|
4. fejezet
Sora Naegino 2007.07.18. 19:37
Mey mikor úgy döntött bemegy, látta hogy szülei épp akkor kísérik ki Leonékat. Így kihasználva az alkalmat besurrant a szobájába, gyorsan átöltözött és lefeküdt. Tudta, ha nem színlel alvást alapos fejmosásra, számíthat szüleitől főleg anyjától.
Mey mikor úgy döntött bemegy, látta hogy szülei épp akkor kísérik ki Leonékat. Így kihasználva az alkalmat besurrant a szobájába, gyorsan átöltözött és lefeküdt. Tudta, ha nem színlel alvást alapos fejmosásra, számíthat szüleitől főleg anyjától. Sarah mikor benézett a szobájába, azt vette észre, hogy sötét van és lánya az ágyban, fekszik, valószínűleg alszik. Ez igaz mivel annyira kimerítette a mai nap, hogy akár akart akár nem hamar elaludt.
Mey 8-kor ébredt. Ásított egyet, nyújtózkodott és kikelt ágyából. Szokás szerint mosakodott, felöltözött. Éppen el akarta hagyni a szobáját mikor megcsörrent a telefonja. Felvette. - Tessék!- szólt bele. - Szia Mey Chris vagyok.- kezdte a másik fél. Mey teljesen ledöbbent. Mindenki másra számított csak rá nem. – Ki tudnál jönni a házatok elé a partra?- kérdezte kérlelően. Mey kipillantott és látta a fiú miközben a házat figyeli és a fülénél a telefon. - Igen persze.- válaszolt gyorsan és letette a telefont. Elindult kifelé közben azon morfondírozott mit akarhat Chris. Oda ért a fiúhoz. - Szia.–köszönt Mey halkan. Hirtelen rátörtek az emlékek, a rosszak. - Szia!- köszönt a fiú is. - Itt vagyok, mit szeretnél?- kérdezte kíváncsian a lány, bár egy kicsit zavart volt. - Csak azt szerettem volna mondani, hogy sajnálom.- és lehajtotta a fejét. Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled, nem érdemelted meg.- mondta megbánóan és a lányra nézett, várta mit mond. - Hát igen. – sóhajtott Mey.- Egyébként már rég megbocsátottam. – nézett a fiú szemébe, aki ennek következtében megkönnyebbült. - Köszönöm.-mondta halkan és elindult a lány felé. Mey nem hátrált nem is sejtette, mit akar, nem félt tőle. Mikor már elég közel ért, magához rántotta a lány és megcsókólta. Mey hirtelen azt se tudta mivan, de viszonozta a csókot. Mikor szétváltak a fiú szólt először. - Szeretlek Mey.- mondta lágyan és átölelte a lányt. Mey hirtelen felébredt. - Csak.. álom ..volt. – suttogta légzése szapora volt. Ránézett az órájára. - Kilenc óra- mondta nyugodtan.- Micsoda kilenc óra? Jaj ne elkések.- kiáltotta. Kipattant az ágyból. Rekord idő alatt készült el és már rohant is a Színpad felé.
- Hol lehet már megint ez a lány?- zsörtölődött Maya. Na végre ott jön.- könnyebbült meg. - Na csak hogy itt vagy. Már azt hittem elkésel megint. –szidta barátnőjét. - Nyugi… Maya… itt vagyok nem?- lihegett. - Igen szerencsére, na gyere-, rángatta be Mey-t az öltözőbe ahol, egy tucat ember várta már a főszereplőt. Smink… ruha… stb.. Mikor kész lett, nagyon jól festett. Ruhája tiszta vörös volt (hercegnői, mégse fotózhatják szakadt göncökbe). A Ruha szabása hasonlított arra, amit hamupipőke viselt. Csak az alja nem volt olyan bő.(na jó ezt nem tom leírni, ehhez hülye vagyok) Szóval a ruhája nagyon szép volt. Mikor kiment mindenki csak őt bámulta. Gyönyörű volt, még Chris is nézte, teljesen megfeledkezett magáról. Kisasszony!- szólt a fotós. Menjen oda a fiatalember, mellé- utasította. Mey odasétált Chris mellé, aki szintén remekül festett. - Fiatalember kérem, karolja át a lány derekát.- utasította Chris-t a fotós. Erre mindketten elpirultak (Mey és Chris). Chris ránézett a lányra de ő elfordította a fejét. Chris óvatosan átölelte. - Remek. Kisasszony tegye a kezét a fiú mellkasára. Mey már tiszta piros volt. Nemcsak azért mert mindenki előtt ölelgetni kell Chris-t hanem az álma miatt is. Ott volt mellette az a fiú, aki álmába szerelmet vallott neki. Végül megtette, amit kértek tőle. - Mutassanak valami meghatót.- szólt újra a fotós. Chris sunyin mosolygott. Megfogta Mey állát maga felé, fordította, hogy egymás szemébe nézzenek, olyan szenvedélyes képet vágott, hogy mint még soha (nem mintha csinál, volna már ilyet). - Ez az, remek lett – örvendezett a fotós. A fotó elkészült mindenki kapott egy- egy példányt. Mikor Mey meglátta tiszta vörös lett az arca. Chris ezt látva elmosolyodott. A lány mielőtt még megrohamoznák a kép miatt. Elhagyta a termet. Egyenesen az edző terem felé ment. Valaki követte…
Már sokadszor rontotta el az ugrást, egyszerűen nem tudott koncentrálni. Úgy döntött még egyszer megpróbálja, mikor el akarta kapni a trapézt megint nem sikerült. Ekkor egy kéz nyúlt az övé után és felhúzta. Chris volt az. - Beszélhetnénk? - kérdezte kedvesen. - Persze. – bólintott Mey Chris oda vezette Mey-t ahol, a lány álmában voltak….
| |