Miután ez az egész bemutatkozós hajcihő lezajlott, idegrohamosan mentem ki az irodából. Útközben belebotlottam Arashiba és Isabellaba. Az utóbbi észre vette hogy valami nem stimmel velem.
- Carrie mi a baj? - kérdezte udvariasan, a maga kellemes hangján Isabella.
- Semmi. Nincs semmi bajom. Bár jobban ellenék az életemmel ha ez az Eva nem lenne. - duzzogtam.
- Nahát nahát csak nem vagyunk féltékenyek? Ha-ha tudtam én! - röhögött Arashi a markába.
- Még hogy én? Én nem vagyok féltékeny. Nem tudom hogy honnan veszed. Érted Arashi? - az utolsó mondatot kiabáltam,. Magamon kívül. De szerintem azért mert Arashi beletrafált a közepébe.
Szegény Arashi. Úgy meg volt rémülve. Még nem látott ilyennek szerintem. És most meg úgy össze húzta magát mint egy kis nyuszi. Meg is sajnáltam.
- Jól van, oké megértettem. Csak hagyj életben rendben? Miwakonak és a lányomnak szüksége van rám. - mondta Arashi.
Észbe kaptam.
- Bocsi csak kicsit ideges vagyok . - szomorodtam el.
- De még is miért Carrie? - kérdezte ismét Isabella.
Lerogytam a földre. A sírógörcs kerülgetett az idegességtől.
- Arról van szó, hogy George bemutatott ennek az Evanek. És azt mondta hogy ő lesz a sminkesem. Erre az a nő végigmért és nagy szájjal mondta hogy lehetnék szebb is. És George azt mondta hogy ő azért van hogy a hibákat helyre hozza. Vagyis egyet értett vele. Ezért vagy ilyen és ezért utálom ezt a nőt. - fejeztem be.
- Hát el hiszem. Nem lehet jó érzés hogy burkoltan azt mondják rád, hogy ronda vagy mint a bűn! - mondta egyszerűen Arashi.
- Na de Arashi. - hüledezett Isabella.
Arashi a fejéhez kapott mivel látta rajtam hogy most még rosszabbul érzem magam.
- Jaj bocsánat. Csak hagosan gondolkodtam. - vakarta a fejét zavarában Arashi.
- Nézd Carrie! Nem kell foglalkozni azzal hogy mit mond Eva. Engem is sokszor megsértett azzal hogy valójában férfi vagyok. Én kifejezetten nem kedvelem ezt a nőt. De meg kell hogy mondjam nem láttam még Evanál jobb és ügyesebb sminkest. És hogy mit mond? Ne foglalkozz vele. Nem foglalkozik ő semmivel és senkivel. Kivéve magát és Georget.
Jó volt hallani hogy Isabella is hasonlóan gondolkodik. Őt mindig is nagyon szerettem. Aranyos kedves, egyszerű és hihetetlenül szép nő vagyis hát igen. És még hozzá kell mondanom hogy imádom a teáját!
- Igen. Engem is szekált már. Csak hogy én nem bírtam ki és jól helyre tettem. Kaptam is miatta Miwakotól. Mert ő vigyáz arra hogy ne ugorjak neki. Pedig én tisztelem a nőket. Nálam viszont az hogy nem kedvelem az gyenge kifejezés. Én egyenesen utálom, rühellem ezt a nőt. Undok és rettenetesen kétszínű. Nem értem hogy George hogy tud vele együtt leenni. Vagyis dehogyis nem értem. Biztos vagyok benne hogy az apja miatt teszi. - nézett maga elé Arashi.
- Mi? Az apja miatt? - kérdeztem meglepődötten.
- Igen miatta. Majd máskor mindent elmondunk. De most menjünk vissza. - utasított minket Isabella.
A visszafelé úton, erőt vettem magamon. Úgy döntöttem ha az az Eva kekeckedni akar velem akkor rossz lóra tett. Mert én nem hagyom magamat. Ha harc hát legyen harc. Majd megtudja hogy ki az a Hayasaka Yukari avagy Caroline. Mikor vissza értünk, már ott volt Mikako-chan. is.
