|
9. fejezet
Mayus02 2007.07.19. 18:44
Mikor beléptek, minden szem rájuk vetődött. Rögtön kiszúrta Leont, minek egyáltalán nem örült, a szem még mindig lenéző, rideg volt. Sora próbált fesztelenül viselkedni, de egy idő után, hogy mindenki minden mozdulatát figyeli kifakadt.
Mikor beléptek, minden szem rájuk vetődött. Rögtön kiszúrta Leont, minek egyáltalán nem örült, a szem még mindig lenéző, rideg volt. Sora próbált fesztelenül viselkedni, de egy idő után, hogy mindenki minden mozdulatát figyeli kifakadt.
- mégis mit néztek annyira, pont ugyanolyan emberi lény vagyok, mint ti – kezdett el kiabálni. Naton és Zac jól szórakozott ezen a kirohanáson, míg újra ki nem nyitotta száját – hú van egy élő féltestvérem, ki híres Zac Eltorn. Ja és van egy unokahúgom és unokaöcsém – itt mindenki elképedte – jaj nehogy azt higgyétek, hogy Zac gyerekei, nem ők Emy gyerekei, a másik testvéremé. Van netán valami kérdés? – már nagyon elege volt a sok értetlenkedőből.
Leon felállt, és kimérten, jéghidegen kérdezte, mivel tőrt szúrt Sora szívébe, bár véletlenül.
- mért nem mondtad el ezeket előbb, vagy szégyelled őket? Hol van az a bizonyos másik testvéred, Emy?
Itt Sora képe eltorzult, majd válaszolt.
- nem akartam a magánéletemről beszámolni senkinek, mit szóltatok volna, ha úgy jövök ide, hogy én vagyok Zac Eltorn féltestvére, ja és még ismerem Naton Petrokot, vagy nem hittetek volna nekem, vagy lenéznétek ez miatt, hogy biztos ők könyörögtek be.
- Sora most már hagyd abba – szólt rá Zac – hisz tudta ebből semmi jó nem sül ki.
- Hagy Zac, ez nem a te dolgod – nézett rá mérgesen, majd fordult vissza Leonhoz.
- Én is kérdezek valamit, te mért nem mondtad rögtön el, hogy Sophie halott? – itt Leon is már elvesztette a fejét.
- Ahhoz neked semmi közöd, az ő nevét ne merd a szádra venni – mondta mérgesen.
- Te is így legyél Emyvel, ugyanis ő is meghalt, csakis énmiattam – itt már folytak a könnyei, és kirohant – Leon megütközött, mindenre gondolt, de erre nem. Most érezte mennyire, megbánthatta a lány, ez miatt nagyon szomorú volt, nem tudta ezt hogyan tehetné jobbá, egyre jobban halmozódnak fel a hibái.
A gyerekek értetlenkedve nézték a jelenetet, Rieh Sora után akart menni, de Zac nem engedte.
- Naton vigyázz rájuk – adta ki az utasítást, majd Leonhoz fordult – Oswald – szólt keményen, ezzel Leon figyelmét magára terelte – te velem jössz. – Leon nem is ellenkezett. De Kalos is elindult Sora után, de Zac megelőzte.
Mikor kiértek, csak akkor szólaltak meg, először is Leon.
- tényleg igaz? – kérdezte reménykedve.
- Igen – mondta komoran – Emy meghalt, csoda hogy a lányát meg tudták menteni, Sora akkor hagyta abba az éneklést.
- Mért lenne az ő hibája? – tette fel a következő kérdést, mi érdekelte.
- Nem az ő hibája, csak beképzelte magának, mikor az autóbaleset történt én és Sora az egyik fellépésén voltunk, énekelt – mondta, mivel Leon értetlen képet vágott. – azt hiszi, ha ott lett volna, akkor nem hall volna meg Emy és Paul. Pedig akkor már ő is halott lenne.
- Ki az a Paul?
