|
a fotózás előkészületei!
Azumi 2007.08.26. 17:16
Hiro már egy hete elutazott. Általában minden nap beszéltünk. Vagy ő hívott engem telefonon, vagy én hívtam őt. Azóta nem történt semmi különös.
Hiro már egy hete elutazott. Általában minden nap beszéltünk. Vagy ő hívott engem telefonon, vagy én hívtam őt. Azóta nem történt semmi különös. Főleg nem George felé. Voltam fotózáson Mikakoékkal és egy divatbemutatón. Méghozzá egy olyan divatbemutatón ahol menyasszonyi ruhákat mutattunk be. Nagyon szépek voltak a ruhák. Az egyik nagyon nagyon hasonított az én esküvői ruhámra. Nem volt benne semmi extra de mégis csodás volt. Hosszú fehér kis fátyollal. Sok ruhát mutattunk be. A tervezője pedig egy nagyon ügyes lány Aso Kaori volt. Georgenál egy évvel idősebb. Ő is kiment külföldre de egy ideje visszajött Japánba.
**
Egy hétfői napra ébredtem. Nagyon fura volt még mindig hogy Hiro nem volt mellettem. Nagyon hozzá szoktam hisz elég rég óta házasok vagyunk. Mikor ránéztem az órára az 9:26-ot mutatott. Még visszadőltem egy picit az ágyamba, és néztem magam elé. Ekkor megcsörrent a mobilom. Ránéztem a kijelzőre. A szemeim kikerekedtek és a szívem hevesebben vert. George volt a telefonáló. Vettem egy nagy mély lélegzetet és megnyomtam a zöld gombot.
- Igen? Tessék? - próbáltam úgy csinálni mintha nem tudnám hogy ő az. Szánalmas vagyok mi?
- Szia Yukari! George vagyok. Be tudnál jönni?
- Őőőőőő igen de mikor?
- Most. - mondta határozottan George.
- Oké oké máris indulok. - mondtam mentegetőzve. De hogy miért?
- Helyes. Akkor várunk. Ja és úgy készülj hogy fotózás lesz. - mondta azzal letette a telefont.
Az én mi?! Kijelentésemet nem is hallotta. Jellemző. George tud olyan lenni hogy senkivel és semmivel nem foglalkozik. De hát ez a személyiség is hozzá tartozik. Kíváncsi vagyok milyen lesz ismét a többiekkel dolgozni.
Felöltöztem és elindultam az ügynökséghez. Útközben nem akadtam gondokba. Szerencsére. Sosem felejtem el mikor egy kutya megkergetett csak azért mert siettem és lóbáltam a táskám. Iszonyú volt. Olyan gyorsan még a suliba sem futottam. Na mindegy. Most az a lényeg hogy időben beértem gond nélkül. Bent már Miwako és Isabella várt.
- Jaj Caroline!! - ugrott a nyakamba Miwako. - Már azt hittük hogy nem is jössz.
- Mi? Hisz én azonnal jöttem, amint szólt George.
- Értem. Carrie mond arról tudsz hogy fotózás lesz? - kérdezte Isabella és rám mosolygott. Imádtam amikor Isabella mosolygott. Olyan...................hogy is mondjam. Nyugalmat árasztó.
- Igen arról George szólt. De hogy pontosan milyen arról nem beszélt.
- Bent mindent elmondunk. Gyere Caroline. - mondta Miwako és bementünk az irodába.
Ott már elég sokan voltak. Ott volt a fotós Mikako-chan férje, az a hólyag Eva, Mikako-chan, Arashi és ott állt velem szemben George is és olyan édesen nézett rám, hogy azt hittem hogy ott helyben elolvadok és úgy kell majd felnyalni a padlóról.
- Áh megjött a kis modell kis asszonykánk. - nézett rám Eva és összecsapta a két kezét de olyan kis kényesen. - Tudsz róla hogy késtél? - váltotta hangneme rideggé és zorddá. - ki nem állhatom ezt csajt.
- Hagyd békén Eva. - szólalt meg ridegen George.
- De hát...... - kezdett dadogni Eva.
- Hagyd békén. Nem az ő hibája hogy késett. Elfelejtettem neki időben szólni, így ma tudta meg. De ahogy észre veszem, mindjárt el is indult, mivel elég hamar ideért. Tehát hagyd őt. - fejezte be George.
