszönöm. Reméltem hogy ízleni fog. De meséljetek. Mi újság a suliban? - kérdezte anyu.
- Áh semmi csak a szokásos. - mondta unottan Trewis.
„Persze, ő mindig ezt mondja!”
- Na és neked Taina? Hogy megy a gimi? - kérdezte a drága anyucikám.
- Hát...................... egész jól. Bár a félévim lehetett volna jobb is, azért nem panaszkodom. De amúgy jó. - mondtam.
- Helyes. Reméltem is hogy jó lesz.
Vacsi után le is feküdtem aludni mert hulla fáradt voltam.
- Még két hét és bemutató! - mondtam majd elaludtam.
**
Eltelt a két hét. Paul és én teljesen begyakoroltuk a táncot. Még álmomban is a rockit jártam nehogy nappal! A bemutató napja március 24.-ére esett ami egy szombati nap volt. Reggel felkeltem majd elkészítettem a táncruhámat amit előző nap elfelejtettem megcsinálni. Ahogy elkészültem csengettek. Paul jött értem. Elindultunk a a helyszín felé. Az úton elég ideges voltam hisz tudtam hogy ma valószínű találkozunk Aidennel. Mikor odaértünk észrevettem hogy rengeteg versenyző van. Kicsit megingott a bizalmam abban hogy nyerhetünk e még.
A főpróbán megnéztem hogy ki milyen számot ad elő úgy nagyjából.
„Nagyon kemény csaták leszek itt ebben biztos vagyok.”
Bár az öltözőben elég durvák voltak velem. Majdnem kigáncsoltak meg hasonlók. Egyszóval „édesek” voltak. A próba után hallottam egy ismerős hangot. Hátranéztem. Aiden állt előttem!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
