|
Az álom csak álom marad
Sora Naegino 2007.07.18. 19:14
Sora Naegino most a Kaleido Színpad Star-ja, Leon pedig a partnere. De ez a történet most nem róluk szól, nem is ebben az időbe játszódik. Hanem 3 évvel ezelőtt…
Sora Naegino most a Kaleido Színpad Star-ja, Leon pedig a partnere. De ez a történet most nem róluk szól, nem is ebben az időbe játszódik. Hanem 3 évvel ezelőtt…
Franciaországban, Párizsban járunk. Ahol egy régi omladozó edzőteremben ahova nem jár senki… várjunk csak a teremből hangok szűrődnek ki. Igen hangok egy fiú-é és egy lány-é. Gyakorolnak… biztos artisták… Valamilyen manővert gyakorolnak de nem sok sikerrel. A hangjukat nem lehet hallani csak egy-egy sikertelen ugrás után, mint ez a mostani: - Újra!!- kiáltja a lány a hálóból, majd felmászik a trapézhoz. - Rendben- bólint beleegyezően a fiú. Újra elkezdik a gyakorlatot, de nem sok sikerrel…. Végül a fiú így szól: - Rendben tartsunk egy kis szünetet-, szól le a lánynak, aki a hálóból mászik ki éppen. - Rendben.- egyezik bele. Mindketten a falhoz mennek. A lány kivesz a táskából egy-egy szendvicset, az egyiket a fiúnak nyújtja, aki elveszi tőle, és enni kezd. A lány is enni kezd és leül a fal tövébe. Néma csend van. Semmilyen zajt vagy hangot nem lehet hallani. Valóban elhagyatott környék… Végül a lány töri meg a „hangos” csendet. - Még mindig nem sikerül az ugrás.- szomorkodik és könnyek jelennek meg a szemébe. - Ne szomorkodj-, guggol le a fiú a lány elé.- Sikerülni fog meglátod, hugi.- vigasztalja. Szóval a húga… testvérek. Igazán szerethetik egymást. Gondoskodnak egymásról. Csak egymásnak vannak. Nincs családjuk… - Igen sikerülni fog- csillog a szeme az elszántságtól majd egy mozdulattal, kitörli a könnyeket a szeméből. - Igen- mosolyog a fiú látva húga elszánt tekintetét. „Sikerülni fog és akkor végre teljesül az álmom és Star lehetek”- álmodozik magában. Álmodozásából bátyja hangja ébreszti fel. - Igen, tessék?- eszmél fel. - Hol jársz húgocskám?- kérdezi nevetve a fiú. - Csak elgondolkoztam.- feleli zavartan - Azt vettem észre.- mondja még mindig nevetve a fiú, mire a lány is elkezd nevetni. Miután befejezték az evést, folytatják a gyakorlást. De a manőver csak nem akar összejönni. Vajon milyen ugrás lehet ez? Még soha nem láttam ilyet….. Már tíz óra és még mindig gyakorolnak. - Na jó hagyjuk abba!- szól a fiú.- Már fáradtak vagyunk. A lány csak bólint, hogy igaza van. Elindulnak hazafelé…. Útközben nem szólnak egymáshoz néma csendben menetelnek, nem volt túl jó ez a mai nap… - Ma sem sikerült!- közölte a lány. - De fog ne add fel hugi.- bátorította a lányt. - Tudom, de nincs már olyan sok időnk.- felelte a lány. - Még van egy napunk a fesztiválig, úgy hogy nyugodj meg. –tette a lány vállára a kezét. - Rendben.- nézett fel testvérére. Szóval egy fesztiválra gyakorolnak… Csak nem a Cirkuszfesztiválra? Az a legrangosabb verseny. Vajon kik lehetnek hogy ilyen versenyre jelölték őket. Haza értek, megfürödtek és lefeküdtek. Másnap korán keltek hogy minél több idejük legyen gyakorolni. Már hatkor az edzőteremben voltak. Lázasan gyakoroltak. Valaki egy sötét alak figyelte őket… „Még nem állnak készen, nem lehetnek ellenfele Layla Aranyfőnixének.