- Ő Emy férje volt, a felvételen láthattad őket. A baleset után hagyta abba az éneklést a kórházban a kezei között halt meg Emy, még előtte megígértette vele Emy, hogy sztár lesz, ő ezt úgy értelmezte, hogy csakis artista legyen, éneklést abba kell hagynia, ugyanis ezt soha nem támogatta a nővére, ez miatt többször is összevesztek, mivel nem akarta feladni az éneklést. Ekkor megtette, azt mire idáig semmi nem tudta rávenni – mosolyodott el keserűen.
- Hogy érted? – Leon kezdte megérteni, milyen nehéz volt is Sora élete.
- Ha elmondom neked, sok mindenben megváltozik a véleményed Sorárol, ehhez valamit tudnom kell.
- Mit? – nézett rá kíváncsian, de szomorúan, mivel az előbb hallottak elszomorították.
- Szereted? – tette fel az egyszerű kérdést.
De erre már nem tudott válaszolni, ugyanis meglátták Sorát, ahogy a tengert nézi, és magában beszél.
Mikor kirohant iszonyú mérges volt, nem is Leonra, hanem inkább magára, mert még mindig nem tudta feldolgozni az eseményeket. De az embernek, sokszor jobb mást hibáztatni, minthogy szembenézzen a saját hibáival. Ebben az esetben Zacre volt mérges.
- mért kellett idejönnie, ez az egész nem történik meg. – bár tudta butaságot beszél, de jól esett ezt kimondania.
Zac odafordult Leonhoz.
- jobb, ha te most távolból nézed az eseményeket, és a beszélgetést még folytatjuk.
Leon olyan helyre ment, honnan mindent hallhat, de őt nem látják meg, ehhez Sora elég hangosan is beszélt. Kalos is hallott mindent.
Majd Zac odament Sorához.
- mi volt ez a kirohanás Sora? – tért a lényegre.
- Nem bírtam, hogy annyira néznek, mint ha valami zombi lennék, meg amúgy is valakin ki kellett töltenem a mérgem.
- Jah, bocs elfelejtettem, a 3 évet valahol ki kellett tombolnod, ugye – nézett rá mérgesen a 3-ra nagy hangsúlyt fektetve.
- Jaj, még ezt is a nyakamba varrod, nyugodtan megjelenhettél volna máskor is, nem tudom mi tartott vissza idáig, mintha minden az én hibám lenne.
- Nem én menekültem el a problémáim elől.
- Tudod mit igazad van elmenekültem, és nem bántam meg, te nem tudod nekem milyen volt.
- Mért ne tudnám Emy ugyanúgy az én testvérem is volt.
- De nem a te kezeid között hallt meg, és hívott téged Emy apának? Mert engem anyának nevezett, mikor kicsi volt. Nem tudod te, hogy milye, mikor mindenki elhagy, és csak saját magadra támaszkodhatsz.
- De te is otthagytál minket.
- Igazad van, és sikerült is túltennem magam mindenen.
- Azt nem hiszem, még azt sem tudtad feldolgozni, ami az utcán történt, nemhogy Emyék halálát.
- Nem történt volna meg az utcás dolog, ha akkor ott vagy.
- Talán én vagyok a hibás amiért, úgy kifestetted magad, és elmentél Naton nélkül buliba – már el is felejtett, hogy Leon is itt van ki értetlenül, nézi a jelenetet, húga nagyon felhúzta, most nem tudott nyugodt maradni.
- Nem tehetek arról, hogy majdnem megerőszakoltak érted! – mondta felháborodva.
- Nem tudom mit szólna hozzá apa, ha – nem tudta folytatni.
- Elfelejtetted, nekem ő nem az apám, azt se tudom, hogy ki is az igazi.
- Látod, mert nem is akarod megtudni.
- Tudod mit, igazad van nekem, nem kell apa, ha idáig nem kellettem neki, most már ne is kelljek.
- Pedig én gyomoztam és az apád Kalos Eido – mondta ki, mit nem akart, csak akkor jött rá, hogy elszólta magát, mikor Sora könnyes szemével találkozott, mi tele volt fájdalommal. Leon is ledermedt a hír hallatán, de még Kalos.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
