|
A fotózás és a régi érzés!
Azumi 2007.08.26. 17:18
Miután Isabella és Miwako felöltöztettek, készen álltam a fotózásra. Mikor kimentünk az öltözőből George nagyot nézett. Nem tudom miért de olyan jól esett. Mikako hívta a férjét.
Miután Isabella és Miwako felöltöztettek, készen álltam a fotózásra. Mikor kimentünk az öltözőből George nagyot nézett. Nem tudom miért de olyan jól esett. Mikako hívta a férjét. Nagyon szerettem vele fotózkodni, hisz vele kezdtem az első fotózásomat is. Mikor mindent a helyére tettek, indult a fotózás. Először állnom kellett egy színes fal előtt. A ruhám összeállítása: Egy fehér topp, szép lepkemintázattal az elején. Egy krém színű rövid nadrág és egy magasabb sarkú papucs. A kiegészítőim nyaklánc, karkötő és fülbevaló volt.
A fotós beállítottak a helyemre, vagyis egy heverő elé. Megmutatta hogy hogy kellene állnom. Én utánoztam őt. Kis terpeszben álltam, jobbra felé fordulva egy kicsit. A bal kezem a csípőmön, a jobb a testem mellett lógott. A fejemet kicsit le kellett biccentenem, de ugyanakkor felnéznem. A fotós jól megnézte a pózom.
- Igen ez jó lesz. És most ha lehet próbálj szexisen nézni mélyen bele a kamerába. - mondta.
Én pedig engedelmeskedtem. Hisz egy modellnek szinte mindig követnie kell a fotós utasításait. Így persze elengedhetetlen hogy a modell és a fotós közt jó harmónia és barátság legyen.
**
A fotózás további része is nagyon jól telt. Rengeteg ruhát kellett felvennem. Georgeék nagyon jól haladhattak hisz sok idő lehet egy kollekciót megcsinálni. A fotózás alatt George végig ott állt a fotós mögött és nézett. Minden egyes mozdulatomat követte a szemével. Mint rég, mikor valamit csináltam. Akkor is figyelt. Bevallom kicsit zavarba jöttem, de jó érzés is volt hogy tudtam, George figyel. Viszont mást pedig elevenen kínzott az hogy George figyel engem. Méghozzá az a valaki nem más volt mint Eva. Majd meg ette a méreg és a féltékenység ahogy látta Georgen a dolgokat. De engem valahogy nem tudott zavarni. Sőt. Jól esett hogy szenvedett. Lehet hogy rossz májú vagyok, de akkor is jó érzés volt. George és én sokszor néztünk mélyen egymás szemébe. Amely akkor olyan volt mint rég. Mikor olyan szenvedélyesen néztünk egymásra. Ezért sokszor el is feledkeztem hogy fotózáson vagyok. Ki is kaptam a fotóstól. Na persze jogosan. Miután egyszer kétszer helyre tett, tudtam koncentrálni rendesen.
**
A fotózás után, Mikako készült egy kis piknik félével, csak éppen nem kint voltunk a szabadban, hanem bent az irodában. Különböző szendvicseket csináltatott és innivalókat hozatott. Mondjuk alkohol nem volt. Ezt Arashi meg is jegyezte.
- Na de Mikako. Hogy hogy nincs alkohol? Egy kis sör, pezsgő vagy bor? - fintorodott Arashi.
- Azért kedves Arashi, mert ez egy fotózási ünnepség. Nem pedigf kocsmai iszogatás érted? - húzta föl egy kicsit az orrát Mikako.
- Jól van jól van. De akkor is lehetett volna egy ici-pici legalább.
- Ne nyavalyogj! Nem tudom miért nem neveled meg a férjedet Miwako? - Tette fel a kérdést Mikako. Erre Miwako nem válaszolt, csak hallgatott. Jobb is volt mert látszott hogy Arashi mindjárt felrobban. Ezen jót kuncogtam. Persze csak is magamban. Hisz beletapostam volna Arashi lelki világába, ha elkezdtem volna hangosan nevetni.
A szendvicsek és az italok hamar elfogytak, hisz mindenki evett és ivott. Amíg ott voltam, nem is néztem az időt. Hisz mindenkivel beszélgettem. Arashi nagyon csodálkozott azon, hogy szerinte nem folytattam a tanulást, és hogy végül is a modell szakmában helyezkedtem el.
- Na várjunk csak Arashi. Ki mondta hogy nem tanultam?
- Hát senki de................
- Én tanultam. Közgazdász diplomám van.
- Ja, ezt nem tudtam. Bocs. - vakarta zavartan a fejét Arashi.
Jó volt, hogy mindenkivel nyugodtan beszélgethettem. Kivéve Georget. Nem tudom miért, de féltem a közelébe menni. Úgy éreztem, ha a közelébe megyek, akkor nem tudok magamon uralkodni. Mármint azt nem tudom hogy akkor mit csinálnék. És ezt megelőzve, inkább nem megyek oda hozzá. Egy jó fél óra múlva mikor körül néztem, Evat nem láttam sehol. De George ott volt. Nézett rám azokkal a szép szemeivel. Éreztem hogy az arcomon pír jelenik meg. Zavarba jöttem és elfordultam, vissza Miwakoékhoz. Miwako elég furán nézett rám.
- Mi baj Caroline? Miért piros az arcod? Meleged van talán? Vagy valami mástól? - halmozott el kérdésekkel Miwako.
- Öhm ....... hát ...... igen melegem van. De mindjárt jobb lesz. - nevettem el zavaromban magam.
