|
Feltüzelés
Shi 2007.07.25. 20:16
- Szia Sora, itt Mia!
- Szia, jó újra hallani a hangodat! – lelkesült fel a lány, amint meghallotta barátnője hangját a telefon másik végéről. Lehuppant a kanapéra.
- Szia Sora! Na mi a helyzet veled? Hogy haladsz? – köszönt be Ana is.
- Szia Sora, itt Mia!
- Szia, jó újra hallani a hangodat! – lelkesült fel a lány, amint meghallotta barátnője hangját a telefon másik végéről. Lehuppant a kanapéra.
- Szia Sora! Na mi a helyzet veled? Hogy haladsz? – köszönt be Ana is.
- Hát, semmi érdekes. Még nem sikerült elkezdenünk a manőver gyakorlását.
- Ezt komolyan mondod? – hallotta Mia meglepődött hangját.
- Igen. Fantom szerint még nem készültem fel, és még a partneremet se választotta ki.
- Ez furcsa. – kotyogott közbe Rosetta is. Sora beharapta az ajkát, amint meghallotta a kislány hangját. Fantom megmondta, hogy Rosetta lett volna a következő kiválasztott, de a kislány túlságosan elbízta magát. Sorát leginkább az bántotta, hogy Rosetta nem mesélte el neki, hogy ő is látja a Színpad Szellemét.
- Na mindegy. Figyelj, az új műsor miatt hívtalak. – mondta Mia – Már mindenkivel beszéltem, de tőled is engedélyt kellene kérnem. A többiek szerint szuper, de…
- Akkor biztosan az is. – nyugtatta meg Sora.
- Azért elmesélem, jó?
- Persze, már nagyon kíváncsi vagyok!
- Helyes. A történet főszereplője Adoé, aki szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, és ő az egyetlen túlélő. Azzal gyanúsítják, hogy ő a gyilkos, ezért menekülnie kell, méghozzá a szerelmével, Eraazzal, és a legjobb barátnőjével, Maiával együtt. Sorozatban történnek a gyilkolások, ráadásul mindig azok a környéken, ahol rejtőznek. Egyik éjszaka pedig tetten éri barátnőjét, amint a városban kaszabolja az embereket. Eraaz a tömegbe rohan, hogy leállítsa Maiát, de a lány őt is megöli. Adoé nem akar hinni a szemének, a szerelme holteste mellett pedig végez Maiával. Bűntudat gyötöri, de végül beletörődik a sorsába, és elmenekül. És itt következne az a manőver. – hadarta Mia.
- Ez remek lesz! – élénkült fel Sora.
- Köszönöm. A szereposztás is érdekel?
- Természetesen. – nevette Sora.
- Adoét te fogod játszani, Eraazt természetesen Leon. Maia karakterét Mayre szabtam ki, az üldözőt, aki gyanúsítja Sorát, Laylara. Még nem dőlt el, hogy a halott szerelmeddel fogsz szerepelni, vagy az üldöző fog neked segíteni a menekülésben – akaratán kívül persze. De ezt majd később, attól függ, ki lesz a partnered. A műsor közepén az egyik gyilkolás színtere egy fesztivál lesz, ott Ana fog alakítani, Rosettával együtt. A többiek az áldozatokat fogják alakítani.
- Világos. – mondta Sora.
- A bemutató három hét múlva lesz. – tette hozzá még Mia.
- Micsoda??
- Sajnos így jött ki. Remélem, nincs baj.
- Nem, dehogy… - motyogta Sora. Három hét alatt elkészülni? Elég nehéz feladatnak találta, de nyelt egyet, és elmosolyodott, habár tudta, hogy ezt Mia úgy sem látja.
- Biztos?
- Persze. – nyugtatta meg.
- Akkor jó. Hát, később még beszélünk. Szia! – köszönt el a lány, majd Ana, Rosetta és Marion üdvözlése után letette a telefont.
Verőfényes délután volt. Kellemesen fúj a szellő, és a napfény némiképp felmelegítette a hűvös októberi utcákat. A délelőtti gyakorlás után Sora elindult egy kis sétára a környéken.
- Hé Sora! Csatlakozhatok? – kiabálta Maneé a házból Sorának, aki már a járdán állt.
- Persze. – mosolyodott el a lány.
- Akkor egy pillanat… - Maneé felhúzta a cipőjét, aztán Sora után futott. Elindultak a pár száz méterre lévő erdő felé. A friss levegő csak úgy árasztotta magából az esőillatot.
- Szeretek eső után sétálni. – vallotta be Sora.
- Én is. – helyeselt Maneé.
- Ilyenkor minden olyan nyugodt és tiszta. Az ember el is felejti, hogy hol van. – nézett körbe Sora ártatlan mosollyal az arcán.
- Hát igen. Jó, hogy kicsit lehűl és kitisztul a levegő, ilyenkor vétek a szobában gubbasztani.
