Március 7. Kedd: Kagome adott mindenkinek egy kis könyvecskét, amiben naplót lehet vezetni. Az enyém szép lila. Illik a szerzetesi ruhámhoz.
Március 8. Szerda: Egy faluban töltjük az éjszakát, ahová a jó öreg „sötét felhők sorakoznak a falu fölött” szöveggel jutottunk be. Éjszaka felébredtem Inuyasha horkolására, már mindenki aludt. Sango álmában a lábamra dőlt. Nagyon szép leány, nagyon szeretem...
Március 9. Csütörtök: Még a faluban vagyunk, feltöltjük készleteinket, és indulunk tovább. Valószínűleg még ma is itt éjszakázunk.
Március 10. Péntek: Egy gyenge tigrisszellemtől kiharcoltunk 2 ékkőszilánkot. Semmi különös dolgunk nem volt vele. Sango remekül harcolt.
Március 11. Szombat: Kagome elhagyott minket egy kis időre. Nekem azt mondta, sokat kell tanulnia, holnap dolgozatot írnak. Inuyasha és Sango maradtunk.
Március 13. Hétfő: Belepillantottam Inuyasha naplójába. Persze, hogy nem írt semmit. Nem úgy, mint én és Sango.
Március 14. Kedd: Kagome ismét velünk, Inuyasha megint mogorva, de a szemén látni, örül Kagomének. Megsebezett egy szellem, de újabb darabbal lett gazdagabb a Szent ékkő. Sango a hasán sérült meg, ő is éppen most ír. Kagome minket ápol. Sango bírja a fájdalmat, én kevésbé, de előtte ezt nem mutatom. Kagome gyógyszere nagyon csíp. De enyhíti a fájdalmat Sango illata. Itt fekszik mellettem. Nem bírom magam türtőztetni. Egyszer-kétszer véletlen rossz helyre tévedt a kezem. Sango ezt pofonokkal díjazta.
Március 16. Csütörtök: Már nem fáj annyira a lábam. Sango ép és egészséges. Ennek nagyon örülök. Nagyon szeretem, kíváncsi vagyok, ő hogyan érez irántam. Talán egyszer majd kiderül. Inuyasha és Kagome összevesztek. Inuyasha és én meglestük Kagomét, mikor fürdött. Engem nem vett észre. Hála Istennek.
Március 20. Hétfő: Kagome pénteken ismét visszament a világukba. Inuyasha mogorvább, mint szokott lenni. Hiányzik neki Kagome. Nekem is hiányozna Sango. Ma sokat beszélgettünk. Egyszer megfogtam a fenekét. Nem értem, miért haragszik érte. Most ő vigyáz az ékkőre.
Március 22. Szerda: Megjelent Inuyasha bátyja, Sesshomaru! Csendes, szellős idő volt aznap este s már nagyon fáradt voltam. Elbóbiskoltam, hirtelen egy csattanásra keltem, és láttam Inuyashát vérző karral. Nem gondolkoztam, felkaptam Sangót és elrohantam. Letettem egy fa tövébe, majd visszarohantam Inuyashához. De elkéstem. Inuyasha nagyon rossz állapotban van. Nem értem, mi történhetett vele. Kaede anyóhoz siettünk. Megkérdeztem tőle, Kaede szerint Kagome hiánya okozza a zavart. Hol vagy, Kagome? Ilyen sokáig még nem volt távol.
Március 23. Csütörtök: Inuyasha megint rosszabbul lett. Kagome sehol.
Március 25. Szombat: Drága Kagoménk ismét köztünk. Azt mondja, azért volt eddig távolt, mert beomlott a kutat körülvevő ház a világukba és csak most tudták eltakarítani. Sírva fakadt, amikor megtudta, mit történt Inuyashával. Most is mellette van, de a félszellem jobban lett, amint meglátta Kagomét. Holnap már indulunk is tovább. Titokban belelapoztam Sango naplójába. Egy szót tudtam elolvasni, mert benyitott Kaede anyó: szeretem. Kíváncsi vagyok, kit szeret. Azért tettem egy próbát, hátha én vagyok az. Megkérdeztem, lesz-e a gyerekem anyja. Nem.
Március 27. Hétfő: Továbbra is az ékkőszilánkokat kutatjuk. Ma semmi eredménnyel.
Március 28. Kedd: Megjelent Kouga, Kagoméért jött. Inuyasha elüldözte. Persze megint összevesztek. Hogy min, azt nem tudom.
Március 30. Csütörtök: Tegnap egy macskaszellemtől elkoboztunk 2 szilánkot. Inuyashát és Kagomét belökte a kútba a szellem, de még nem tértek vissza. A Kazaanaval eltörtöltem a színről a szellemet, de nem láttam a mérgező darazsakat és beszippantottam őket. Elájultam, arra keltem, hogy már megint a faluban vagyunk. De Inuyasha és Kagome még mindig nincsenek sehol. A faluba Sango és Kirara hozott el. Azt hiszem, lassan be kéne vallanom a szellemirtó lánynak az érzéseimet. Azt hiszem, holnap megteszem.
