1. fejezet
Hana 2007.07.18. 17:53
Hűvös reggel volt és a szél virgoncan játszadozott a fák lombjaival. Sora lassan ébredezett a napfény érintéseire. Nagy nap volt a mai, hiszen ma kezdődtek az új műsor próbái, de ez most őt egyáltalán nem érdekelte.
Hűvös reggel volt és a szél virgoncan játszadozott a fák lombjaival. Sora lassan ébredezett a napfény érintéseire. Nagy nap volt a mai, hiszen ma kezdődtek az új műsor próbái, de ez most őt egyáltalán nem érdekelte. Már napok óta ugyan az az álom kínozta, amitől nem tudott szabadulni. Folyton tüzet látott mindenütt, egy sötét alakot, aki kezét nyújtja feléje. Viszont amint belekapaszkodott a lidérc karjába a bőrén érzi a forróságot és furcsa érzések kezdenek kavarogni lelkében. Belső melegséget érez, majd az alak magához öleli, megcsókolja, de egy láthatatlan erő szétszakítja őket és elenyésznek a semmiben. Ennél a pontnál szokott felriadni a lány, de az érzései csak később hagynak alább. Fantom nem az álomfejtés nagymestere csak találgatni tudott, de azok sem kecsegtettek valami szép jövővel. Az idő sajnos gyorsan telt és Soranak jelenése volt a társaival együtt a főnök irodájában. Ma ő érkezett utoljára és nem nyújtott valami szép látványt. Mia Kalos széke mellett álldogált, arra várva, hogy elkezdhesse ismertetni legújabb művét.
- Jó reggelt mindenkinek!- köszönt széles mosollyal.- Ismét enyém volt a megtiszteltetés hogy, megírjam a műsorotokat. Ezúttal egy könnyed szerelmi történetre gondoltam mely minden korosztály számára élvezhető…
- Én viszont egy tragédiára gondoltam tele szenvedéssel!- lépett elő Sora félbeszakítva barátnőjét. Minden szempár feléje fordult.
- Hallgatlak.- mondta a főnök tőle megszokott nyugodtsággal.
- Az egyik álmom ihlette ezt a történetet és szeretném, ha a Színpadon is megelevenedne. Egy szerelmespárt hidegvérrel meggyilkolnak és a szerelmesek lelke valamiért a pokolra kerül. A pokol tüzén küzdenek egymásért, hogy még egyszer láthassák kedvesüket. Szerelmük egyetlen csókban egyesül utoljára, majd lelkeik elenyésznek és érzéseik a lángok martalékaivá válnak. Igaz a pokol tüzén égtek el, mégis angyalok siratják őket hiszen a menny istenei is látták azt az elkeseredett harcot amit egymásért folytattak. Egykori boldogságukat nem tudják visszaadni és szenvedéseiket sem tudják már enyhíteni, de kifejezik tiszteletüket, hiszen az istenek is tudják, hogy őket már a teljes megsemmisülés sem tudja elszakítani…
Olyan átéléssel és szenvedéllyel mondta el mindezt, hogy kivétel nélkül mindenkit szíven ütött. Még Leon szemeiben is csillogott valami rejtett szomorúság, de próbálta szigorú arckifejezésével eltakarni azt. Hosszú csend következett ami a történet hatásosságát bizonyította. Végül Kalos szólalt meg:
- Gyakrabban kéne ehhez hasonlókat álmodnod! Mia, ez lesz az új műsorunk. A kidolgozást az ugrásokat és a szereposztást rádbízom, de a munkába vond be Naegino kisasszonyt is mert ez az ő darabja lesz. Ja és Mia! Ragaszkodom hozzá hogy ő legyen a főszereplő is! Világos?
- Persze értettem!- felelte a lány amint felébredt a kábulatból.- De miért legyen ő a főszereplő?
- Ennek több oka van. Mert egyenlőre még ő a csillagunk és mert nem tudok még egy olyan artistát aki ezt el tudná játszani úgy ahogyan Sora, vagyis a kitaláló.
- Köszönöm főnök de ne túlozzon. Ezt bárki el tudná játszani ha van némi tapasztalata a szerelem terén.- mosolyodott el Sora.
- Rendben. Holnap kezdjük a próbákat addig mindenki készüljön fel.- zárta le a tanácskozást a férfi. A társaság szótlanul vonult ki az irodából. Mia és Anna egymás mellett mentek a folyosón és sugdolózni kezdtek.
