|
3. fejezet
Sora Naegino 2007.07.18. 19:35
Együtt kell játszanom VELE?- kiáltották egyszerre, és egymásra mutattak.
- Öhm… igen. – mondta zavartan Mia.
Még mielőtt elfajult volna a helyzet Kalos így szólt:
- A megbeszélésnek vége, elmehettek.
Együtt kell játszanom VELE?- kiáltották egyszerre, és egymásra mutattak. - Öhm… igen. – mondta zavartan Mia. Még mielőtt elfajult volna a helyzet Kalos így szólt: - A megbeszélésnek vége, elmehettek. Majdnem mindenki elhagyta a termet csak a két fiatal maradt ott és nézett farkasszemet egymással. Akik ott maradtak jelenesetben Kalos, Sarah, Sora, Leon, Mia, Ken várták, hogy mikor ugranak egymáshoz, vagy mikor kezdenek kiabálni, de nem így történt. Mey elfordította a fejét és kisétált az ajtón. Chris értetlenül nézett utána már felkészült egy nagy veszekedésre így nagyon meglepte mikor Mey csak úgy kisétált. Mindenki egy emberként sóhajtott fel. Mey az edző terembe ment, úgy döntött gyakorol. Bár nem volt nála az edző cucca mindig tartott egyet az öltözőben. Elkezdett bemelegíteni…. Épp a nyújtásnál tartott mikor bejött barátnője. - Szia! – köszönt és oda ment a lány mellé. - Szia!- köszönt vissza a lány miközben felemelte a lábát maga mellé. - Látom gyakorolni, készülsz.- figyelte Maya Mey-t. A lány bólintott. - Most megnézhetem azt az ugrást?- kérdezte mosolyogva. - Persze! – mosoygott ő is és befejezte a bemelegítést. Felmászott a trapézhoz. Ráállt aztán elkezdte. Hihetetlen sebességgel kezdett pörögni. Mayának tátva maradt a szája. Mikor már elég gyorsan pörgött elugrott, a másik trapéz irányába. Sikeresen ráérkezett. Folytatta tovább, elrugaszkodott, repült fel a levegőbe pörögve majd lassan leereszkedet. Elkapta a trapézt és elugrott, az ugrást megcsinálta, végül a trapézt is elkapta. „Most sikerült, de akkor mikor bemutattam Soráéknak, akkor miért nem? Talán, azért mert Chris is ott volt? Talán azért amit mondott előtte. Lehet egy kicsit elbizonytalanított.”
Visszaemlékezés: - Na, ezt én sem hagyhatom ki! Jól fogok szórakozni, azon hogy te, hogy sülsz fel!- nevetett. - Meglátod, nem fogok fel sülni!- mondta határozottan Mey. Elszántság csillogott a szemébe. - Majd meglátjuk. – suttogta alig hallhatóan Chris Visszaemlékezés vége
Gondolat menetéből Maya tapsa ébresztett fel, aki csak most ért magához. - Nagyon jó volt Mey- dícsérte a lányt. Mey is örült hogy tetszett barátnőjének és neki hibátlanul tudta bemutatni. - Ezt kibővítjük és Chris-el végrehajtod a darabban is.- örvendezett. Mey arcáról hirtelen eltűnt a mosoly.”Chris-el együtt! Chris-el együtt! Chris-el együtt! Chris-el együtt!”- vízhangzott a fejében. Végül Mey csak bólintott és mosolyogva lejött a trapézről, nem akarta elrontani barátnője kedvét, azzal hogy elkezd nyafogni, hogy ő ezt egyedül is tudja. Elmentek…
Nem vették észre, de egy résnyire nyitott ajtónál valaki figyelte őket, jobban mondva csak Meyt nézte. Ahhoz az alakhoz még valaki csatlakozott. - Na tetszett a manőver?- kérdezte az érkező alak. - Igen, nem volt rossz. – vallotta be. - Szóval tetszett!- jelentette ki. Semmi válasz vagy ellenkezés. Akkor miért kiabáltál vele?- kérdezte kíváncsian. - Nem tudom.- mondta halkan, már megbánta. De nem hanyagolhatnánk ezt a témát?- kérdezte már mérgesen. - Persze, te előbb beszélsz, aztán gondolkozol mi?- gúnyolódott. - Mondtál valamit? –fenyegetően nézett társára, majd elment. - Ah sok dolgom lesz még.- sóhajtott és ő is eltűnt.
