Az elkövetkező napok elég nyugisak voltak. Nem volt munka. Pihenhettem egy kicsit. És Hiroval tölthettem ezt az időt. Persze nem tagadhatom hogy nem filóztam Georgen és a barátnőjén. Már a lelki szemeim előtt állt egy szőke angol nagy természeti vagy mesterséges adottságokkal rendelkező lány. Még a hideg is kirázott ha arra gondoltam. Szörnyű volt. Épp ebédeltünk persze otthon mikor Hiro megszólalt.
- Yukari kérdezhetek valamit?
- Persze Hiro de mit? És miért vagy ilyen feszélyezett?
- Nem vagyok feszélyezett csak nem tudom hogy hogy mondjam el.
- Nyugi, mond csak el. - mosolyogtam rá.
- Hát jól van. Na szóval. Mostanában rengeteget gondolkodtam rajta. Nem tudtam hogyan mondjam el, így most nekiállok. Már lassan három éve házasok vagyunk, és hát az emberek általában három év házasság évében szeretnének családot alapítani.
- Ezt úgy érted hogy..................? - éreztem hogy mire gondol. És ettől féltem.
- Igen. Szeretnék egy kisbabát.
Bumm! Ez eléggé mellbe ütött. Éreztem mostanában hogy Hiro furcsa e téren. Többször is volt olyan hogy megkérdezte hogy szedem e a fogamzásgátlót. És mikor válaszoltam hogy igen, láttam valami furcsa csalódottságot az arcán. Nem foglalkoztam vele. Úgy éreztem hogy nem gondolhat ilyesmire hiszen még olyan fiatalok vagyunk. De erre amit most mondott? Erre egyáltalán nem számítottam. Sőt wááá nem is tudom hogy mit mondjak.
- Hát.........én........ - dadogtam.
- Nézd. Tudom hogy fontos neked a munkád és az az életed amit most élsz. De szerintem, legalábbis remélem hogy az is fontos hogy családod legyen. Én ezt szeretném. De nem sürgetlek. Gondold végig. Hiszen a te életedről is szó van. Én tudom hogy mit szeretnék. Téged és egy kisbabát. Csak ennyi kell nekem ahhoz hogy boldog legyek. - mondta Hiro és puszit nyomott a kézfejemre, aztán a számra.
- Jól van, meggondolom. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Ugyan akkor viszont el vagyok veszve. Nem tudom hogy miért de még nem tudom magamat elképzelni anya ként. Nem azért mert nem lennék kész rá, hanem mert nem tudom. Teljesen össze vagyok kavarodva. Nem értek semmit.
Az éjszaka nem aludtam egy szemernyit sem. Csak forgolódtam az ágyban. Amikor ránéztem Hirora, sok kisbaba jelent meg a szemem előtt.
„Beszélnem kell erről valakivel. Mert ezt egyedül nem bírom. De kivel? Kivel tudnám ezt megbeszélni?”
Másnap reggel korán felkeltem. Írtam Hironak egy levelet hogy ne keressen mert bementem Mikakohoz az ügynökségre. Ez igaz is hogy bemegyek az ügynökségre. Csak az nem hogy Mikakohoz. Nem hozzá megyek hanem Miwakohoz. Nem tudom miért. Talán benne bízok meg annyira és neki van erőm elmondani. Ezért hát bementem. Ott megkerestem. Megmondták hogy Mikako irodájában van. Odamentem, bekopogtattam.
- Igen gyere be! - hangzott a válasz.
Bementem. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót és megfordultam enyhén le esett az állam. George, Arasha, Isabella és Miwako is ott voltak. Tervrajzok voltak az asztalon.
- Öhm...... zavarok? - kérdeztem.
- Ugyan dehogy Caroline. Gyere ülj le. Egyébként szia! - mondta Mikako.
- Jaj de udvariatlan vagyok. Sziasztok.
- Helló! - hangzott mindenkitől a válasz köszönés.
- Miben segíthetek? -kérdezte Mikako.
- Ja igazából Miwako-chanhoz jöttem. Vele szeretnék beszélni.
- Áh értem. Na akkor beszéljetek. Így is akarok egy kis szünetet tartani. Éhes vagyok. - simogatta a hasát Mikako.
A banda szétoszlott. Bárt George ott maradt. Megragadtam Miwako karját és elrohantam vele. Szegény úgy loholt utánam hogy szinte lebegett a karom végén.
- Miben segíthetek Caroline? - kérdezte.
- Sok mindenben.
- Tényleg?
- Van egy gigantikus méretű problémám.
- Igen és mi?
- Hiro gyereket akar! - fakadtam ki.
- MI?! - kerekedett el a szeme Miwakonak.
- Igen gyereket akar. De én még nem érzem magamat jó anyának. Vagy nem is tudom hogy igazából mi bajom van. Csak nem tudom hogy hogyan találhatnám ki hogy mit akarok.
- Értem. Nos, talán jó lenne ha gyereket szülnél, hisz szorosabb lenne a kapcsolat köztetek. De viszont az sem lenne jó, hisz akkor a karrierednek egy jó időre vége. Aztán még ott van az is hogy nem biztos hogy kész vagy még az anyaságra. Mindenki más időben érik meg rá. De Caroline kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Szereted te annyira Hiro-kunt hogy babát szüljél neki?
Miwako feltette azt a kérdést ami lappangott bennem. Erre a kérdésre nem tudom a választ.
- Hát............. izé.............. nem tudom. Talán de tényleg nem tudom.
- Akkor ezen gondolkozz el. Hogy szeret e annyira amennyire ő téged. Ha erre rá jössz akkor sínen leszel. Bizz magadban. És ha bármi gondod van akkor fordulj felém bizalommal. - kacsintott Miwako.
- Köszönöm szépen. Igazi barát vagy.
- Akkor szent a béke?
- Hát persze. - mosolyogtam el magam.
- Jaj de jó Carolnie! - ugrott a nyakamba Miwako.
A kis megbeszélésünk után visszamentünk a többiekhez. Ők már ott ültek.
- Nos sikerült megbeszélni? - nézett rám Mikako.
- Igen mindent megbeszéltünk.
- Akkor jó. Amúgy tudod hogy mit csinálunk most Carolnie?
- Nem Mikako-chan nem tudom.
- Hát Georgeék új Paradise Kiss kollekcióján dolgozunk. Azt pontosabban hogy mi fogjuk kivitelezni nekik a modelleket.
- Tényleg? - kérdeztem.
- Igen de..................
- Yukari kérdezhetek valamit? - nézett rám George.
A gyomrom megint a torkomban volt.
- Igen de mit?
- Bár rég nem beszéltünk, és nem tudunk rólad semmit, de lennél a Paradise Kiss 2 főmodellje? Főként azért gondoltunk rá, mert te voltál az elsőnek is.
- Nem mondom hogy nem lepett meg a hír.
- Hát nem is tudom.
- Nézd most megkérdeztem de többször nem fogom. - George azokkal a szemekkel nézett rám, mikor még együtt voltunk. Ez felidézte bennem a rég múlt időket.
- Caroline, ez nagyot dobna a karriereden. Gondold meg. - mondta Mikako.
- Jó meggondolom. De most haza kell mennem. Akkor még majd szólok a döntésem felől.
- Rendben. - hangzott Georgetól a válsz.
Elindultam haza. Végig azon gondolkodtam hogy mit tegyek. Szeretnék is lenni a Paradise Kiss 2 modellje de félek is. Nem tudom hogy mit váltana ki belőlem George jelenléte. És még gondolkodnom kell Hiro kérésén is. Ezekkel a gondolatokkal mentem haza.