|
Sango emlékei
Shi 2007.07.18. 17:49
Március 7. Kedd: Kagome ajándékozott nekem egy könyvecskét és egy toll nevű írószerszámot, azt mondta, hogy így lehet naplót vezetni, vagy minden más fontos dolgot csinálni. Megkérdeztem, mi az a napló.
Március 7. Kedd: Kagome ajándékozott nekem egy könyvecskét és egy toll nevű írószerszámot, azt mondta, hogy így lehet naplót vezetni, vagy minden más fontos dolgot csinálni. Megkérdeztem, mi az a napló. Egy füzet, amibe az ember a saját érzéseit írja. Március 8. Szerda: Kagome világa szerint ma szerda van. Továbbra is a Szent ékkőszilánkokat kutatjuk. Eddig elég sok gyűlt össze, s azt Kagome őrzi. Most egy faluban töltjük az éjszakát. Már mindenki alszik. Csak én nem, kavarognak a fejemben az emlékek és a mai nap eseményei. Miroku nagyon szépen alszik. Ha tudná, mennyire szeretem… Március 10. Péntek: Amint elhagytuk a falut, rögtön egy szellembe botlottunk. Kagome 2 ékkőszilánkot vélt észrevenni a homlokába fúródva. Bár igaz, hogy nagyon megnőtt az ereje, viszonylag könnyen elintéztük. Március 11. Szombat: Kagome visszatért a világába. Inuyashával, és Mirokuval tovább róttuk az utakat. Ma nem találtunk ékkőszilánkokat, ami nem csoda, hisz már nagyon sok van. Március 14. Kedd: Kagome visszatért közénk. Egy ékkőszilánkot ismét sikerült kiharcolnunk, bár én és Miroku megsérültünk. Most egy tisztáson fekszünk, Inuyasha elment tüzifáért, Kagome pedig minket ápol. Mirokut a lábán sértette meg a pókszellem, engem a hasamon. De örülök, hogy így történt, most egészen közel fekszem Mirokuhoz. Sajnos még megvan a tapogatós szokása. De nincs szívem még jobban megsebezni, így csak apróbb pofonokat adok. Március 16. Csütörtök: Már teljesen felépültem, Miroku is egész jól van. Kagome és Inuyasha ismét összevesztek, most azon, mert Inuyasha megleste Kagomét fürdés közben. Március 17. Péntek: Ismét 3-an vagyunk Mirokuval és Inuyashával. Miroku ma nagyon kedves volt velem, csak egyszer fogta meg a fenekem. Persze egy nagy pofont kapott. De nagyon sokat beszélgettünk. Nagyon helyes fiú és kedves is. Inuyasha viszont mogorvább volt, mint azt megszoktuk. Bizonyára hiányzik neki Kagome. Március 20. Hétfő: Továbbra is 3-an rójuk a poros utcákat. Viszont ma egy újabb ékkőszilánkot gyűjtöttünk. Egy nagyon gyenge szellemnél volt, Inuyasha könnyen megölte. Közös megállapodás szerint, vagyis én és Miroku döntése szerint, amíg Kagome távol van, én vigyázok az ékkőszilánkokra. Március 21. Kedd: Kagome még mindig távol, pedig mindig siet vissza. Hol járhat? Március 22. Szerda: Borzalmas dolog történt: Megjelent Sesshoumaru, Inuyasha bátyja, és ismét meg akarta ölni az öccsét. Majdnem sikerült is. Kaede anyó faluja mellett történt, szerencsére. Ugyanis éppen aludtunk, mikor megtámadott minket. Miroku lett volna az őr ma, mivel hamar besötétedett, nem értünk el a faluig, az erdőben maradtunk. Az a buta szerzetes elbóbiskolt. Ekkor megjelent Sesshoumaru és ránk támadt. Miroku felkapott engem és futni kezdett így Inuyasha ott maradt egyedül. Miroku visszament, de elkésett: Inuyasha életveszélyes állapotba került. Most Kaede anyó kunyhójában fekszik, Kaede szerint viszont nincs nagy baj, még túlélheti. Kagome még mindig sehol. Pedig most jó lenne ha itt lenne, mert Inuyashának szüksége van Kagome törődésére. Még a faluban vagyunk. Március 23. Csütörtök: Inuyasha állapota rosszabbra fordult! Március 24. Péntek: Inuyasha ismét rosszabbul lett. Kagomét egyre inkább nem értem. Nyilvánvaló, hogy szereti Inuyashát, de akkor nem értem, hol van. Pedig ilyen sokáig még egyszer sem volt távol. Március 25. Szombat: Végre valahára Kagome visszatért de nagyon nyúzottan. Azt mondja, a világában miután kimászott a kútból és kiment a kertbe, beomlott az a kis ház, ami a kutat vette körül és csak most sikerült szabaddá tenni az utat. Mikor meglátta Inuyashát, sírva fakadt, hogy ha tudja, hogy ez lesz, el sem megy. Viszont a beteg sokkal jobban lett, mikor meglátta Kagomét, állítólag, már holnap indulhatunk is. Miroku ma is megkérdezte tőlem, leszek-e a gyermekei anyja. Szívem szerint lennék, de jobb, ha ő ezt nem tudja. Csak egy pofont kapott. Március 