- Hm. – bólintott Sora egyhatalmas nagy levegővétel után. Kikerültek egy pocsolyát, aztán továbbindultak.
- Amúgy jövőhéten lesz egy szereplésem a cirkusznál! – csicseregte Maneé – esetleg lenne kedvetek eljönni?
- Persze! – vágta rá habozás nélkül Sora.
- Igazi nagy shownak ígérkezik, úgyhogy örülnék, ha végignéznétek!
- Ott leszünk.
- Akkor jó.
- Amúgy te mióta készülsz artistának?
- Én már kiskorom óta annak tanulok.
- Ezt komolyan mondod?
- Igen. A szüleim is artisták voltak, ezért mindenképpen szerettem volna én is követni őket, akárcsak a bátyám.
- Tényleg. Mi is történt Joseph csuklójával? – tudakolta Sora. Maneé elhúzta a száját.
- Hát, az egy csúnya baleset volt. De nem szeretnék erről beszélni.
- Jó…
- Elég annyit tudni, hogy miattam zuhant le, az ostoba premierem miatt. – mondta keserű hangon Maneé. Sora felkapta a fejét.
- Miért?
- A közös ugrásunk előtt leesett az egyik reflektor, és én annyira megijedtem, hogy nem ugrottam el időben. Éppen helyet kellett volna cserélnünk, és összeütköztünk… leestünk, és ő maga fölé tolt, hogy ráessek. És ezért ripityára törte a kezét.
- De ez nem a te hibád volt… - nyugtatta Sora.
- Tudom, de akkor még fiatal voltam, a trapézoktól is féltem még… ha idejében elugrottam volna, talán…
- Ő is hibás volt, hiszen a partnerünkre kell figyelni… talán észrevette volna, hogy nem ugrasz el, vagy hogy nem készültél még fel.
- Talán.
- De azóta már meggyógyult, nem? Az a lényeg. - nevette Sora. Maneé pedig zavartan elmosolyodott.
*
Este még gyakoroltak egy keveset, ami abból állt, hogy felváltva mutogattak különböző gyakorlatokat egymásnak. Pár óra múlva May, Sora, Layla, Maneé és Joseph maradtak még az edzőteremben. Ken elment zuhanyozni, Leon pedig amúgy sem vett részt a gyakorlatokon, de ez a többieket igazából már nem is foglalkoztatta. Layla csak megfigyelőként volt jelen, őt nem igazán tudták rábírni a gyakorlatokra.
- Ééés… hoppááááá! – lendült bele May az akrobatikába. Szaltózott párat, aztán egy kézzel elkapta a trapézt, a másikkal pedig hátrahúzta az egyik lábát, míg a másikat kinyújtotta.
- Tyűű! – tapsolta meg lelkesen Maneé.
- Én jövök! – kiáltotta Sora izgatottan. May átengedte neki a helyét. Sora lendült kettőt, majd hatalmas kilengéssel elrugaszkodott… de nem előre, hanem felfelé. Tett pár szabályos hátraszaltót, majd fejjel lefelé pörögve kinyújtotta a kezét, hogy elkapja a rudat. De ahelyett, hogy megkapaszkodott volna, elsiklott a rúd mellett, és a lábát akasztotta bele. Hogy le ne zuhanjon. Még ugyanazzal a lendülettel megpördült, és elkapta a trapézt. Egyik lábát beakasztotta, a másikat mellézárta, de kinyújtotta, a kezeit pedig kecsesen a magasba emelte.
- Állati! – tapsolta meg Joseph. Maneé tüzes szemekkel bámulta.
- Elképesztő. – suttogta.
- Pedig ez egy igen egyszerű manőver volt. Sora mégis képes volt a maximumot kihozni belőle, és feltüzelni bennünket, hogy halálra izguljuk magunkat. Meglepő, nem igaz? – kommentálta Layla.
- Akármennyire sem kedvelem őt… be kell vallani, hogy profi. – sóhajtotta May. Maneé bólintott, és a szemeit le se vette a lányról. Megnyalta a szája szélét, majd felkiáltott.
- Én következem!
A sarokban lebegő Fantom ekkor felemelkedett, és lassan közeledett a hálóból kimászó lányhoz.
- Sora… itt az idő.
- Máris? – hökkent meg Sora.
- Nézz a lányra. – mondta Fantom halkan. Sora Maneére nézett. A lány erősen szuggerálta a trapézokat: a kezeit ökölbe szorította, szürke szemeivel szinte felnyársalta a tornaszert. Sorába ismét belecsapott a Deja vu érzés. Nyugtalanította valami, de nem tudta, mi. Laylara tekintett, aki hosszú idő óta először tűnt ennyire határozottnak. Sora megrázta a fejét, és Fantomra meredt.
- Ez miattam?
- Igen… úgyhogy elérkezett a pillanat, amire vártál. Majd meglátod.
De Sora azt még nem tudta, hogy más az ok, amiért Fantom elérkezettnek látta az időt…
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
