|
15. fejezet
Mayus02 2007.07.27. 10:30
Másnap reggel.
Kira épp nyújtózkodott, mikor észrevette, hogy Reito ott van mellette!!
Felébresztette, hogy beadja neki a szirupot.
De amint beadta, Reito vissza is aludt, hisz tegnap hajnalban aludt el. Kira sem akart felkelni.
Másnap reggel. Kira épp nyújtózkodott, mikor észrevette, hogy Reito ott van mellette!! Felébresztette, hogy beadja neki a szirupot. De amint beadta, Reito vissza is aludt, hisz tegnap hajnalban aludt el. Kira sem akart felkelni. De valami szöget ütött a fejében. Amikor elaludt a kezében volt a könyv, melybe a szövegek vannak beleírva. Gyorsan beleszagol a levegőbe, megérezte Shunt, csak mosolygott „de vajon mire kell neki, el is kérhette volna” gondolta. Kíváncsi volt, meg nem is kérte az engedélyét, ezért egy picit haragudott rá. Már épp vissza akart aludni, mikor anyja, Aya bejött. - Kira, már mindenki lent van. - Szia, mindjárt megyek, csak pár perc. - Jó, segítek. Menj el fürdeni, addig én választok egy ruhát. - Jó csak ne legyen feltűnő! - Persze, de most már menjél. Míg Kira fürdött addig Aya választott egy fekete alapon, ezüstszínű rózsák voltak hímezve. Nagyon szép volt, egy igazi mestermű, az anyaga is finom tapintású. Igaz a nyakánál, nagyon ki volt vágval. Mikor kikészítette, meglátta Reitot amint alszik. Elmosolyodott. Pont oda akart menni hozzá, mikor Kira kijött a fürdőből. Mikor meglátta a ruhát, hangosan tiltakozott. - Ezt te sem gondolhatod komolyan, ezt én ugyan fel nem veszem. - Ne legyél ilyen, már mindenki lent vár, mert csak te hiányzol, meg persze most én. Meg nagyon gyönyörűen fog rajtad állni - Csak ezt ne kelljen hallanom. Inkább felveszem. Gyorsan felöltözött. Anyjának igaza volt, hisz csodálatosan állt rajta, igaz a nyaki része jól ki volt vágva, Kira szerint nagyon is. Egy gyenge sminket tett magára mi egy szájfényből és ezüstszínű szemfestékből állt. A haját most kivételesen kiengedte. - Kész is vagyunk – mondat Aya. - Essünk túl ezen a napon is. - Menjél csak lányom, én itt szeretnék maradni az unokámnál, hisz már több mint egy napja nem láttam. - Nyugodtan maradj, de Reito most alszik. - Nyugodj meg, tudom, csak már menjél. - Jó, jó – és már ment is, de mielőtt még kiment volna adott egy puszit fiának. Mikor leért az ebédlőbe, minden szem rá szegeződött, hisz most még szebben nézett ki. De most, hogy körülnézett, tényleg csak anyja és ő hiányzott. Sessy is elismerően végignézett rajta ”szebb, mint valaha, a fekete nagyon jól kihangsúlyozza előnyeit” állapította meg. - Jó reggelt lányom – köszönt apja. - Jó reggelt mindenkinek. - Aya hol maradt? - Tudod anya ott maradt R – itt észbekapott és nem folytatta. Pont Sessy mögött haladt el mikor Jiro meggondolatlanul megszólalt. - Reitónál van anya? – Kira megtorpant, pont Sessy mögött,a család tagjai között nagy volt a feszültség. Sesy érdeklődve fordult hátra, hisz a levegőben érezte a feszültséget, és hogy Kira megtorpant, gyorsabb a szívverése. Mire megfordult, Kira rendezte a vonásait, majd tovább ment a helyére. Jiro még válaszra várt, most Shun sietett húga segítségére. - Jiró persze, hogy ott van anya, hol máshol lenne. Kira hálásan nézett testvérére, hisz ő most nem tudott volna megszólalni, de ezt a pillantást Sessy is észrevette. Az ebédlőbe a reggeli első felében, csak pár ember volt feszült, a többi beszélgetett, jó ízűen reggeliztek. Sessy kíváncsi volt, hogy ki lehet Reitó, hisz még soha nem halott felőle. Nagyon elmélyült a gondolataiba, csak azt vette észre, hogy Kira Shuntól kérdez valamit, ki mellette ült. - Shun, hova tetted a könyvem? Shun rögtön elmosolyodott. - Hát, ami a fogadást illeti. Apjuk rögtön közbeszólt. - ti egyáltalán miben fogadtatok, hisz ezt megtiltottam. Ne akarjátok, hogy elismételjem mi sült ki az előző, ilyen akciótokból. Shun közbeszólt. - De ez most, nem olyan vészes. - Ami azt illeti én, szívesen elfelejtem ezt a fogadást – szólalt meg Kira. - Kira ezt nem mondhatod komolyan – Shun elvigyorodott – megfutamodsz? - Nem futamodok meg, csak legyen valami más az alku. - Azt már nem - De - Nem - De - Nem Apjuknál betelt a pohár. - Mégis miben fogadtatok? Shun elkezdett magyarázkodni. - A pluszedzésen ajánlottam egy fogadást húginak, ha legyőzöm két napig minden parancsom, teljesíti, ha viszont ő, akkor én teljesítem a parancsait. - De csaltál – csattant fel Kira - Nem, csak mondtam két szót, arról nem tehetek, hogy e két szó olyan hatással volt rád, hogy leblokkoltál. - Ez nem igaz. - Elég legyen – szólalt meg az apjuk. – Shun neked meg a húgod rossz szokásait, nem kéne átvenned! - Hé, ezek nem rossz szokások, csak az unalmas, szürke napokat, jól töltjük el. - Netalán az a célod, hogy tönkretedd a bált? Kira csak megrántotta a vállát. - Lányom nem viselkedhetsz így. - Jó, jó értem – sóhajtott –de a szavamat tartom, két napig azt csinálom, amit Shun mond. Apjuk, csak megadóan sóhajtott, hisz ezen már úgy sem tud változtatni, jól ismerte fiát, lányát. Shunnak fülig ért a szája örömében. A szóváltás közben Aya is megérkezett, ő csak nevetett a jeleneten. Jiro, meg nem sokat értett belőle. A többiek, meg el voltak foglalva a reggelivel, beszélgetéssel, hogy észrevegyék ezt a kis szóváltást. Sessy viszont, nagyon kíváncsi volt arra a bizonyos két napra, meg még mindig az foglalkoztatta, hogy ki az a Reito. Magában elhatározta, hogy majd megkérdezi Shunt. De a beszélgetés alatt nagyokat nézett, hogy Kira és Shun úgy tudnak mindenki előtt viselkedni, mint két gyerek, meg hogy nem félnek apjuk haragjától, sőt a büntetéseket kiprovokálják. - Na, amit a kívánságaimat illeti, el is kezdhetnéd, húgi. – vigyorgott Shun. Apjuk előre félt, hogy mi lesz belőle. De most kivételesen Kira is félt. Tudta vagy csak nem akarta magának bevallani, de félt, mit szól Sessy a viselkedéséhez.
| |