- Hagyj anya, mondtam, hogy nem akarok beszélni!- mondta miközben térdére, hajtotta a fejét.
- Még velem sem?- kérdezte nyugodtan.
Mey hirtelen feleszmélt. Ő az. Idejött. Vajon mit akarhat?
- Mit akarsz? Kérdezte közömbösen.
- Beszélhetnénk?- kérte. Mey oda ment az ajtóhoz és háttal leült.
- Tudsz róla, hogy elrontottál mindent?- fakadt ki sírva.
- Sajnálom!- hajtotta le a fejét.
- Szerinted ennyivel el van intézve?- kiabált miközben folyamatosan folytak a könnyei.
- Nem.- emelte fel a fejét.- De épp azért jöttem, hogy megbeszéljük.- kérlelte a lányt.
- Ezen már nincs mit megbeszélni.- mondta halkan és a fejét a térdére, hajtotta.
- Tudom, hogy már nem látod Fantomot.- mondta halkan. Mey hirtelen felkapta a fejét és felállt. Lassan elfordította a zárat. Kinyitotta az ajtót. Chris ott állt előtte. Egymás szemébe néztek. A fiú arca meggyötört volt és bűnbánó tekintettel nézte a lányt. Mey szeme piros volt a sok sírástól és szomorú.
- Gyere be!- invitálta a fiút. Chris be is lépett a szobába. Mey leült az ágyra Chris pedig követte.
- Honnan tudsz te fantomról?- bukott ki a kérdés a lányból. Chris Mey szemébe nézett megint.
- Onnan hogy én is látom!- válaszolt.
- Te is… látod?- dadogott. Chris bólintott.
- De miért?- kérdezősködött tovább.
- Nekem azt mondta minden Star mellé, kell egy partner. És én vagyok a legalkalmasabb erre.- válaszolt szomorúan. Már bánta hogy ő erre a legalkalmasabb, hisz ha más lenne talán nem történt, volna meg ez a baleset és Mey Star lehetne.
- De már nem lehetek Star. Már nem látom fantomot és elveszettem a hitem… mind a színpad iránt… mind irántad.- könnyek jelentek meg a szemébe, amik lefolytak az arcán.
- Bocsáss meg az én hibám volt.- kezdte. Elkalandozott a figyelmem és már későn vettem észre hogy elkéne kapni a kezed.- Chris szemébe is könnyek gyűltek. Mey ezen nagyon elcsodálkozott ezt, azt jelenti már nagyon bánja és nem szándékos volt.
- Értem! De akkor miért nem segítettél?- húzódott közelebb a fiúhoz.
- Nem tudtam megszólalni-, lehajtotta a fejét könnyei, pedig lefolytak az arcán. Nem tudtam meg szólalni- hangja akadozott.-Bepánikoltam hogy akár meg is hallhattál volna miattam. Mey is sírni kezdett és megölelte a fiút, aki viszonozta.
- Meg tudsz nekem valaha bocsátani?- kérdezte reménykedve.
- Már meg van bocsájtva.- mosolygott Mey. Chris ránézett és ő is elmosolyodott.
Ajkaik egyre csak közeledtek… Mígnem összeértek egy édes és szenvedélyes csókban. Nyelveik lassú de szenvedélyes táncot jártak. Csak ők voltak a külvilágot teljesen kizárták. Elmerültek egymásban. Mikor megszakították a csókot, mindketten levegőért kapkodtak. Egymás szemébe nézve várták hogy légzésük újra normális legyen.
- Mey!- szólt Chris. Én szeretlek!- mondta kedvesen. Mey erre, mosolyra húzta a száját, és újra magához húzta a fiút a pólójánál fogva és újra megcsókolta. Majd a fülébe súgta.
- Én is szeretlek!- mondta szenvedélyesen. Chris örömében felkapta a lányt és megpörgette a levegőben. Majd leengedte és megcsokólta. Mey a fiú nyaka köré fonta karjait, míg Chris a derekán pihentette a kezét. Így álltak percekig, mikor Sarah nyitott be. Abba hagyták a csókot de, még mindig ölelve egymást nézték, a döbbent Saraht aki, egy idő után elmosolyodott és eltűnt az ajtóból.
- Jaj ne!- bújt ki az ölelésből.
- Mi az? –nézett rá értetlenül Chris.
- Gyorsan tűnjünk el innen.- ragadta meg a fiú kezét. Észrevétlenül lesurrantak és kimentek a hátsó ajtón. Mikor kint voltak Mey felsóhajtott. Chris még mindig értetlenül nézett rá.
- Elmagyarázom. Ne nézz olyan értetlenül.- sóhajtott.- Pár perc múlva visszajött volna, az anyám fényképezővel a kezében maga után vonszolva aput mondván meg kell örökíteni az első szerelemet. Ott kellett volna pózolnunk.- magyarázott közben mutogatott is, amin Chris jól mulatott. Majd miután befejezte az „előadását” Chris nevetni kezdett.
