- Sora és Yuri együtt? Ez érdekes, ráadásul egy tragédiában? Ezt látnom kell. Amint lehet indulok, reggelre biztosan megérkezem. Valószínűleg Catyt is viszem, mert úgysincs most pillanatnyilag műsorunk. Köszönöm hogy szóltál Kalos!

- Reméltem is hogy eljössz Layla. Lehet hogy szükség lesz a segítségedre a döntésnél.

- Persze értem. Pár óra és személyesen is megvitathatjuk a dolgokat. Ja és Kalos! Jobb ha Soranak nem szólsz… legyen egy kis meglepetése is.

- Rendben. Szervusz.

- Szia!- ezzel a vonal megszakadt, de Layla máris továbbtárcsázott és beletúrt immáron rövid aranyhajába.

- Halló?- szólt a vonal végén egy női hang.

- Szia Caty itt Hamilton.

- Á, szia! Mit szeretnél?

- Szedd össze a cuccaid, indulunk a Kaleido Színpadra. Sora Naegino ismét nagy dobásra készül, de most Yuri Kiliannal.

- Mi? Összeálltak egy párrá?- hüledezett Caty.

- Igen és egy tragédiát adnak elő minden rendezés nélkül. És ezen felül még versenyre is kelnek Leonékkal, de hosszú történet, majd útközben elmondom.

- Oké, fél óra és ott vagyok nálad, addig te is készülj össze! Szia!

- Szia!

A gyakorlás javában folyt és a kezdeti nehézségeket leszámítva jól haladtak, de Yuri mégsem volt megelégedve. Mintha partnere nem tudna feloldódni mellette és elvarázsolni őt. Más eszközökhöz kellett folyamodnia.

- Tartsunk szünetet jó?- Szólt oda a lánynak.

- Jól van! –kiáltott Sora és levetette magát a védőhálóba. Mikor mindketten lent voltak a fiú odalépett partnere mellé, kézen fogta és a fülébe súgta:

- Most gyere velem, mutatni szeretnék valamit!- s gyengéden kihúzta a lányt a teremből. Odakint a nap már nyugodni készült, pedig ők észre sem vették, hogy elrepült az idő. Meg sem álltak a tengerpartig, ahol a víz nyugodt tükrén tűzként égtek a lenyugvó nap sugarai. A puha homok szolgált számukra ülőhelyként ás egy hatalmas szikla háttámlaként. Csak ültek és bámultak a lemenő napot. Yuri óvatosan barátnőjére nézett, majd megkérdezte:

- Mire gondolsz most?

- Semmire…- felelte a Sora.- Olyan üresek az elmém mint még soha, mégis olyan furcsa érzés. Olyan tiszta…

- Igen én is mindig ezt érzem, mikor ide jövök. Talán a hely varázsa. De nem ezért hoztalak ide. Azt szeretném, ha az előadáson is ilyen tiszta és makulátlan lenne az elméd, csak az ösztöneidre és az érzelmeidre hallgatnál. Én titkon minden premier előtt idejöttem, mert ez a miliő segít ráhangolódni a történetre és segít a stressz oldásában is. Bár ezt nem hiszem hogy mondanom kell mert valószínűleg te magad is érzed…- itt hosszú csend következett. Nem tudtak mit mondani egymásnak, csak élvezték a gyönyörűséget.

- Holnap a színpadon ha nem vagyunk tökéletes összhangban, megbukunk. Nekem könnyű belészeretnem, de te vajon képes leszel- e engem szeretni?- s óvatosan átfogta Sora vállát és közelebb húzta magához. A lány fejét Yuri mellkasára hajtotta és ezt suttogta:

- Könnyebb lesz, mint azt valaha is gondoltam volna. Eközben észre sem vehették, hogy több illetéktelen szempár is őket fürkészi.

Aznap már nem gyakoroltak többet, csak sötétedésig élvezték egymás közelségét, aztán a dagály eljöttével mindketten nyugovóra tértek. Alig próbáltak együtt mégis tökéletesen felkészültnek érezték magukat az előadáshoz, és mindenképp győzni akartak!

A reggel hamar eljött, talán kicsit hamarabb, mint kellett volna. Sora kipihenten ébredt, de tele volt kételyekkel. Kicsit elbizonytalanodott a Yurival töltött este után. Komoly az ami kettőjük közt történik vagy csak az élőadás miatt ilyen a fiú? Meg kell minél előbb tudnia akarta, mit érez a partnere, de sajnos ő maga sincs tisztában érzelmeivel. Talán jobb lesz ha az egészet elfelejti és a műsorra koncentrál. Végül is az fontosabb számára, hiszen az egyetlen igazi szerelme a Kaleido Színpad, amelynek jó volna újra egy sikerrel hódolnia. Ezektől a gondolatoktól felhevülve ment zuhanyozni, de amint levetkőzött, halk kopogtatást hallott az ajtaján. Magára tekert egy törölközőt, ami éppen hogy eltakarta bájait. Rohant ajtót nyitni, de nem az egyik barátnője volt, hanem Yuri Kilian álldogált odakint. Mindketten azonnal elpirultak, mikor a lány sarkig kitátotta az ajtót. A fiú elfordította fejét, bár pillantása még mindig Sora Karcsú derekán, hosszú combjain és kivillanó dekoltázsán kalandozott.

- Ahhh… szia.- kezdte zavartan a lány.

- Szia csak szerettem volna szólni, hogy kéne még egy utolsó próbát tartani, ha nem baj.

- Nem dehogy! Pár perc és kész vagyok… Várj meg itt… Vagy tudod mit menj a Színpadra … Vagy mindegy csak megtaláljalak.- hebegte még mindig zavartan Sora.

- Rendben várni foglak.- felelte mosolyogva Yuri és elment. Naegino elhalasztotta a mosdást (Fantom nagy bánatára), gyakorlóruhába bújt és már futott is. De elkésett… A nézőtéren már és a négy főszereplőjelöltre várt. Partnere futott Sora elé és elmondta, hogy mindent előrehoztak, ezért pár percen belül nekik kell porondra lépniük.

- Izgulsz?- kérdezte figyelmesen Yuri.

- Igen, nagyon!- vallotta be a lány.

- Az nem jó! Emlékszel a tegnap estére? Ne gondolkodj kérlek, lazulj el!- s gyengéden masszírozni kezdte kedvese vállait.- A te belülről fakadó tehetséged elsöpör majd mindenkit, meglásd. Csak arra kérlek szeress…- s megcsókolta a lány pucér vállait, majd nyakát. A lelátókról taps hallatszott, ami Leonék produkciójának végét jelezte.

- Mi jövünk. Mutassuk meg milyenek vagyunk mi igazából!- mondta Naegino elszántan. Párja kedvesen mosolygott és érzéseik teljes tudatában, kéz a kézben vonultak be a reflektorfénybe.