Koraut meglepte a dolog. Vagyis hogy Sora ilyen furán viselkedik. Mikor szétváltak a csók után, Koaru nem tért magához. Csak nézett maga elé és pislogott.
- Mi mi történt Sora? - kérdezte.
- Semmi. Mi történt volna? - válaszolta nevetve Sora.
- De hát................................ mi ez a nagy változás......................... én ezt nem értem. - csodálkozott Koaru.
- Nem is kell értened. Legyen annyi elég hogy sokat gondolkodtam és rájöttem hogy nagyon kemény és kegyetlen voltam veled. De ez meg fog változni. Sőt, már most megváltozott. - mondta Sora majd megint megcsókolta Koarut.
Az ifjú szerelmes pár lassan vissza andalgott a szállásra. Közben végig fogták egymás kezét mintha attól félnének hogy valaki elveszi őket egymástól. Bár ebbe volt némi igazság. Szóval mikor visszaértek a szállásra, Koaru beinvitálta Sorát a szobájába. Sora nem utasította vissza az ajánlatot. Hisz miért is tette volna. Szerelmes volt. Sora bement Koaru szobájába. Becsukták az ajtót ezzel kezdetét véve kibékülési együttlétüknek. Miután lefeküdtek egymással Soraék úgy döntöttek hogy Sora ott marad éjszakára. Mivel Sorának nem volt Koarunál pizsamája, Koaru adott neki egy rövid újjút. Sora hatszor belefért a pólóba. Nagyon aranyosan nézett ki.
- Nagyon jól áll Sora! - dicsérte Koaru Sorát.
- Köszi! – válaszolta szerényen.
Leültek a kanapéra. Ezt Koaru szerezte be külön, ugyanis imádja a kanapékat. Furcsa szokás. Egymással szemben ültek és sokáig csak nézték egymást. Majd Koaru megszólalt.
- Sora, most kérlek hallgass meg és ne szólj bele mert mindent el akarok mondani neked. - mondta határozottan Koaru.
- Rendben hallgatlak. - sora csak ennyit mondott. Eszébe jutottak Ken szavai és úgy döntött, most végighallgatja Koarut és megtudja az igazságot hogy minden tiszta legyen. És hogy új életet kezdjen.
Koaru elkezdte.
- Na szóval. Négy évvel ezelőtt tényleg pénzért csináltam de csak nagyon rövid ideig. Az anyám öt éve meghalt. Az apám börtönben volt bolti lopásért. El kellett tartanom valamiből magamat. Egy barátom elvitt egy partira ahogy ott legyek felszolgáló azon az estén. Igent mondtam hisz kellett a pénz és jó melónak hangzott. Ott ismerkedtem meg Tamayával. Kacérkodott velem. Persze rengeteg srác loholt utána, de őt nem érdekelte túlzottan. Az apja gazdag és híres volt bármit megkaphatott és neki a gazdag pasik nem voltak kihívás. Itt jöttem én a képbe. Ezért kezdett ki velem. Szerintem ez egy fajta bizonyítási vágy volt magának és az apjának. A parti után rám szállt, de én elmentem. Valahonnan megtudta hogy hol lakom mert másnap este mikor hazaértem, az ajtóm előtt várt. Beengedtem. Én marha. Ez volt a baj. Az nap éjjel lefeküdtünk egymással. Aztán szépen lassan összejöttünk. Öt hónapig voltunk együtt. Ugyanis megcsalt. Elküldtem, de persze ő ezt nem akarta elfogadni. De hála Istennek egy idő után eltűnt az életemből. Két hónapra rá, eljött hozzám a bátyja és elkezdett verekedni velem. Kiderült hogy Tama terhes lett és az apja elvitte abortuszra. Persze mindenkinek azt mondta hogy a gyerek tőlem van, és hogy én vittem el abortuszra. De ez nem igaz. Én sosem vittem semmilyen abortuszra. Utána még egyszer láttam Tamát. Akkor azt mondta hogy bármi áron, de tönkre teszi az életemet. Hát ennyi lenne röviden. - fejezte be Koaru a történetet.
Sora meg sem tudott szólalni. Csak ült a kanapén és nézett maga elé, és nagyokat pislogott.
- De, nem tudom hogy a baba tényleg az enyém volt, vagy valaki másé. - tette hozzá Koaru.
- Értem. De akkor hogyan kerültél Amerikába? - kérdezte Sora.
- Miután kirobbant a balhé, úgy döntöttem, jobb ha elutazok mielőtt nagyobb baj történne. Idejöttem, elkezdtem dolgozni abban a bárban ahol voltatok mint biztonsági őr, és éltem a nyugis életemet. Amíg te meg nem jöttél.! - mondta Koaru és adott egy csókot szerelmének.
- Köszönöm hogy elmondtad mindezt Koaru. De akkor a tengerparton mi történt? - tette fel a kérdést Sora.
- Hát azt én sem tudom. Egyszer csak megjelentek azok a fickók a clubban és kiverték a palávert.
- Aha. Boldog vagyok hogy már mindent tudok. - mondta Sora vigyorogva és odabújt Koaruhoz.
- Szeretlek Sora! - mondta ki a szíven ütő szót Koaru.
- Én is Koaru! - válaszolt Sora.
És mindketten lassan elaludtak egymás karjaiban.