- örvendezett magában. Ám ekkor kikerekedtek a szemei. A fiataloknak sikerült az ugrás. A lány olyan könnyedén szállt fel a levegőbe, mint egy tollpihe. A tartása is szép volt bár nem tökéletes. - Végre sikerült. Sikerült. –ujjongott a lány. - Végre- könnyebbült meg a fiú is. - Mégegyszer.- kiáltotta a lány. A fiú csak bólintott. „Sikerült nekik de ez még közel sem tökéletes, még mindig nem elég. De akkor is félek, hogy Kalos felfedezi bennük a tehetséget és elhívja őket a színpadhoz. Akkor veszélybe kerül a helyem, de nem csak az enyém, hanem Layláé is. Ki kell találnom valamit- ezzel az alak eltűnt. Végre sikerült neki az ugrás… De a nevét még mindig nem tudom, sebaj majd idővel megemlítik… Megint késő estig gyakoroltak…. Mire hazaértek fáradtan zuhantak az ágyba. Ki kell pihenniük magukat. Másnap kipihenten ébredtek. Megmosakodtak, felöltöztek és mentek reggelizni. Nem szóltak egymáshoz, izgultak legfőképpen a lány. Most végre teljesülhet az álma. Mielőtt elindultak megcsörrent a telefon. A lány vette fel….. Mikor letette elszaladt bátyja mellett, de még visszakiabált neki, hogy a fesztiválon találkoznak. A fiú szóhoz sem jutott így mire feleszmélt már nem látta húgát sehol, beletörődött és elindult. A lány már oda ért céljához, egy kávézóhoz. Várt úgy tűnik azt a személyt várta, aki telefonált… ő még nem volt ott. Közben a fiú is odaért. Átöltözött végig mérte ellenfeleit és várt, várta hogy a húga megérkezzen. A lány még mindig ott várt, lassan indulnia kéne. Végül úgy döntött elindul… Éppen egy útkereszteződésen ment át, nem vette észre a közeledő kocsit…. Egy nő lépett be az öltözőbe és azt a fiút, aki a húgára várt. A fiú oda ment hozzá és elvette a nőtől a telefont. -Haló!- szólt bele a telefonba. - Fiatalember a húgát baleset érte, itt van benn a kórházban.- szólt bele a telefonba egy orvos. A fiú teljesen ledöbbent. - Máris ott vagyok – mondta halkan. Mikor odaért megkérdezte, hol van húga szobája…. Bement hozzá, már a sírás kerülgette. - Hugi! –rogyott le az ágya mellé, szeméből már folytak a könnyek. - Bátyó! – nyöszörgött a lány A lány minden erejét összeszedte és elmondta, hogy mi történt. - Szóval Yuri volt az.- mondta kicsit dühösen, most nem tudott annyira mérges lenni, most nem bírt. Yuri Killian volt. Aki utánuk leskelődött. Elhívta a lányt, hogy nem érjen időben oda a fesztiválra. De azt nem gondolta, hogy balesetet szenved… A fiú már sírt tudta hogy húga meg fog halni…. Még felhívta Yurit. Kérdte, hogy beszéljen húgával, mondja el neki, hogy nem csapta be. De Yuri nem tudott vele beszélni, mert ő következett és Layla…. - Leon ígérd, meg hogy végre hajtod az angyalok táncát valakivel… Ígérd meg… Leon. - Megígérem Sophie, megígérem. Sophie még egy utolsót mosolygott és kilehelte a lelkét… Szóval a testvérpárt Leon és Sophie Oswald-nek hívták és az angyalok táncát, akarták előadni. Sophie így akart Star lenni, hogy végre hajtja ezt az ugrást. De nem valósult meg….
3 évvel később…. - Sophie sikerült beváltanom az ígéretemet most végre békében nyugodhatsz.
The End
| |