Sora reggel arra ébredt, hogy valaki hozzábújik, álmosan kinyitotta szemét, szőke tincseket látott, melyet rögtön felismert.
- Emy, mi a baj?
- Csak idejöttem – még szorosabban bújt Soréhoz. Emy vissza is aludt, de Sora mikor épp az álmok mezejére lépett volna, Rieh a másik oldalára feküdt…

Ma Sora nem akart bemenni a színpadhoz.
Zac az ajtószárfának dőlve, nézte őket, nem akarta megzavarni Sorát. Elmosolyodott a jelenet láttán. Örült, hogy Rieh, Sora olyan, mint régen, Emy úgy tekint Sorára, mintha az anyukája lenne.
De nagyon kíváncsi volt, vajon mi lehet Leon Oswald és Sora között.



Zac reggeli után kutatott, mit nem nagyon talált, úgy határozott, elmegy a boltba, bevásárol, hosszútávra tervezte, hogy itt maradnak. Naton is lejött a konyhába álmoson, hátha van már reggeli, mi sajnos nem volt. Egy cetlit hagytak az asztalon, hogy elmentek bevásárolni.
Úgy döntöttek, hogy gyalog mennek, van mit megbeszélniük.

- Jó Sorát újra látni, bár először furcsa volt, de el kell ismernem, a báli ruha, nagyon jól állt neki – vigyorodott el Naton – csak mi nem ezt szoktuk meg tőle.
- Igen, el kell ismerni, már nem az a 14, 15 éves kislány, megváltozott.
- De az akkori úgymond kislány, is elég jó csajnak számított, mostanra csak még szebb lett.
- Igen, még szerencse, hogy újra a régi lett, remélem képes lesz csak a szép emlékekre gondolni Emy és Paullal kapcsolatosan.
- Zac, 3 évig távol volt a családjától, ennyi idő csak elég volt neki. Azt viszont remélem, túltette magát, még azon a kísérleten – nézett Zacre jelentőségteljesen.
- Ja, de hogy jutott az eszedbe, hogy azt mond Sora és te jegyesek vagytok? – terelte el a témát.
- Csak úgy jött a hülyeségem megint – vigyorgott ismét – meg nem volt rossz ötlet, láttad Leon képét, csak ezért is megérte, kíváncsi vagyok mi van közöttük!
- Na ezt én is ki akarom deríteni, de szerintem Sorából nehezen szedünk ki akármit is.
- Ja, ha most tényleg olyan, mint régen, nem mond semmit a magánéletéről.
- Igen, akkor már csak Leon maradt.

A beszélgetés még sokáig tartott, eközben Sora is felébredt. Megtalálta a papirost. Nem foglalkozott vele sokáig. De lelki ismeretfurdalása volt a színpad miatt, ezért úgy határozott, bemegy, csak éppen viszi a kicsiket is, Zaccék meg majd jönnek utánuk. Fel is kelltette a kicsiket, kik még lustálkodni akartak, nagyon hasonlítottak Sorára .
Sora felvett egy fekete fűzőt, hozzá egy fehér, fekete szegélyű farmerrövidnadrágot, a körme maradt fekete, a smink megint alul, felül fekete volt. A gyűrűk, karkötők, nyaklánc, ugyanaz volt, a cipő is. Emy is hasonlóan akart felöltözni, de Sora nem engedte neki, ez miatt egy kisebb fajta hiszti ki is alakult. Így Emy öltözéke egy fekete miniszoknya, barna topp lett, és egy kicsi szájfényt is kapott. Rieh egyedül is fel tudott volna öltözni, de élvezte, hogy Sora ott lehet körülötte, ezért egy kis segítséget kért. Neki egy kék póló, térdnadrágot sikerült kiválasztani.
- Sora hova megyünk? – kérdezte Rieh.
- Bemegyünk a színpadhoz, majd ott is reggelizünk.
- Értem, de hol van Naton és Zac?
- Elmentek bevásárolni, majd miután elrakodtak, bejönnek utánunk.

El is indultak, útközben találkoztak velük.
- hát ti merre siettek? – kérdezte rögtön Naton.
- Na először is, szia – ütött egyet Sora Naton fejére – és bemegyünk a színpadhoz, gondlom ti is jöttök – fordult Zac felé.
- Igen, csak ezeket, a cuccokat ledobjuk, visszajöttök?
- Igen.

Így visszagyalogoltak, majd úgy indultak el. Igazándiból Sora félt egyedül szembenézni a valóssággal, mit szólnak a társulat többi tagja hozzá.
Már a színpad bejáratánál voltak, Sora hozzá nem szokásosan, most szívesen megfutamodott volna.
Nagyon közel ment Zachez, ki ezt észre is vette. A vállánál átölelte.
- a nagy Sora Naegino ugye nem akar megfutamodni? – kérdezte mosolyogva.
- Nem – rázta a fejét, kicsit bizonytalanul, majd erőt vett magán, hogy magabiztosan nézzen ki, beléptek az ebédlőbe, hol sokan voltak. Az első kivel találkozott a szeme, egy szürke szempár volt…….