Jól esett neki, hisz mindig is erre vágyott, de rossz volt kétségek között tengődni. Úgy érezte itt az ideje, hogy tisztázzák a félre értéseket, mert ő szereti. Ezen gondolkodott Sora. Leon tudta, mit, kit is akar, és az Sora volt. Hála Zacnek, biztosra meri venni, hogy Sora szereti őt, már csak azt várja, hogy ezt szerelme megerősítse.
- mért vagy itt – tette fel a kérdést Sora, félve.
- Ne butáskodj, miattad – suttogta lágyan fülébe. Így arra késztette Sorát, hogy megforduljon, szemébe nézzen. Sora reménykedve kereste Leon tekintetét, nem hitt a fülének, de mikor tekintetük találkozott csakis kizárólag szerelmet láttak egymás szemében. Sora nem tétovázott megcsókolta, Leon mohón kapott Sora ajkai után. De nem mert tovább menni, Zac szavai vízhangoztak fejében.
- Meg tudsz bocsátani? – kérdezte reménykedve Leon. Sora csak elmosolyodott megsimogatta arcát, keserűen elmosolyodott.
- Én kérek bocsánatot, nem kellett volna akkorát ütnöm, hisz nem tettél semmi rosszat! – Leon belecsókolt Sora tenyerébe.
- Ne butáskodj Sora, Zac elmondott mindent. – Sora ledermedt, majd felfogva a szavakat, keserűen megszólalt:
- Te csak azért vagy itt, mert Zac elmondta a múltamat – itt már felállt. – amit amúgy is nekem kellett volna! – fakadt ki, el akart futni, de Leon nem engedte. Sora kapálózott, hogy ki tudjon szabadulni a szorításból. Ezt viszont Leon nem engedte, megelégelte a dolgot. A homokban hanyatt döntötte Sorát, teljes súlyával ránehézkedett, kezeit lefogta.
- Most már lenyugodnál, ne viselkedj úgy, mint egy kisgyerek. És gondolj bele, ha Zac nem mondja el, akkor ki, mert te nem álltál szóba velem, szerintem ez a gondolat meg sem fordulta a fejedben. – Sora feladta, Leon szavai észhez térítették, de nem, mert belenézni a szemébe, szégyellte magát. Némán sírt. Leon megenyhült, nem tudta tovább nézni Sora szenvedését, érezte, már nem ellenkezik, elengedte a kezét. De még így sem mozdult, kezével maga felé fordította a fejét, arra késztetve, nézzen bele a szemébe.
- Azért jöttem ide, mert szeretlek, és nem a bátyád, múltad miatt. – Sorának kikerekedtek a szemei, nem számított vallomásra. Mikorra fel tudta fogni a szavak értelmét, lágyan elmosolyodott. Leon egyre idegesebb lett, hogy csak mosolyog, de nem válaszol, ezért leszállt róla, de amint ezt megtette, egy kéz megragadta a pólóját, és visszarántotta.
- Én is szeretlek – mondta még mindig mosolyogva – majd szenvedélyes csókba merültek. Sora szakította meg, és bújt oda hozzá. Leon nagyon örült.
Sokáig feküdtek a parton szótlanul.
- Zac haragszik ugye? – törte meg a csendet.
- Szerintem nem haragszik rád, de neki is felgyülemlett a feszültség, valakin le kellett adnia, mint neked. – majd ismét csend telepedett le, melyet ismét Sora szakított meg.
- Ugye nem haragszol – Leon értetlenül nézett fel rá – ami az ebédlőben történt – fordította el a fejét – nem akartalak megbántani.
- Még senkinek nem sikerült, kihozni a sodromból, de neked sikerült, és nem haragszom – csókolt bele Sora nyakába. – mit fogsz most csinálni? – tette fel azt a kérdést, mi most érdekelte.
- Nem tudom – bújt oda hozzá – az is megfordult a fejemben, hogy otthagyom a színpadot. De ez tudom, hogy hülyeség, nem futhatok el újra a problémáim elől.
- Megoldjuk, azt viszont jól látod, nem kellene elmenekülnöd, meg nem is engednélek. - mondta Leon.
- Menyi mindent mondott el Zac?
- Lássuk csak, a rokoni kapcsolatot, Emyt, a testvéredet. Az éneklést, az utcai incidenst – nem akarta kimondani, hogy meg akarták erőszakolni. – meg hogy eljöttél. Szóval, ami a lényeg, azt elmondta.
- Akkor nekem nem kell elismételnem – sóhajtott. - Mit szólsz az „új” kinézetemhez.
- Nem gondoltam volna, hogy te ilyen lázadó típus vagy, de nagyon jól áll – csókolta meg kedvesét.
- Ma eljössz hozzám? Nem is láttad még az új házam.
- Persze, de nem zavarok? Hisz most látod újra a testvéredet.
- Nem zavarsz, meg ha Zac elmondta a múltamat, mi egyben az övé is, akkor kedvel, megbízik benned.
Nem tudtak tovább beszélni, mert Rieh szaladt felé.
- Sora, Sora – majd ő arra is fordította a fejét. Mire odaért Rieh, már ülő pózba tornászták magukat.
- Szia. – majd Rieh szemügyre vette Leont, összeszűkítette a szemét, közeledett felé, és sípcsonton rúgta.
- Rieh – szólt rá Sora, erélyesen – meg ne próbáld! – ő csak boci szemekkel ránézett – most nincs ennyivel elintézve. Ha elüldözöd, nagyon rosszul fog esni – próbált rá hatni.
- Maxnál is ezt mondtad – mondta.
- Max az más, őt nem szerettem, és hogy tudd, Leon Oswaldnak hívják – majd Leon felé fordult – remélem nem haragszol rá ő Rieh Petrok. – és Rieh ma ott lesz nálunk, meg szerintem az után is, próbáld elfogadni. Rieh sértődötten elfordult.