A nap leszállt a tenger habjai alá és végre az edzőterem is kiürült. Néma csend honolt a folyosókon, de lassan lépések zaja erősödött a falak közt majd ajtónyikorgás hallatszott. Leon már bemelegített mire Sora beért a terembe, így nem sok időt hagyott a lánynak a felkészülésre, mivel már megint elkésett. Az utolsó előtti jelenet volt az ő szerepük tetőpontja, mivel az utolsó rész már az angyaloké volt. A jelenetben minden szer benne volt a trapéztól a kötélen át a karikáig, ami csak nehezítette a helyzetüket. Mia alaposan feladta nekik a leckét, mikor a manővereket elkészített. A védőhálót kifeszítették és nagy szükség is volt rá, bár az előadáson persze nem lesz ott. Hamar hozzáláttak az edzéshez, de olyan siralmasan ment, mint még soha azelőtt. Sora rengeteget ügyetlenkedett és valahogy képtelen volt felvenni a ritmust és belejönni a mozdulatsorokba. Valamit mindig elrontott vagy másképpen csinált. Olyan görcsösen jól akart játszani, hogy képtelen volt tökéletesen koncentrálni. Leon csak vetett oda neki nagyon lenézően:

- Csak ennyi telik tőled? Kész csalódás leszel a közönségnek ilyen bénázással.

- Ne haragudj, holnap jobban fogok igyekezni!

- Remélem is mert még a végén megfontolom a veled való szereplést.- mondta a férfi majd eltűnt a folyosó sötétjében. A lány arcán pár könnycsepp gördült le és kezei ökölbe szorultak, de túl fáradt volt már ahhoz hogy  gyakoroljon. Pedig mag akarta mutatni hogy igenis még mindig kifogástalan artista…

Lassan összeszedte magát és visszament a szobájába és zokogva rázuhant az ágyára. Meg is felejtkezett, arról hogy osztozkodik a szobán egy kis fickóval.

- Megtudhatom mi a baj Sora?

- Semmi bajom Fantom.- mondta akadozó hangon Sora.

- Az emberek nem szoktak csak úgy sírni, és nekem nyugodtan elmondhatod, hisz mivel rajtad kívül senki sem lát, nem nagyon fogom elcsacsogni.

A lány felült és megtörölte pír arcát és szemeit.

- Elegem van Fantom! Két nap múlva fel kell lépnem, és nem tudom megtanulni az ugrásokat! Ha valamit nem úgy csinálok, ahogy az le van írva a papírra akkor az már nem is jó. Szabadságot akarok!! Utálom, ha megkötik a kezem a saját darabomban! Úgy akarok játszani, ahogy azt én akarom nem pedig ahogy más megszabja!- zokogta el bánatát barátjának.

- Akkor végre itt az ideje, hogy kilépj a korlátok közül és a magad útját járd.

Erre a mondatra felkapta a fejét Sora.

- Pont ugyan ezt mondta tegnap a jósnő is!

- Jósnő? Hát én már nem is vagyok elég jó neked?- kérdezte Fantom színpadiasan.

- Ő az álmomat fejtette meg! De a beszélgetésünk alatt megérezte a hibáim, erényeim sőt rájött hogy mi nyomja a leginkább a lelkem: a korlátok. És ő is pontosan ugyan ezt tanácsolta. Ti jósok már csak egyformák vagytok!- nevetett a lány könnyes szemmel. Milyen szép is lenne…- sóhajtott ábrándozva és észre sem vette hogy a fáradtság elnyomja és álmot hint a szemére. Persze ugyan azt amit már sokadik napja. Fantom kezébe vette kristálygömbjét és mélyen belenézett:

- A nyilas most sötétben áll bár a fény felé tapogatózik. Ha nem lép le arról az útról amin most jár, hamarabb célhoz ér. Bár még rengeteg megpróbáltatás vár még rá…