Március 31. Szombat: Megtettem! És sikerült! Sango is szeret engem! Úgy történt, hogy kiültem a folyó partjára elmélkedni, mert tudtam, hogy lassan be kell vennem a méreg elleni gyógyszert, és hogy Sango fogja kihozni. Így is lett. Leült mellé a kőre. Elkezdtünk arról beszélgetni, mit fogunk akkor tenni, ha legyőztük Narakut. Folyton az arcát néztem, alig bírtam megállni, hogy ne csókoljam meg. Ugyanolyan szomorú ugyanakkor bájos arccal beszélt Kohakuról, mint mindig. Ha tudja, akkor a Szent ékkő segítségével életre kelti majd kisöccsét. Sóhajtott egyet és akkor éreztem, itt az időm! Megfogtam a kezét, lágyan megsimítottam, majd mintha hirtelen az az érzés kerített volna a hatalmába, sikerülni fog, Miroku, minden rendben lesz! Ezt mondtam neki: Sango, tudom, hogy Te nem szeretsz engem úgy, mint én, de ezt tudnod kell: szeretlek téged! Hirtelen elfogott az az érzés, hogy nem fog menni, kinevet, ahogy csodálkozó arcát láttam. Ám arcán az öröm mosolya suhant át. Sango alig hallhatóan, de magabiztosan kimondta: Én is szeretlek, majd óvatosan odahajolt hozzám. Én pedig megcsókoltam. Akkor éreztem életemben a legjobban magam, akkor, mikor ajkunk abban a pillanatban összeforrt. Aztán egy örömsikolyt hallottunk. Mindketten felpillantottunk és arcunk abban a pillanatban lángvörösre gyúlt. Kaede, Kagome és Inuyasha nézett ránk. Viszont a két lány Inuyashát azonnal elhurcolta onnan.
Április 1. Vasárnap: Borzalmas dolgot követtem el Sango ellen. Kagome odajött hozzám egy ötlettel, miszerint vicceljük meg Inuyashát és Sangót. Kagome világában április elsején mindig meg kell valakit viccelni. Ez így szokás. Azt mondta, csináljuk azt, hogy mikor Inuyasha és Sango is lát minket, tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre, hogy ott vannak és öleljük meg egymást, mint a szerelmesek. Annyira szárnyaltam a boldogságtól, miszerint Sango és én együtt vagyunk, hogy belementem a játékba. Ami azt illeti, Kagome is egy bizonyos szinten teszik nekem. De nem úgy, mint Sango. Így meg is tettük. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívére veszi Sango. Kaede házában ül és sír. Legalább is én így láttam, mikor berohant. Nem megyek utána, úgyis kizavarna. Jaj Istenem, hogy tehettem ilyet?
Április 2. Hétfő: Ki gondolta volna, hogy Sango ennyire nem szeret? Kagome Inuyashát is megbántotta, úgy látszik, egymással vigasztalódnak. Kagome, mikor fürdött, én a tóparton néztem a holdat. Gyönyörű volt ma este. Néha mondjuk Kagome hátára siklott a tekintetem, de gyorsan visszakaptam. Viszont egyszer csak Sango és Inuyasha futott be a vízba, Sango megölelte, majd a vízbe húzta Inuyashát. Nem hiszem, hogy visszaadták volna a tegnapi viccet, abban egyikük sem lenne benne. Főleg Inuyasha nem, biztosan nem pazarolná erre az idejét. Sango, bocsáss meg, de miért teszed velem ezt? Nem így ismerlek!
Sango és én ismét egy pár vagyunk. Eljött bocsánatot kérni, csak bosszúból tették. Csodálkoztam, hogy Inuyasha benne volt a viccben. De ez nem kifejezetten érdekelt, csak Sango bűnbánó arca. Újra együtt vagyunk. Ugyan rettegek attól, hogy a barátaim, Sango és a többi ember is odaveszhet a Kazaana miatt, egyszer, valamikor a jövőben, de addig is megpróbálok segíteni a társaimon. Inuyasha és Kagome is összejött, valószínűleg. Inuyasha lekevert egyet, mikor megkérdeztem, azt mondja, hogy kérdezhetek ilyen marhaságot. Kagome csak elpirult. Nagyon boldog vagyok. Most, amikor e szavakat írom, Sango a vállamon alszik, a démonmacskává átváltozott Kirara testére dőlve. Legszívesebben örökké így maradnék. Viszont reménykedem, hogy Naraku egyszer majd elpusztul, és nem fogok a kezem által meghalni. Vagy ha igen, akkor egyedül úgy, hogy Sango és a többiek nem lesznek ott. Nem bírnám magamnak sosem megbocsátani, ha miattam vesztenék életüket. Úgy gondolom, ha be is szippant majd valamikor az a lyuk a tenyeremen, úgy fogok távozni ebből a világból, hogy már tudom, milyen az igazi szerelem.