27. Hétfő: Ismét úton vagyunk. Semmi izgalmas nem történt a mai nap. Március 28. Kedd: Viszont ma igen. Megjelent Kouga az asszonyáért jött. Kagome persze nem ment. Inuyasha megkergette. Meg elkergette a kardjával. Inuyasha is szereti Kagomét, csak nem vallja be. Úgy, ahogy én sem, hogy szeretem a szerzetest. Március 29. Szerda: 2 ékkőszilánkkal lett gazdagabb a Szent ékkő. Már majdnem egész. Ez egy macskaszellemnél volt. Kagomét és Inuyashát belökte a kútba. Szerencsére Kagoménél volt az ékkő, így vissza tud jutni. Miroku a lyukkal eltörölte őt a színről, de sajnos ott voltak Naraku mérgező darazsai, és Miroku azt nem látta. Én tehetek róla, engem nézett, mikor beszippantotta őket. Megmérgezték, vissza kellett mennünk Kaede anyóhoz, de akkor szembe találkoztunk Kikyoval. Szerencsére Inuyashát kereste és nem támadt ránk. Nem tudtam volna egyszerre harcolni és Miroku testét tartani. Kaede szerint még épp hogy ideértünk különben a szerzetes halott lenne. Most bent fekszik a házban, én pedig gyógynövényeket szedek. Most jönne jól Kagome gyógyitala. Még nem tértek vissza. Lehet, hogy ismét beomlott volna a ház? Március 30. Csütörtök: Inuyasháék még mindig sehol. Miroku pedig teljesen felépült. A fenekemet már tudja fogdosni. Március 31. Szombat: Ma volt életem legeslegszebb napja! Úgy történt, hogy a szerzetes kiült a folyópartra, én pedig vittem neki gyógyszert a darázsméreg ellen. Leültem mellé a kőre. Ő rám nézett, akkor alig bírtam magam türtőztetni a csók ellen. Elfordultam. Elkezdtünk beszélgetni arról, mit fogunk tenni, ha megöltük Narakut. Miroku egész végig engem nézett. Szerelmes pillantással, azt hiszem. Majd megfogta a kezem, és azt mondta: Sango, tudom, hogy nem szeretsz engem, úgy, mint én, de ezt akkor is tudnod kell: szeretlek téged. És komolyan szeretném, ha te lennél a gyermekeim anyja. Arca olyan nagyon komoly volt, ahogy életemben még sosem láttam. Szeme gyönyörűen csillogott a felkelő nap fényében. Én magam sem tudom, de kimondtam az én is szeretlek szavakat. Miroku arca felragyogott, én pedig mert nem is tudtam türtőztetni, meg nem is akartam magamat, odahajoltam hozzá. Ő pedig óvatosan megcsókolt. Aztán vettük észre, hogy Kaede anyó figyel minket Kagome és Inuyasha társaságában. Miroku és én elvörösödtünk, mire Kaede és Kagome elrángatták onnan Inyuyashát. Április 1. Vasárnap: Ennyit a Miroku és köztem lévő szerelemről. Most Kaede házában, a sötétben írom e szavakat. Láttam Kagomét és Mirokut ölelkezni. Inuyasha elrohant én pedig beszaladtam a házba. Egyikük sem jött oda hozzám. Nem is ajánlom, nem szeretném, ha síró szemmel látnának. Annyira boldog voltam, hogy összejöttünk a szerzetessel, és most Kagome ezt teszi velem. Hol igazságos ez, hol? Április 2. Hétfő: Megint összejöttünk a szerzetessel. Mint kiderült, Kagome és Miroku csak szórakozott az érzéseimmel. Kagome azt mondja, április elsején mindig meg kell valakit tréfálni. Ezt ma vissza is kapták. Kirarával elrepültünk Inuyashához és megbeszéltünk egy jó kis április 2-ai tréfát. Mikor Kagome a folyóban fürdött, Miroku pedig a holdat bámulta a folyóparton, igaz, Kagome nem tudta, hogy ott van, így nyugodtan bámulhatta Miroku a holdat, a vizet és Kagomét, Inuyasha és én ruhástól beszaladtunk a vízbe, úgy, hogy mindketten minket nézzenek. Úgy tettünk, mintha mi nem látnánk őket és viccből megöleltem, és a vízbe húztam Inuyashát. Ő tudta ezt és beleegyezett Kagome és a szerzetes megleckéztetésében. Most Kagoméék érzik rosszul magukat. Én elmentem Mirokut kibékíteni, Inuyasha Kagomét. Miroku nem haragudott, még meg is csókolt utána. Ismét boldog vagyok! Úgy érzem, már Naraku sem tudna elszomorítani. Ugyan nagyon félek attól, hogy Kohaku után a szerelmemet és barátaimat is elveszíthetem, de le fogjuk győzni. Érzem. Kohaku még mindig hiányzik, ma is rengeteget gondoltam rá. Kagome és Inuyasha is összejött. Tagadják, de látom. Örülök a boldogságuknak. Talán egyszer, miután legyőztük Narakut, Kohaku és életre kel. Majd a Szent ékkő segít nekem. A barátaim szerint, ha szépen megkérem a követ, majd segít. Persze, ha csak sikerült összeraknunk. Jó úton haladunk felé. Szerencsére.
| |