- Nem ismerek rá Sorára. Eddig azért harcolt hogy mindenki számára élvezhető legyen a műsorunk, erre meg előáll egy kőkemény tragédiával. Sohasem fogunk kiigazodni rajta.- súgta Mia barátnőjének.
- Ráadásul ebbe még bohócműsort sem lehet illeszteni!- sóhajtott Anna.- Kénytelen leszek ismét a trapézokhoz folyamodni.
Aznap lázasan folyt a munka, ám a darab kitalálója egyszerűen felszívódott. Eltűnése rosszul érintette Miat, mivel egyedül kellett megcsinálnia a szereposztást és a manővereket is magában kellett megszerkesztenie. Természetesen Leon és Sora kapták a főszerepet, mint a színpad sztárpárosa, Sarah lett a az Istennő aki akit az angyalokkal elküldenek a pokolba, hogy elsirassák a szerelmespárt. Az angyalokat Anna, Rosetta, May és jómaga alakítja majd. Mikorra elkészült már a napnak csak utolsó sugarai táncoltak a tenger fodros habjain. Végre letehette legújabb művét Kalos asztalára, aki lassan átlapozta.
- Sora látta már?- kérdezte a lapokat bújva.
- Egész nap nem találtuk sehol, így nem volt még alkalmam megmutatni neki.
- Nem baj. Gratulálok. Elmehetsz.- mondta szűkszavúan a férfi.
- Köszönöm főnök.- mosolygott a lány és csendesen távozott.
- De vajon Ő merre csavarog?...megint…- kérdezte Kalos magától, miközben kinézett a sötétedő ablakán.
Másnap kora reggel gyűltek a társulat tagjai a gyakorlóteremben. Leon érkezett utoljára és szemeivel csak partnerét kereste de nem találta.
- Hol van Sora?- bökte ki végül kelletlenül.
- Még nem érkezett meg de ne aggódj hamarosan itt lesz.- felelte Ken.
- Jellemző! A főszereplő késik.- morgott az orra alatt, aztán leült. Tétlenül teltek a percek, de hirtelen rohanás hallatszott a folyosóról, majd nyílt az ajtó és a lány lépett be kifulladva.
- Elnézést a késésért! Többé nem fordul elő!- zihálta. Leon már szólni akart éppen mikor valaki megelőzte.
- Remélem is!- hallatszott Kalos szájából.- Eltűnsz, aztán meg még el is késel. Ez így nem mehet tovább.
- Higgye el főnök nagyon jó okom volt tegnap elmenni!- próbált mentegetőzni.
- Már mindegy. Kezdjük a próbákat!
- Bocsika… de… megnézhetném a forgatókönyvet?- pirult el Sora.
Már mindenki lázasan dolgozott, mikor Leon és Sora a Színpad porondján álltak. Ám amiről nem tudtak az az hogy a díszletet még javában építik és egy talpalatnyi hely sincs a gyakorlásra. A gyakorlóterem az angyaloké, nekik meg már sehol nem tudnak edzőteret biztosítani. A díszlet még három napig épül aztán meg bemutató.
- Ekkora szerencsétlenségem nem lehet!!!- sóhajtozott Sora mérhetetlenül csalódottan.- Hogy követhettek el ekkora hibát? A főszereplők nem tudnak próbálni? Ez kész katasztrófa!
- Még próbálhatunk.- szólt csendesen Leon.- Igaz Mayéktől nem vehetjük el a teret, de erre való az éjszaka. Azt ajánlom pihend ki magad napközben mert hosszú éjszakánk lesz!- a elment.
- Na még ez is megőrült!!!- kiáltott a lány, de aztán ő is követte a férfi példáját és elvonult a színről. Szobájában próbált aludni, de mivel nem jött álom a szemére inkább gondolkodott a karakteren amit most fog alakítani. ’Egy szerencsétlen lány akit már csak a szerelem tart össze és mindene elveszett. Mennyire távol áll ez tőlem, hisz én nem vagyok sem szerelmes és mindenem megvan. Mégis az enyémnek érzem a jellemét. Ezt a szerepet másképp kell alakítanom, mint bármelyik másikat eddigi karrierem során. És egyébként is az Angyalok Tánca óta semmilyen nagyobb és különlegesebb produkcióval sem álltam a közönség elé. Hát most itt az ideje hogy újabb történelmet írjon Sora Naegino.’- gondolta nagy hévvel és nem is bírt pihenni amíg végre este fel nem mehetett a trapézra.
|