Azt mondják hogy minden embernek vannak álmai és vágyai. De ahány ember annyi álom és vágy. Nekem volt egy vágyam. Ami sajnos nem teljesült. És van egy álmom amit nem fogok elhanyagolni. És ha rajtam múlik akkor teljesül.
**
A nevem Christin Brenen, (Krisztin Brenen) de mindenki csak Chrisnek hív. Egy átlagos családban nőttem fel. Az anyám egy szállodában dolgozott míg három évvel ezelőtt autóbalesetet szenvedett és azóta nem tudja használni a bal kezét rendesen. Otthon van, vezeti a háztartást. Az apám egy húsipari cégnél dolgozik már jó ideje. A nővéremnek aki hat évvel idősebb nálam, már családja van. Egy élettársa és egy két éves kislánya. Tényleg átlagos család vagyunk. Rengeteg gonddal! Az édesanyám anyukája vagyis a nagymamám nagyon aranyos. Volt. Egy jó négy hónapja derítették ki hogy tüdőrákja van. Nem akartam elhinni. A nagymamám nagyon jól tartotta magát. Amíg el nem kezdett rohamosan fogyni és romlani az állapota. A végén már a kemoterápia sem segített volna rajta. És négy napja elment tőlünk. Eltávozott. Szörnyű érzés. A család összetört, de főleg az édesanyám. Nem sírok előtte hisz nem akarom hogy sírni lásson. Miatta teszem. Hát ezért mondtam hogy az én vágyam nem teljesült. Hisz az volt a vágyam hogy ne legyen semmi baja. Nem úgy lett.
**
Na szóval a mamám mondta mindig hogy kövessem az álmaimat és a vágyaimat. Mert minden embernek azok nagyon fontosak. És én e szerint fogok tenni. Mindent.