Adri álomba sírta magát, rosszul esett neki, hogy Dan így viselkedik vele. Éjfél körül felébredt, nem tudott aludni, mivel vacsora nélkül feküdt le, éhes lett. Lement a konyhába. Csak egy bögre tejet öntött magának, a pultra felült, és az ablakon keresztül az eget nézte. Boldog volt, hisz összejött Tommal, de gyorsan elszállt a jókedve, mikor Dannal beszélt. Nagyon mérges volt rá, hisz csak úgy alkudott rá de ő akkor sem fog Tonyval összejönni. Elmélkedéséből egy ölelő kar zökkentette ki. Először öszeráncolta szépen ívelt szemöldökét, majd hirtelen megpördült. Nagyon meglepet képet vágott, hisz mindenkire számított, de rá nem. Csak egy grimaszt vágott, és kiszabadította magát a karok közül.
- mit akarsz?
- Nem egyértelmű – majd a falhoz nyomta – Téged.
- Engedj el – sziszegte.
- Dehogy, Dan azt mondta, még nem nyúltak hozzád, igaz- kérdezte gúnyosan.
- Engedj el – ismételte.
- Így semmire nem megyünk cica, ha nem beszélsz, valami mást csinálunk – most már csak az egyik kezével fogta, Adri kezét. A másikkal elkezdet simogatni a lábát, mit nem kellett volna, mivel lába lendült, és eltalálta a legérzékenyebb pontját Tonynak. Ki rögtön elkezdte szidni. Ő ezzel nem is törődött, csak annyit mondott:
- Egymáshoz semmi közünk, és nem is lesz, akármit is mondott Dan. – majd sarkon fordult és elfutott a szobájába, de a lába még mindig remegett az ijedségtől. Be is zárta az ajtót. Tony nem sokáig teketóriázott, utána indult, be akart menni de nem tudott. Adri nagyon megijedt, a telefon a kezébe került, rögtön tárcsázta Tom számát. Álmosan felvette a telefont, hisz hajnali egy körül járhatott az idő.
- Igen – de mikor meghallotta Adri remegő hangját, minden álom kiment a szeméből.
- Beszélj érthetően, nem értek semmit.
- Csak gyere értem, én elindulok felétek, kérlek.
- Jó, persze, megyek – le is tették a telefont, ezzel a mondattal Tom ki is ugrott az ágyból, gyorsan felkapott egy pólót, indult is, de Ben megállította.
- Hova mész ilyenkor? És kocsival? – nézett a kezére, miben az autókulcs volt.
- Adri hívott, valami baj van, megyek érte, ő már elindult. De most sietek bocsi.
- Jó menj – de ezt már magának mondta.

Eközben Tony próbált bemenni, de közben beszélt.
- ugyan cicus, most minek zártad be az ajtót, egyszer úgy is ki kell jönnöd.

Adri tovább nem is hallgatta, felkapta a telefonját, zsebre vágta, úgy ahogy volt pizsamában (egy póló, és rövidnadrág).
Az ablakon kinézett, előtte volt egy fa, mire talán rá tud ugrani, szerencsére sikerült is, gyorsan lemászott a fáról, és indult is.

Eközben Tom nagyon ideges volt, hogy mi történhetett, de nem mehetett gyorsan, hisz nem tudta hol van pontosan, így a járdát is szemlélte. Adri futott, ahogy tudott, de az utcát fürkészte, nem tudott parancsolni a könnyeinek, mik elindultak, sem a remegő lábának.
Tom meglátta, gyorsan le is állította az autót, kiszállt.
- Adri – kiabálta, ő meg is hallotta, hátranézett, meglátta. El is indult felé sietve. Mikor odaért Tomhoz, csak a karjaiba borult és sírt. Tom nem sokat értett a helyzetből, de tudta Adrinak szüksége van. Érezte, még mindig remeg. Felkapta a karjaiba.
- Mit csinálsz – nézett fel rá kérdőn.
- Remegsz, nem akarom, hogy valami bajod essen. – majd betette az autóba, gyorsan beült, és indult is a lakásuk felé.
- Gyere – majd újra felkapta a karjaiba, Adri csak átölelte a nyakánál, hozzábújt.
Ben nem tudott aludni, ezért megvárta bátyát, kérdőn nézett rá, mikor meglátta Adrit a karjaiban. Ő csak intett, jelezve, nem akar beszélni. Felment a szobájába, letett az ágyra, de amint el akart menni, Adri utána kapott.
- ne menj el – nézett rá könyörgően, ő csak bíztatóan elmosolyodott.
- Mindjárt jövök – ígérte meg, adott egy puszit az ajkaira. Gyorsan vissza is ért, csak levette pólóját. Befeküdt Adri mellé, ki rögtön odabújt hozzá. Tom szorosan átölelte, kis idő múlva, megfogta Adri állát, felemelte.
- Elmondod, hogy mi történt? – ő csak megrázta a fejét. Most csakis Tom közelségére vágyott.
- Nem akarom, majd holnap – suttogta Tom szájába, bár sötét volt Tom érezte Adri leheletét, nem tudta megállni, hogy meg ne csókolja. Adri nem szakította meg a csókot, inkább magára húzta Tomot, ki ezen nagyon meglepődött. De élvezte, ahogy Adri keze felfedezőútra indul, izmos hasfalán. Ő se tudta megállni, hogy keze el ne induljon Adri combjától felfele. Sokáig csókolóztak, de nem mentek tovább. Tom érezte, ha most nem állnak le, olyat tesznek, mit Adri nem akar, csak most nem lát tisztán.
- Adri hagyjuk abba? – súgta a fülébe, de azért nem szállt le róla.
- Mért? – nyúlt volna Tom nadrágja után, de Tom gyorsan lefordult róla.
- Mért csinálod ezt? – kérdezte – nem kívánsz?
- Adri nem erről van szó! Nem akarom, hogy reggel megbánd – húzta magához – aludj inkább. - Ő sértődötten elfordult. De mire elaludt, odabújt Tomhoz, ki csak elmosolyodott ezen, majd egy puszit nyomott a homlokára, ő is elaludt. De még nyugtalan volt, miért sírt Adri, mi történhetett vele?