A reggel elrepült az alvó lány felett és dél környékén életerősen és boldogan bújt ki az ágyából. Beállt a zuhany alá bár előtte apróbb óvintézkedéseket kellett tennie. Nyoma sem volt lelkében az esti csüggedtségnek. Alvás közben nagyszerű ötlete támadt, amivel sikerül megfordítani rossz helyzetét. Gondolatiba burkolózva ment el ebédelni és késő délután a gyakorlóba, de érezni lehetett a változást. Leon is csak összehúzott szemöldökkel figyelte melegítés közben partnerét.  Sora sokkal könnyedebben és ügyesebben mozgott a trapézok közt, de a forgatókönyvet képtelen volt tartani és folyton a hálóban landolt. Egyszer aztán már ismét a sírás szélén állt Leon cipkelődő és lenéző megjegyzései miatt, amikor átesett a gáton. Könnyei kiszöktek de nem adta fel visszamászott és hozzákezdett saját gyakorlatához, mellyel teljesen ámulatba ejtette partnerét. Vibrált a levegő körülötte és könnyeitől csillogott a tér. Minden mozdulatában benne volt fájdalma és szenvedélye, mint egy valódi szerelmes, úgy mozdult egyik szerről a másikra. Leon szóhoz sem jutott csak bámulta a lányt a trapézról, majd azon kapta magát, hogy nem bír testével és együtt akar szárnyalni a partnerével. A következő pillanatban már kapta is Sora kezét továbbdobta és belevetette magát a szerelem tengerébe. Elfelejtkeztek a forgatókönyvről, arról hogy hol vannak és hogy mit is tesznek valójában. Csak a másik létezett és semmi más. Játékuk olyan volt mint egy szerelmi hajsza ami sohasem ér véget. Sora teljesen eggyé vált az általa megformált személyiséggel, de Leont inkább férfi vágyai vezették a lány karjaiba. Egy váratlan pillanatban szembe kerültek egymással és ajkuk összeért egy pillanatra és leküket elöntötték a tomboló vágyak, amiknek csak Sora tudott parancsolni. Egy gyönyörű ugrás kíséretében a védőhálóban landolt. Kicsit összeszedte magát és az ajtó felé indult.

- Te meg mégis hová mész? Még nem végeztünk!- kiáltott utána a férfi.

- De igen végeztünk. Elértem amit akartam, készen állunk a premierre!- jelentette ki a lány.

- Micsoda mire készülsz?

- Láthattad sokkal jobbak vagyunk amikor nincs forgatókönyv ami korlátok közé szorítsa lényünket. Holnap találkozunk jó éjt!- mondta és elment. Leon is lemászott és elment, de már döntött és semmi sem állíthatta meg.

A másnap reggelt Sora Kalos irodájában ülve kezdte Yuri, Leon és főnöke társaságában.

- Leon mindent elmesélt a tegnap estéről és Azt kérte hogy inkább May játszza el a szerepedet. Még nem bólintottam rá mert szeretném meghallgatni a magyarázatodat.  Nem tudom mit akarsz elérni, de jó lenne ha minket is beavatnál!- mondta Kalos komoly hangon.

- Nincs semmi hátsó szándékom, csak mivel oly sokszor próbára tett már Leon, gondoltam itt az ideje hogy én is próbának vessem alá őt…- itt egy furcsa mosoly jelent meg az arcán és fennhangon kijelentette- És tökéletesen megbukott!

Oswald teljesen megzavarodott és nem tudott mit mondani.

- Mit jelentsem ez?- kérdezte.

- Igen levizsgáztattalak és nem feleltél meg! Azt akartam, hogy ezen az előadáson dobjuk félre a papírformát és álljunk a porondra, mint Sora Naegino és Leon Oswald és mit tud ez a két ifjú sztár. Azt akartam hogy belém szeress arra a rövid időre, amíg kiállunk szerepelni és a valódi érzelmek mozgassák a tested ne pedig az hogy a forgatókönyv előírja hogy mozogj. De azzal, hogy inkább Mayt és a ragaszkodást választottad, bebizonyítottad, hogy nem vagy alkalmas a szerepre.

Kalos és Leon elképedve álltak a dolgok előtt, Yuri viszont csendesen mosolygott az orra alatt, majd halkan kuncogni kezdett.

- Látom cimbora, a módszereid átragadna másokra!- kacagott.- Nekem viszont tetszik az elgondolás és ezt nem szabad veszni hagyni. Versenyt ajánlok!- állt fel a kanapéról.- Mi Naegino kisasszonnyal megcsináljuk holnap reggelre a saját műsorunkat, míg ti a forgatókönyv szerint játszotok majd és meglátjuk kié lesz a jobb produkció. Amelyik pár jobban teljesít az fog a premieren fellépni. Így tiszta. Elfogadod a kihívást?- fordult Leonhoz.

- Rendben legyen. Győzzön ismét a jobbik!- s kezet fogtak.

- Holnapra legyetek kész! Gyere Sora hozzá kell kezdenünk az edzéshez.- nyújtotta a kezét amibe a lány belekarolt és így vonultak el a színről.

Némán sétáltak az utcán , karöltve, a langyos reggeli szellőben.

- Yuri, szeretném…- próbált Sora megszólalni, de barátja szavába vágott.

- Ne mondj semmit! Inkább beszéljenek helyetted a mozdulataid a Színpadon…