- Hallom elfogadtad az ajánlatot Caroline. Nagyon örülök neki! - mondta boldogan, nevetve Mikako-chan.
- Igen elfogadtam az ajánlatot. Hisz nagyon ígéretesnek tűnik. És én minden extrém dologba benne vagyok. Ezt te is tudod Mikako.
- Igen tudom. - nevette el magát Mikako-chan.
- De vannak feltételeim. - itt ránéztem Georgera. Úgy voltam vele ha ő kiszúrhat velem ezzel a libával akkor én is szabhatok feltételeket. Egy-két feltételem lesz.
- Milyen feltételekre gondolsz Yukari? - kérdezte higgadtan George.
- Lehet hgy ti nem tudtok róla, de itt japánban én vagyok az egyik legkeresettebb és leghíresebb modell. Nem vagyok már kezdő. Ezért elvárom a maximális dolgokat és kényelmet és megértést mindenből. A többi dolog majd jön a munka közben. - mondtam határozottan. Mérges voltam valamilyen szinten Georgera.
- Értem. - George csak ennyit mondott, de az arca rezdületlenül rám nézett. A tekintete kifürkészhetetlen volt. Ilyenkor nem mertem soha a szemeibe nézni. Mert mindig zavarba jöttem tőle.
- Nem gondolod hogy egy kicsit sokat akarsz? - kérdezte flegmán Eva.
- Nem nem gondolom. Egyébként pedig nem neked mondtam. Tehát semmi közöd hozzá. - feleltem vissza. Legszívesebben torkon ragadtam volna és ráncigáltam volna. Hideglelést kapok ettől a nőtől.
A megbeszélés tovább zajlott. Néhányszor be-be szólogatott nekem az a kis nőcske, de én nem hagytam magamat. Majdnem nekimentem pedig én nem vagyok olyan lány aki megver másokat vagy verekedésbe keveredik. De az a nő kihozza belőlem a rejtett állati érzékeimet. Azt elmondták hogy a Paradise Kiss 2 néven kívül lesz még egy neve a kollekciónak. De hogy mi azt még ők sem találták ki. Jellemző. A megbeszélés után még elmentem elintézni az általános szükségleteimet. Utána a hátsó ajtón akartam kimenni. Mikor az utolsó lépcsőfokokat róttam George jelent meg a lépcső aljában.
- Miért voltál ilyen? - kérdezte.
- Még is milyen? Miről beszélsz?
- Tudod te. Miért kellett veszekedned Evaval?
- Ja? csak. Mert nem csípjük egymást. Ennyi.
Épp el akartam menni mellette, mikor visszarántott és magához húzott.
- Jobb lenne ha békén hagynátok egymást. A te érdekedben Yukari. Eva nagyon veszélyes tud lenni ha akar. Vagy talán féltékeny vagy? - az utolsó mondatot kéjesen nevetve kérdezte.
- Én? én nem vagyok féltékeny! Ugyan miért lennék. - mondtam szerintem fülig vörösödve.
- Jól van. De akkor is hagyd Evat. - azzal elment.
Megcsapott George kölnijének az illata. Le kellett ülnöm, mert szédültem és a lábaim remegtek. Olyan volt mintha egy kicsit többet ittam volna a kelleténél.
„Mi van velem? Talán megint érzek valamit George iránt? Vagy talán nem is feledtem el őt? Nem............. az........... az nem lehet!”
Még ültem ott egy ideig. Próbáltam magam összeszedni annyira hogy haza tudjak menni. Ez egy fél órán belül meg is valósult. De a haza felé úton nem figyeltem. Meg jelentek előttem a régi emlékek. Azok az emlékek mikor Georgeval voltam. Boldog voltam. Szerettem és szeretve voltam. Ez adott egy pluszt. Imádtam a bemutatóra készülni, mert tudtam hogy Georgenak és a többieknek fontos. És ezt azóta nem éreztem száz százalékosan. De most megint érzem azt a bizsergést amit akkoriban. Jó akarok lenni. Nem akarok csalódást okozni senkinek. De főleg Georgenak akarok bizonyítani. Hogy mit azt még nem tudom biztosan de érzem hogy meg fogom találni mindenre a választ.