Az ölelést kopogtatás törte meg.
- Bejöhetünk? - kérdezte Mia.
- Persze gyertek csak. - válaszolt Sora.
Ott Sora mindent elmondott ami Keth mondott neki. Mindenki boldogan fogadta a hírt hogy semmi komoly baja sincs Sorának. Pár nap múlva ki is engedték Sorát a kórházból. Mikor Koaru hazavitte, csodálatos tisztaság és rend fogadta.
- Nahát, azt hittem hogy kupi fogad majd ha hazajövök! - csodálkozott Sora.
- Ugyan, kitakarítottam. - mondta Koaru.
Eközben Sora bement a konyhába és talált egy blokkot amire az volt írva hogy:
„Flux takarító szolgálat!
Ha bármilyen takarításra van szüksége, hívjon minket! A takarítás ára: 50$”
- Azt láttam hogy kitakarítottál! - mondta Sora és közben vigyorgott.
„Azt hiszi hogy ilyen könnyen átvághat? Pasik!”
Koaru Sora háta mögé lopódzott és hátulról átölelte a lányt. Csak ölelték egymást.
- És most pedig cicám, leülsz és én majd csinálok neked valami finomat. Meglátod tíz profi szakács eltörpül mellettem. - mondta nevetve Koaru.
Na igen. Ennek az lett a vége, hogy Koaru felgyújtotta a pulykát. A rizs korom fekete lett és kő kemény. Sora úgy döntött, hogy inkább ő megcsinálja az ebédet. Koarut kitessékelte a konyhából. Másfél óra múlva Koar isteni illatokat érzett. Mikor kiment hogy megnézze, gyönyörű terített asztalt látott az asztalon. Sora épp a húst tette az asztalra
- Kész a vacsi! - szólt Sora.
- Látom. Biztos isteni. - mondta örömmel Koaru. Nagyon éhes volt már.
- Hát ezt csak akkor tudod meg ha megeszed. - mondta Sora és leültek enni. - Sora nem sok amerikai ételt csinált hanem sok japán receptet. A vacsora után, eredeti szakét ittak.
- Sora? - szólt Koaru.
- Igen, mondjad Koaru. - mondta Sora.
- Szeretném ha nem fárasztanád magad. Most az a lényeg hogy rendbe gyere. És sokat kell pihenned. - mondta Koaru és közben mélyen sora szemeibe nézett.
- Persze Koaru meglesz. - mondta Sora.
Másnap mikor Koaru hazaért a boltból, Sorát nem találta az ágyban. Elkezdte kutatni a lányt. Abban a szobában talált rá, ahová mindig azokat a dolgokat tették, amire nem volt szükség. Mikor meglátta a lányt, dühös lett. Hisz megbeszélték hogy vigyáz magára. Ugyanis Sora nagyban takarított. Ide- oda tette a dolgokat.
- Sora, te mit csinálsz?! - tette fel a kérdést Koaru. Dühösen.
- Áh, szia Koaru! Lomtalanítok. Már épp ráfért a szobára nem igaz? - mondta Sora.
- Nem Sora! Te most szépen leteszed azt a dobozt és elmész pihenni. - mondta Koaru.
- De nem tudok mit csinálni. Unatkozom. - mondta Sora és nem akart kimenni a szobából.
- Nekem mindegy. Bújd a magazinokat vagy a tévét, de pihenj. - szólt Koaru.
Az a nap aránylag jól telt., kivéve hogy Koaru főzési kísérlete megint dugába dőlt, így rendeltek pizzát. Másnap Koaru elment a clubba ahol addig dolgozik, amíg nem lesz edzés. Mikor Sora felébred Méyt találta a konyhában, aki épp főzött.
- Méy, te mit keresel itt? - kérdezte nagyon meglepődve Sora.
- Á, jó reggelt Sora. Hogy én?! Én leszek ma veled. - mondta mosolyogva Méy.