- Hé most min nevetsz.- mérgelődött látván, hogy a fiú majdnem megszakad a nevetéstől.- Jól van!- fordult el tüntetően. Majd hirtelen elmosolyodott, Chris átölelte hátúról és belecsókolt a nyakába. Majd maga felé fordította és megcsókolta.
- Menjünk.- fogta meg a lány kezét.
Sétáltak a parton. Nem szóltak egymáshoz csak mentek, kézen fogva. Az egyik padhoz akartak leülni mikor furcsa zajokat hallottak. Elbújtak a bokor mögé. Mindkettőjüknek kikerekedett a szeme mikor meglátták, hogy nem mások ülnek a padon, mint Maya és Tim. Önfeledten beszélgettek és néha egy csók is elcsattant. Az újdonsult párunk feleszmélt.
- Te tudtál erről? –nézett barátjára.
- Nem.- válaszolt.
- Legalább Maya elmondhatta volna.- zsörtölődött Mey. Mire Chris szájon csókolta.
- Úgy szeretem mikor ilyen vagy.- mosolygott mire Mey is megeresztett egy mosolyt.
- Mi lenne, ha oda mennénk hozzájuk kézen fogva?- vetette fel az ötletet Mey.
- Oké!- kacsintott.
Felálltak és elindultak a pad felé. Maya észre is vette őket és látszott az arcán, hogy nagyon meglepődött.
- Hát ti? –kérdezte kíváncsian.
- Tudod Maya- mosolygott.- Mi együtt vagyunk- nézett Chrisre.-És látom ti is.- kacsintott.
- Hát igen tudod…- motyogta zavartan.
- Nem rég jöttünk össze.-Segítette ki barátnőjét Tim. Maya csak bólogatott.
- Örülök.- bújt oda Chrishez.
- És ti?- kérdezte kíváncsian.
- Mi most jöttünk össze, kb. fél órája.- nézett az órájára.
- Értem. Sajnálom, ami történt Mey.- mondta együtt érzően. Mey arcáról hirtelen lefagyott a mosoly, annyira örült hogy Chrisel van hogy erről el is feledkezett.
- Semmi baj. Jól vagyok.- mosolygott erőltetetten. Chris ezt észre vette, hogy nem szívből nevet.
- Akkor mi megyünk is.- indult el Chris.-Sziasztok! Jól vagy? Nézett barátnőjére.
- El is feledkeztem, arról hogy most mi lesz? Már nem látom Fantomot, így nem lehetek Star.- szomorodott el és már a sírás határán volt.
- Ne aggódj, van egy ötletem.- mosolygott a lányra és homlokon csókolta.
- Hé csak ennyit kapok vigasztalás kép?- incselkedett és játszotta a sértődöttet. Chris sunyin elmosolyodott. Hirtelen magához rántotta a lányt és hevesen megcsókolta, keze Mey derekáról a fenekére vándorolt. Mey pedig ölelte a fiút a nyakánál. Hosszú pecekig így álltak még maradtak volna, csak már nem kaptak levegőt.
- Ez már megteszi?- suttogta Mey szájába.
- Nem.- nevetett a lány. De most mond inkább az ötleted. Majd később kiengesztelsz.- kacsintott.
- Mi lenne, ha újra megpróbálnánk az ugrást, vagyis az előadást.- nézett komolyan.
- Vagyis mindent vagy semmit. Igaz?- komolyodott meg ő is.
- Igen.- bólintott.
- Hát veszteni mit veszthetek. De ha nem lesz jó én, még jobban leégek és te is velem együtt. Így is vállalod?- nézett a fiúra.
- Persze! Érted mindent édes.- mondta kedvesen. Mey Chris nyakába ugrott. Majd egy újabb szenvedélyes csókban forrtak össze. Chris elkezdte csókolgatni Mey nyakát, aki ezt egy halk nyögéssel jutalmazta. Mindketten többet akartak de most nem lehet. Először a munka aztán a szórakozás.
- Na itt vagyunk! Izgulsz?- kérdezte Meyt aki már a kezeit tördelte. Most van a próba, hogy Mina és Chris is meg tudják-e csinálni az ugrást. Beléptek még mindig fogták egymás kezét.
Nem kis meglepetést okozva ezzel.
- Mey és én szeretnénk újra megpróbálni az ugrást.- mondta határozottan Chris. Átkarolta Mey derekát, aki már nagyon félt és kezdte úgy érezni, hogy felesleges volt idejönni.
- Nem!- válaszolta határozottan Kalos. Mey már el akart futni de Chris nem engedte. Lementek a lépcsőn egészen a színpadig.
- Kérlek Kalos adj egy esélyt, hiszen a lányod. –próbálkozott
- Épp ezért nem. Mivan ha megint leesik. Múltkor is csak szerencséje volt.- válaszolt nyugodtan.
- De…- kezdte Mey is.