|
Újítás
Shi 2007.07.18. 18:31
- Most már elég volt, Sora. – mondta Ken szemrehányóan.
- Nem. Folytatnom kell. – hangzott a válasz.
- De ezzel csak magadat teszed tönkre. Olyan sebeket szerzel, amelyek csúnyán fognak gyógyulni. Múltkor is ez volt a lábaddal, emlékszel? Akkor se volt annyi eszed, hogy ránk hallgass!
- Most már elég volt, Sora. – mondta Ken szemrehányóan. - Nem. Folytatnom kell. – hangzott a válasz. - De ezzel csak magadat teszed tönkre. Olyan sebeket szerzel, amelyek csúnyán fognak gyógyulni. Múltkor is ez volt a lábaddal, emlékszel? Akkor se volt annyi eszed, hogy ránk hallgass! - Igaza van. Gyerünk be. Több helyből is vérzel. Menj, és pihenj. – szólt rá Layla. Tudta, hogy rá Sora sokkal jobban hallgat, hiszen hiába vesztett Sora ellen, a lány továbbra is felnézett Laylara. Ken és ő feltámogatták a lányt a fűből, aki imbolyogva lépkedett előre. - Látom, már megint túlhajszolta magát. – mondta Leon szemrehányóan, amint beértek a csarnokba. Sora csak egy mérges pillantással válaszolt. Már egy hét eltelt, és Sora igen sokat fejlődött. Már odáig eljutottak, hogy nem a vázon egyensúlyozott, hanem a kormányra is fel tudott lépni, anélkül hogy a súlyától előredőlne a mozgó bicikli, vagy hogy kifordítaná a kereket. Most az utolsó, s egyben talán a legnehezebb gyakorlatot csináltatták Sorával. Eleinte – pár esés után – ment is neki, de aztán a fáradtságtól vagy nem tudott koncentrálni, vagy nem akart, ezért gyakran esett el. A feladata az lett volna, hogy a kormányon való állásból hídba menjen le a vázra, majd a lábával elrugaszkodva a nyereg helyére szerelt – a vázzal merőleges – rúdon kössön ki. Egy ideig tökéletesen csinálta meg ezt is, Leonék már a következő gyakorlatot tervezték, aztán Sora teljesítménye romlani kezdett. Nem értették, miért. Layla felkísérte a lányt a szobájába, majd az onnan nyíló fürdőbe, ahol segített neki levetkőzni, engedett neki fürdővizet és besegítette a kádba is. - Odakint megvárlak. Siess, és próbálj meg nem belefulladni a vízbe. – majd becsukta maga mögött az ajtót. Sora annyi levegőt vett, amennyit erőtlen tüdeje engedett, majd a víz alatt lassan kisimította a szeméből a haját, végül kibukkant a víz alól, és elkezdte óvatosan megtisztítani a sebeit. Leginkább az alkarját és a hátát horzsolta fel, a térdét, a könyökét és a csuklóját sikerült megvédenie. Mikor végzett, becsavarta magát egy törölközőbe és kitrappolt Laylahoz. A nő már egy üveg fertőtlenítőszerrel várta. Sora diadalmasan küzdött a csípő, maró érzés ellen, s mikor egykori partnernője már fáslival tekerte be a karját, sikerült kinyögnie egy köszönömöt. - Amúgy Layla kisasszony, kérdezhetek valamit? - Már megtetted. – mondta – De kérdezz nyugodtan. - Miért voltál olyan megdöbbent, mikor Fantom azt mondta, hogy egyikkőtöknek szerepelnie kell? – nézett rá ártatlanul. Layla megpróbált könnyed hangon beszélni. - Nem voltam megdöbbent. Csak furcsa lesz megint veled szerepelni. Már ha egyeltalán engem választ ki Fantom. Most Leonnal kell majd érted harcolnom, ironikus, nem? Eddig te harcoltál a mi elismerésünkért, most mi fogunk a tiédért, egymás ellen. Furcsa, de én már várom. - Jaj Layla kisasszony, de örülök, hogy ezt mondtad! Már kétségbe voltam esve, hogy miattam nem akarsz… - Sora megfordult, hogy Layla a hátát is lekezelhesse. - Ezért nem koncentráltál a feladatodra? – Layla abbahagyta a fertőtlenítést és kikerekedett szemekkel meredt Sorára. Aztán elmosolyodott – Semmit se változtál. Továbbra is adsz mások véleményére, és nem tudsz átsiklani felettük… milyen buta vagy! Sora elnevette magát, majd Layla magára hagyta, ő pedig pár percnyi forgolódás után elaludt. Másnap ébredés után Sora rögtön a telefonhoz lépett. Felvette a kagylót. - De nem jöhetsz ide. - Ma este. Sora nem számított rá, hogy Leon éppen telefonál. Mivel felvette a kagylót, akaratlanul is sikerült kihallgatnia a beszélgetését egy nővel. Nem tudta megállapítani, ki lehet az, pedig a hangja kifejezetten ismerősnek tűnt neki. Gyorsan lecsapta a telefont. Pár