- De rám nem kell vigyázni. Jól vagyok! - mondta Sora kicsit..........................nem is nagyon meglepődve.
- Azt csak hiszed Sora. Koaru kért meg. Azt mondta hogy képtelen vagy ágyban maradni. Mia, Ana és a többiek nem vállalták, mert nem bírtak volna veled. Azt mondták hogy megpuhítottad volna őket egy idő után. De én, de én rajtad tartom a szemem. Rajtam nem fogsz ki. Én ráveszlek hogy maradj ágyban. Méy Wongot nem lehet átejteni! - mondta karba tett kézzel és nevetve Méy.
Sora úgy érezte hogy kelepcébe csalták, hisz Méy erős egyéniség és ki fogja őt készíteni.
- Ezzel megvolnánk. Gyere Sora reggelizni. - mondta Méy és az asztalra tett valami furcsa kinézetű ételnek nem igazán mondható dolgot.
- Ez mi?! – kérdezte bizonytalanul Sora és óvakodva méytől
- Hogy ez, ez egy híres kínai étel. Na edd meg mind.Meglátod ízleni fog. Csak edd meg bátran. - mondta Méy és az asztalhoz ültette a lányt.
Sora egy ideig tiltakozott, majd mikor Méy gyilkos pillantást vetett rá, úgy döntött hogy még is csak megeszi. Számára az íze szörnyű volt, de az jól esett neki hogy Méy főz rá. Reggeli után, mikor Méy elkezdett mosogatni, Sora úgy döntött hogy kimegy a kertbe egy kicsit gyomlálni. Már megcsinálta a kert negyedét, mikor rémisztő üvöltéses sikoltást hallott.
- Sora mégis mit képzelsz mit csinálsz?! - hangzott a kiáltás.
Sora megfordult és Méyt pillantotta meg. A szemei csak úgy szikráztak és villámot szórtak.
- Én, én semmit csak egy kicsit rendbe hozom a kertet. - mondta zavartan Sora.
- Most nem raksz rendet a kertben. Sem itt sem máshol. Most pihenni fogsz. Na gyere. - mondta Méy és Sorát a pólójánál fogva ráncigálta be a házba.
Ott bevitte a szobába és leültette. Bekapcsolta a tévét és kiment a szobából. Sora csak azt hallotta hogy a zárban fordul a kulcs.
- Méy engedj ki! - kiáltotta Sora.
- Arról ne álmodj. Megígértem Koarunak hogy pihenni fogsz. És nem gyomlálni vili? De nem csak ő szeretné hogy meggyógyulj hanem mindenki. Beleértve engem is. Ha ennek az az ára hogy bezárlak akkor megteszem. És ha kell akkor a kulcsot is lenyelem. - mondta Méy és elment tovább csinálni egyéb dolgokat.
- Oh Méy...........................ez nem lehet igaz. Koaru. Miért teszed ezt velem? - toporzékolt Sora a szoba közepén.
- Lám-lám csak nem bezártak? - szólt egy hang. Sora erősen bámult a semmibe.
- Fantom! Mit akarsz? - kérdezte sora kicsit dühösen.
- Én semmit. De figyelmedbe ajánlanám a zuhanyzó. Biztos nagyon leizzattál már. - mondta Fantom.
Mikor ezt Sora meghallotta, elkerekedtek a szemei. Megfogta Fantomot és elindult vele a mosdó iránya felé. Ott pedig a WC fölé tartotta.
- Idefigyelj te kéjenc. Még egy szó, és esküszöm lehúzlak a WC-n Vili? - kiabálta Sora.
- …...................nyugi, csak vicceltem, csak tréfáltam. - mondta ilyedten Fantom.
Ezek után Sora visszament a szobába. Lefeküdt az ágyra. Elkezdett nézni egy filmet, és el is nyomta az álom. Elaludt. Álmában Koarunak és neki közös családja volt.