- Jól van. Akkor jó! - nevetett Miawako.
- Még is mi a nevetés tárgya? - hallottam egy kérdést a hátam mögül. George volt az.
- Áh szijjjja George! - köszönt vidáman Miwako. - Egyébként azon nevettünk hogy Carolinenak milyen melege van. Hisz tiszta pír az arca.
- És ha láza van? - kérdezte George. - Mindjárt ellenőrizzük. - majd az ő homlokát odaérintette az enyémhez.
Nagyon zavarba jöttem. Éreztem George kölni illatát közelről. Éreztem ahogy veszi a levegőt, majd kifújja. Az arcomon éreztem minden lélegzetvételét. Mikor belenéztem a szemébe, az oly közel volt. Mintha nem is szem lenne, hanem valami foszlány. Éreztem ahogy a szívem, egyre hevesebben ver. Szinte alig kaptam levegőt.
- Öhm …..... öhm ......... - nyögdöstem zavaromban.
George elkapta a homlokát az enyémtől.
- Rendben, nincs lázad. De akkor miért vagy piros. Most hogy jobban megnézlek, én is látom.
- De nincs semmi bajom! - jelentettem ki.
Mindenki beletörődött. Beszélgettem tovább.
- És mond csak Yukari, mi van a férjeddel? - szólalt meg hirtelenjébe George. Lefagytam mit ne mondjak. Ez hideg zuhany ként ért. Nem is a kérdés, hanem az hogy ezt George tette föl nekem.
- Hát....... hát kint van még külföldön. Nem tudni pontosan hogy mikor jön haza.
- Gondolom hiányzik neked! - nézett rám élesen George.
Elkapott a düh.
- Igen nagyon is hiányzik. Tovább is diskurálnám ezt a témát, de haza kell már mennem. Vannak otthon dolgaim. - mondtam háborogva.
- Jól van hazaviszlek!
- Mi?!
- Jól hallottad. Hazaviszlek. - fejezte be George és indult az ajtó felé.
Beleegyeztem. Tudtam hogy Georgeval ezen a téren nem packázhatok. Tehát elköszöntem mindenkitől és elindultam utána. Megkerestük az autóját. Ugyan az volt még neki, ami annak idején. Hirtelen jó érzések és emlékek rohamoztak meg. De ugyanakkor rosszak is. Mikor nem akart hazavinni, vagy mikor utoljára láttam. Igen. Az előtti nap, mielőtt elutazott volna, ebben az autóban búcsúztunk el egymástól.
Ahogy ott álltam az autó előtt, éreztem könnyeket leszánkázni az arcomon. George kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Én beültem. Mindenhol George finom kölni illatát éreztem. Ő is beszállt az autóba és elindultunk. A hazafelé úton, nem igazán beszélgettünk. Én nagyon zavarba voltam, ő pedig a vezetésre figyelt, hisz óriási dugó volt.
Egy jó fél óra múlva haza is értünk. Megálltunk a ház előtt.
- Szóval itt laksz? - kérdezte, miközben kinyitotta nekem az ajtót.
- Igen itt. Nagyon szeretek itt lakni. Nyugis környék. Jól választottunk Hiroval.
George rám nézett.
„Jaj a fenébe ezt nem kellett volna. Jaj Istenem most mit tegyek? Valahogy elterelem a figyelmet a dologról!”
- Köszönöm szépen hogy hazahoztál. Hát akkor én megyek is. Jó éjt. - köszöntem és indultam a bejárati ajtóm elé.
- Puszit nem is kapok? - hangzott a kérdés.
Nem hittem a fülemnek.
- Mi?!
Épp vissza akartam fordulni mikor George magához rántott majd onnan a falnak. A kezeit a fejem fölé a falra helyezte. Az arca pedig rémisztően közel volt az enyémhez.
- Na? Megkapom a jutalmam azért amiért elhoztalak?
- Milyen jutalom? Én nem tudok ilyenről. - mondtam zavartan.
- Ugyan, hisz régen is csókkal búcsúztunk el. Most miért nem lehet?
- Egy: mert én férjnél vagyok, kettő: neked pedig barátnőd van, három: mart aznagyon régen volt, most meg most van.
- Ugyan az nem akadály.
Jobb kezével megsimogatta az arcom és finoman megfogta az állam. Majd érzékien puszikat adott az arcomra, homlokomra, nyakamra, orromra stb...
- Nos, és most benne vagy a csókban?
Eluralkodott rajtam minden érzés.
- Igen! - ziháltam az izgatottságtól.
Abban a pillanatban megcsókolt. Hosszú érzéki, ugyanakkor szenvedélyes csók volt. Nem akartam hogy vége legyen. De vége lett.
- Ez olyan csók volt mint a régi. Köszönöm. És most jó éjt. - mondta azzal beüt az autóba és elment.
- Most meg hová ment? Ezt csinálja vele, utána meg csak így itt hagy? - kérdeztem magamtól kiakadva az utca kellős közepén.
Fogtam magam és bementem a házba. Becsuktam magam mögött az ajtót. Gondolkodni kezdtem. Az érzéseimen filóztam. Majd elég hamar rájöttem arra, hogy megint nyakig belezúgtam Koizumi Georgeba.
„De mi lesz ebből? És mi lesz Hiroval? De így most megcsaltam Hirot. Úr Isten mi lett belőlem?”
Néztem farkasszemet a tükörbe. De valahogy mást láttam. Nem a régi Hayasaka Yukarit.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