perccel később ismét felemelte, és végre nem volt foglalt a vonal. Tárcsázta Mia számát. - Igen, tessék. - Szia Mia, itt Sora beszél. - Áááá, szia!!! Emberek, itt van Sora! – visította Mia. - Hol? – hallotta Ana csodálkozó hangját. - Én is akarom! - mondta Rosetta. - Mi a helyzet nálatok? – kérdezte Sora, miután Sarah, Marion és Jonathan is sikeresen beleordibált a telefonba. - Semmi érdekes. – nevette Mia. - May viszi a műsort. – mondta unottan Ana. - Már nagyon várunk vissza. Kibírhatatlan az a csitri. – sóhajtotta Rosetta. - Biztos azért, mert nincs a közelében Leon. – nevette Mia, mire a vonal másik végén hatalmas röhögés támadt. Sora tapintatosan kivárta, mire a többiek befejezik, és csak azután szólalt meg. - Most már mennem kell, mert mindjárt edzés. Csak hallani szerettem volna a hangotokat. Sziasztok! - Szia! - Légy jó! - Ügyesen! – hangzottak a jókívánságok. Sora felöltözött, megreggelizett, majd némi bemelegítés után tökéletesen megcsinálta a biciklis manővert. - Nahát, újra visszatért a régi Sora. – mondta Ken. - Igen. De még mindig slamposan mozog. – szólt Leon töretlen makacssággal. - Akkor most mi legyen? Úgy gyakorlat vagy egy fejlesszük tovább? – kérdezte Layla. Közben Sora is befutott a biciglivel. - Szerintem menjünk egy újra. Ha ott nem lesz tökéletes a teljesítménye, visszatérünk ide, hogy kiküszöbölhesse. – morogta Leon, aztán sebesen megfordult, és bement az edzőterembe. Mikor a többiek is megérkeztek, Leon már a trapézokon ugrált, és köteleket feszített ki közéjük. Kettő magasan lévőre egyet, és jóval alatta, de kicsit kijjebb még kettőre egyet. - Mi lesz a feladat? – kérdezte Sora, mikor a férfi lemászott hozzájuk. - Azt hiszem, elég nyilvánvaló. - Annyit kell csinálnod, hogy belendülsz a trapézról, és egy hagyományos szaltó után rálépsz a kötélre. - Ennyi? – fakadt ki Sorából. - Csakhogy amint látod, két oldalra kicsatolt trapéz közé van kifeszítve. Ha a trapézok mozogni fognak, a kötél meglazul, és ha ráugrasz, nagyon ki fog lengeni. Az egyik trapézt te indítod el, baloldalról, míg a másikat én, a másik oldalról. – magyarázta Layla. Sorának a fáradtság miatt nehezére esett elképzelni, de erőt vett magán, és felkapaszkodott a legfelsőhöz. Amint megfogta a trapézt, a kötél remegni kezdett. Layla szembeállt vele, és mikor bólintott, mindketten elrugaszkodtak. Sora megrémült, ugyanis elrugaszkodása után a kötél behorpadt, amikor pedig visszalendült, újra megfeszült. A második lengés után elindult, és egy félszaltót tett. Meglátta maga alatt a kötelet, és némi bizalommal ráugrott… volna, de a kötél erősen kilendült jobb oldalra, ő pedig leesett a védőhálóba. - Jesszus. – sóhajtotta. De azért égő szemekkel bólintott, majd hangosan felkiáltott – ÚJRA! Így ment egy hosszú órákon keresztül. - Nehéz dolga van. – morogta Leon. - Egyetértek. – fordult felé Ken. Fél szemmel Sorát figyelte, aki ismét elvétette a kötelet. - A kalózhajós jelenetnél – ahogy hallottam – mozgó hajón táncolt. Itt viszont nem a hajó mozog, hanem a kötél. Te is láthatod, hogy nem képes eltalálni a kötél helyét. - Az már biztos. Akármennyire is koncentrál, nem sikerül. Sora nagy nehezen ráugrott a kötélre. Kilendítette oldalra a kezét, majd mikor Layla hátralendült és a kötél megfeszült, erőteljesen elrugaszkodott róla, egyenesen vissza a trapézra. - Jól van! – bólintott neki Layla elismerően. - Sikerült! – kiáltotta Ken. Sora rámosolygott. - Még egyszer! – szólt oda Laylanak. - Jó. Ismét megcsinálta, már nem sok kellett hozzá, hogy orra bukjon. A trapézt is csak fél kézzel kapta el. - A technika még nem tökéletes. – Leon méregető szemmel bámulta az ifjú artistát, aki szuszogva himbálódzott a kötélen. - Ahogy nézem, csak tanultál valamit, Sora! De ahogy sejtettem, nem vagy tökéletes! – hallatszott egy hang az ajtóból. Mindannyian odakapták a tekintetüket. Nem hittek a saját szemüknek. - Ez nem lehet. – csodálkozott Ken. - Te mit keresel itt? – suttogta Sora megrökönyödve, aki még mindig az ajtóban álló személyt figyelte.
| |