Bővül a csapat
Mayus002 2007.07.18. 18:12
Mikor felébredt egy barlangban találta magát Mizuki. Sajgott a feje – mi történ velem- ja már emlékszem az a hülye Sesshoumaru hogy mert leütni most hogy fogok majd találkozni a bátyámmal bár itt lennél igaz nem ismerlek de ideje lenne felkelni- gondolta.
Mikor felébredt egy barlangban találta magát Mizuki. Sajgott a feje – mi történ velem- ja már emlékszem az a hülye Sesshoumaru hogy mert leütni most hogy fogok majd találkozni a bátyámmal bár itt lennél igaz nem ismerlek de ideje lenne felkelni- gondolta. Kinyitotta az ezüst színű szemeit majd akit meglátott először Rin volt. Rin amit meglátta hogy felébredt Mizukihoz szaladt - hogy vagy? Jössz velem játszani? - Majd igen Rin de most megmondanád hogy hova tűnt a nagyurad?? - Nem tudom elszokott csak úgy tűnni egy időre de nyugi majd visszajön úgy is. - Bárcsak ne jönne hogy képzelte hogy leüthet - morogta az orra alatt. - Mit mondtál - Semmit Rin - Most akkor jössz játszani?- kérdezte mosolyogva Rin - Hát persze- mért nem tudok neki nemet mondani??- gondolta - Tudsz koszorút fonni Mizuki?? - Hát persze - Megtanítasz rá?? - Hát persze A kicsi Rin elkezdett ugrándozni örömében - Rin gyűjts olyan virágot amiből koszorút szeretnél fonni. - jó már is Rin elszaladt a rétre – utána megyek nehogy valami baja essen- elindult Mizuki csak azzal nem számolt hogy megjelenhet Sesshoumaru. - hová mész onna - Rinhez a rétre nem mintha bármi közöd lenne hozzá - Fogd vissza magad mert megöllek - Nem félek tőled amúgy meg én vonhatnálak kérdőre hogy mertél leütni - Semmi közöd hozzá - Ó igazán viszlát nekem semmi dolgom nincs veled. Indult is el amilyen gyorsan csak tudott .- remélem leráztam csak szegény Rint sajnálom- sebaj majd remélem még találkozok vele –gondolt. Már megint annyira elmerült a gondolataiban hogy belement valakibe ki elkapta. Ép megköszönte volna mikor nem akarta elengedni - engedjen el – kiabálta most volt az a pont ahol felnézett hol két arany szempárral találta magát szemben ki kárörvendően mosolygott. - Mért engednélek nem mehetsz sehova - Nem mondod meg hogy mit csináljak - Igazán- majd nekivágta egy fának Mizukit Ki rögtön talpra ugrott - mit akarsz tőlem - az nem tartozik rád onna - ne merj így hívni van nevem is - engem az nem érdekel itt maradsz és szolgálod Rint - na azt már nem - dehogynem – és megint leütötte szegény Mizukit ki elájult- nem engedhetem el jó a közelében lenni na mindegy magamnál tartom mindenképp- közben vitte vissza a karjaiban a barlangba- milyen gyönyörű ááá nem gondolhatok ilyenre mi lenne a büszkeségemmel nem leszek olyan mint az apám – gondolta Sesshoumaru – amugy is ott van a jegyesem bár még életemben nem láttam mostanában kell visszatérnie ebbe a világba már el is felejtettem hogy a jegyesem a Déli területek uralkodójának Takumi- samnak a lánya. Letette a barlangba Mizukit. Már kezdett ébredezni mikor Rin betoppant egy csomó virággal. - Mizuki ébredj megígérted hogy megtanítasz virágkoszorút fonni. - Igen Rin gyere ülj az ölembe Rin beült az ölébe és tanította koszorút fonni A barlang másik végében meg Sesshoumaru ült elgondolkozva nézte a lányokat- úgy néznek ki mint anya és lány már nem ártott Rinnek hogy egy nő legyen mellette- magában elmosolyodott a nagyúr- hát igen Mizuki egy gyönyörű nő kár hogy van jegyesem. Rinnek sikerült már egyedül fonni virágkoszorút nagyon örült neki amit rögtön Yakenre tett aminek nem örült a varangy de a nagyura rámorgott és már hagyta Rint. Rin hasa megkordult - Yaken hozz ételt - Igen is nagyuram- ment is volna de Mizuki megállította - Majd én megyek, Rin eljössz velem halat fogni- kérdezte mosolyogva Rint - Persze- ugrándozott örömében
|