Én totálisan kiakadtam. Ott álltam és csak néztem rá kukán.
„George megvédett? Ettől a kis csitritől? De hisz ez hihetetlen! Hisz eddig nem így viselkedett. Én ezt komolyan mondom nem értem. De ahogy észre veszem, nem csak én lepődtem meg. Eva arca sem tükröz mást.”
- Jó békén hagyom, de ajánlom hogy jól végezze a munkáját. - folytatta nagyképűen.
- Ne aggódj. Jól végzem a munkámat. Nem vagyok kezdő modell. - néztem rá szúrós szemmel.
A mondatomat észre sem véve elballagott.
„Legszívesebben meg tudnám fojtani ezt a nőt.”
- Jaj legszívesebben meg tudnám fojtani ezt a nőt! - jött oda Arashi bosszankodva.
- Hé én is ezt mondtam. Csak magamban. - nevettem.
- Na látod mennyire egyet értünk. - nevettük el magunkat.
Egy darabig még beszélgettünk. Aztán jött oda hozzánk Mikako hogy szóljon hogy nemsokára fotózás mert a díszlet megvan. És hogy mehetek készülődni. Én mentem rögtön a sminkeshez aki nagyon nagy örömömre, az a buta Eva volt. Leültem a székbe. Ő felém fordult és a szemei összeszűkültek.
- Ha lehet próbálj meg nyugottan ülni. - mondta.
- Jaj Eva, nem először sminkelnek. Több mint öt éve modellkedem. Nem kell úgy csinálnod mintha kezdő lennék. Rendben? - néztem rá ugyan olyan gúnyosan.
- Jól van na. De azért arra kíváncsi lennék hogy közted és George közt mi van, vagy mi volt. - nézett rám miközben a szemem festette.
„Tehát Eva nem tud arról hogy George és én együtt voltunk. Vajon miért nem mondta el neki George vagy bárki más. Hisz nem titok. Tudtommal. Bár erre már én sem akarok gondolni sokat de akkor is. Na mindegy ha ők nem mondták el akkor majd én.”
- Hát az a helyzet hogy George és én köztem nem baráti és munkatársi viszony volt. Ha érted mire gondolok. - mosolyogtam rá.
- Igen tudom, és nem is lepődök meg hisz George nagyon fura mióta idejöttünk és találkozott veled. És álmában már a neved is mondta..................
- Mi?! - lepődtem meg.
- Mi? Jaj semmi. Nem fontos. - kapott észre Eva.
De engem nem hagyott nyugodni az hogy George ilyeneket csinál. Amíg Eva sminkelt csak erre tudtam gondolni.
„Akkor talán eva azért utál mert George még a közös ágyukban is az én nevemet mondta. Ami mit ne mondjak elég bizarr. Ebből az derül ki hogy George szokott rám gondolni!”
Akaratomon kívül elkezdett a szíven hevesen verni és mély levegőt kellett vennem. Akár be akarom vallani akár nem, érzek valamit George iránt. Kicsit olyan mint rég. De a mi szerelmünk nem valósodhat meg. Hisz nekem ott van Hiro akivel előbb utóbb gyermekem lesz. Aztán Georgenak meg ott van Eva. De ez elszomorít. Hisz anno azt hittem hogy George és én örökre együtt maradunk. De nem így lett és ezt el kellene fogadnom. De az a baj hogy nekem nem megy. És ez ellen nem tudok csinálni semmit.
A smink után, elmentem megkeresni az öltöztetőt. Mikor bementem, örömmel láttam hogy Miwako és Isabella az. Elmosolyodtam ahogy ők is. Kicsit olyan érzésem volt és szerintem nem csak nekem hanem Isabellanak és Miwakonak is, mintha a középsuli végén lennénk a műhelyben a női mosdóban és feladnák rám a Paradise Kiss modelljét. Ez örömmel töltött el. Amikor megnéztem hogy milyen ruhák lesznek, eléggé meglepődtem. Azt hittem hogy estéi és hasonló ruhák lesznek. De nem. Ez a kollekció más volt. Fiatalos őszi trendi ruhák voltak.
„Nem is tudtam hogy George ilyeneket is tervez. Rég nem találkoztunk már. Ez itt is kitűnik!”
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