Közben Mey is hazaért. Elment a konyha előtt, hirtelen megtorpant és visszament. - Mit csinálsz anya?- kérdezte kíváncsian. - Hát vacsorát- mosolygott lányára Sarah. - Azt látom!- mondta nekitámaszkodva a falnak.- De miért ilyen sokat?- nézett anyjára. - Vacsora vendégeink lesznek.- jelentette ki higgadtan. - Értem!- bólintott. Majd hirtelen kikerekedett a szeme és anyja mosolygós arcára nézve már tudta kik lesznek a vendégek.- Csak nem? - De- válaszolt tömören, tudta kire gondol a lánya.- Chrisék jönnek vacsorára, úgy hogy öltözz át és fürödj meg, gondolom edzeni, voltál.- legyintett egyet a fakanállal és folytatta a főzést. - Rendben- sóhajtott Mey, elindult a szobája felé. A nappaliban apja ült a fotelben, újságot olvasott. - Ugye ez anya ötlete volt?- kérdezte elfojtott dühvel apját. - Eltaláltad.- jött a válasz - Remek- sóhajtott A szobájában letette a cuccait. Elment fürödni. Mikor végzett rávetette magát az ágyra, elővette az mp3 lejátszót és zenét hallgatott. A csengő hangjára eszmélt fel. „Megjöttek”- Mey. Átöltözött de még mielőtt elhagyta volna a szobáját, megszólalt a laptopja. „Remek ez biztos Maya”- vidul fel. Felnyitotta a laptopot és igen Maya volt az, meg akarja beszélni a teendőket a darabbal kapcsolatban. „Ezzel talán kihúzhatom magam”-reménykedett. Visszaírt Mayának hogy mi a helyzet, majd lement a laptopjával a kezében. „Remélem, megértik majd”- reménykedett. Mikor leért már mindenki az asztalnál ült. Köszönt. Vett egy nagy levegőt… - Ugye nem gond, ha én közben beszélek Mayával? – bevetette legangyalibb mosolyát, amitől apja mindig ellágyul.- Épp most keresett hogy beszéljünk meg néhány fontos dolgot az előadással kapcsolatban. Leon és Sora megértették, hogy most nem keresi a társaságot főleg nem Chrisel. így hát rábólintottak. „Remek Leon és Sora beleegyezett, Chris nem igazán érdekel. Már csak anya és apa.” Apja is végül bólintott. Mikor anyjára nézett tudta hogy nem kellett volna, látta a szemében a dühöt. - Nem- mondta határozottan. - De anya!- állt fel Mey.- Ez fontos! - Ez is fontos.- vágott vissza. Elkezdtek veszekedni, hogy ez fontosabb nem ez fontosabb. Leonék csak nézték Sarat és a lányát, ilyet még nem láttak. Kalos viszont már hozzászokott. - Engedd meg neki Sarah, minket nem zavar. –próbálta csitítani a kedélyeket Sora. A veszekedés abba maradt, Sarah végül rábólintott. Mey arcán hatalmas vigyor jelent meg. - Köszi te vagy a legjobb- kiáltotta. Felnyitotta a laptopját és gépelni kezdett, néha-néha bekapott egy –egy falatot. Viszont a körülötte zajló beszélgetésre nem figyelt, nem is akart. Már mindenki végzett a vacsorával mikor lecsukta a laptopját és egy nagyot sóhajtott. - Mit tudtál, meg- kérdezte anyja miközben a tányérokat, szedte össze. - A fotózás holnap lesz, délelőtt 10-kor a színpadon. A próbák pedig holnap után kezdődnek. Ennyi- fejezte be mondanivalóját. - Ezt ennyi időbe telt megbeszélni? –kérdezte kissé mérgesen Sarah. - Hát nem… mikor befejeztük a beszélgetést, ihletem támadt és írtam egy történetet.- mosolygott zavartan. - És elolvashatjuk? –kérdezte kíváncsian Sora. Mey még mielőtt válaszolhatott volna Chris szólalt meg. - Nehogy felolvasd engem, nem érdekel a buta történeted.- gúnyolódott. „Ezt meg miért mondtam, pedig érdekelne” – Chris. Várta hogy leordítsák a fejét, de megint csak nem ez történet. Mey csak vetett rá egy rosszalló pillantást. - Sajnálom de nem. – mondta határozottan és felment az emeletre. Letette az asztalra a laptopot aztán olyan lassan ment lefelé, hátha mire leért elmennek. De nem így történt. Gyorsan ki kellett találnia valamit. - Kimegyek egy kicsit levegőzni-, mondta és már kint is volt, még mielőtt szólhattak volna. Kiment leült egy padra és gondolkodott. Kis idő múlva megjelent Fantom is. Tudta mi történt benn ott volt leskelődött, mint mindig. - Jósolok neked- szólt és elkezdte.- Az ifjú nyilas elindult a Star-ság felé vezető úton. De nagyon sok akadály vár még rá. Hamarosan élete legnehezebb akadályát kell leküzdenie. Mey figyelmesen hallgatta a kis szellem szavait. - Szóval hamarosan egy nagyon nehéz akadály kell leküzdenem? –kérdezte. Fantom bólintott. - Igen tudom, hogy sikerülni fog- határozta el magát. A csillagokra nézett, amik fényesen ragyogtak, bevilágítva az eget.
| |