Sora és Leon éppen a Főnix egyik műsora után léptek ki a színpad ajtajából ahol már a jól megszokott közönség reménykedett egy egy autógrammba. Sora lelkesen írogatta alá őket ugyanis rajongói nagyon sokszor inspirálják őt a jobb szereplésre. Leon is aláírt pár fényképet, a sajtónak beálltak pár közös fotóra majd beültek a már megszokott fekete limuzinba ami egyből haza is vitte őket. Leon ugyanott szállt ki mint Sora. Úgy gondolta, beszélget egy kicsit a lánnyal. Sorát ez egyáltalán nem zavarta sőt, még meg sem lepte. Sokszor szoktak együtt menni haza, vagy épp az egyik előadásra. Sokszor szoktak együtt ebédelni vagy akár még elmenni valahova is. A színpadon már olyan hír járt hogy talán szerelmesek is egymásba.

Ebbe volt valami mert Leonnak már nem csak egy egyszerű partner volt Sora. Tudta hogy amit érez már nem egyszer munkakapcsolat vagy szimplán egy barátság. Nem. Ez már más volt. A szíve is hevesebben vert mikor a lánnyal volt. Egyszerűen mikor csak mentek és beszélgettek mindig lopva rápillantott. Sora ma viszont kicsit más volt. Ahogy elment a limuzin Sora elfordult Leontól, majd alig hallható kis hüppögéseket hallatott. A férfi odaállt a lány elé de annak le volt hajtva a feje így nem láthatta őzbarna szemeit.

- Sora? - kérdezte a férfi. Sora nem válaszolt. Hiába volt lehajtva a feje, de már látni lehetett az arcán a lefolyó könnyekett. Leon nem tudta mit tegyen ezért csak nézte. Ekkor volt valami nagyon meglepő. A lány sírva átölelte Leon derekát és tovább sírt. Szeméből még most is záporoztak a könnyek. Leon annyira meglepődött hogy alig kapott levegőt. A műsorba megszokták ölelni egymást de most hogy így Sora zokogva öleli át, ez teljesen más volt. Majd erős, védelmező karjait átfonta a lányon. Megvárta míg a lány kisírja magát. 5 perce állhattak ott mikor a férfi érezte hogy Sora kezd megnyugodni. Leon még mindig a karjaiba zárta a lányt és fejét, Sora fejére hajtotta. Lágyan simogatta a hátát. Majd érezte a lány keze felsiklik a hátára. Fejét felhajtotta. Leon végre újra belenézhetett a lány gyönyörű, könnyektől csillogó őzbarna szemeibe. Sora arcán a szomorúság ült. De a férfit csak most érte a legnagyobb meglepetés. Sora keze ami a hátán volt kicsit húzta lefelé, míg a lány feje egyre közelebb ment az övéhez. Már csak centiméterek választották el a két fiatal arcát. Már csak egy miliméter volt az ajkaik közt. Sora megcsókolta a fiút. Leon először meg volt lepődve de azután becsukta a szemét és erősen de mégis csak annyira hogy az ne fájjon a lánynak, a karjaiba zárta. Hosszasan csókolóztak mikor egyszer csak Sora megszakította a csókot. Szemeibe még mindig látszódtak a könncseppek. Egyikük sem szólt. A lány szemei egyre lejjeb csúsztak. Ő próbálta nyitvatartani de nem sikerült. Elkezdett dőlni de a férfi elkapta. Elájult. Leon óvatosan kezébe vette a lányt, majd hazasétált vele. Hál istennek csak 3 ház választotta el őket egymástól. Halkan kinyitotta az ajtót majd egyenesen a háló felé vette az irányt. Gyengéden lerakta az ágyra az apró testet, majd visszament az előszobába és bezárta a bejárati ajtót. Halkan visszament a szobába. Leon óvatosan leült mögé és figyelte a lány minden egyes mozdulatát. Észre sem vette mennyi idő telt el azóta hogy a lányt lerakta az ágyára. A jelek viszont azt mutatták hogy már nem kevés idő telt el mert a férfinak, hiába is akarta egyre nehezebb volt nyitvatartania a szemét. Halkan lejjeb csúszott majd arcát Sora arcához közel rakta. Szemei lecsukódtak és mély álomba merült.

Sora szemei nyílni kezdtek. Lágyan jobbra fordult és kezei Leon mellkasára tévedtek. A lány kicsit megijedt de feljebb nézett és látta hogy a férfi alszik. Ezüstösen csillogó hosszú haja szetterült a hatalmas ágyon. Sora dereka váratlanul csiklandós lett. Keze lesiklott hogy megvakarja de megijedt. Első érintésre azt hitte valami kis bogárka mászik rajta de miután megnézte hogy miaz elmosolyodott. Leon 2 3 tincse pihent a derekán és ahogy lélegzett azok csiklandozták őt. Lágyan lesöpörte magáról a hajat majd visszafeküdt. Kezét viszatette a férfi mellkasára majd közelebb húzódott hozzá. Újra elaludt. Leon viszont ahogy érezte hogy valami közeledik hozzá egyből felkelt. Szemeit még nem nyitotta ki egyből de nemsokkal azután kinyitotta. Kicsit elpirult hogy Sora ilyen közel fekszik mellette de aztán arcán egy igazi mosoly jelent meg. Egyik kezét lágyan a lány derekára rakta majd közelebb húzta magához. Másik kezét Sora feje alá rakta. Majd lecsukta szemét és újra elaludt. A két szerelmes így pihent egészen alkonyig. De akkor már mindketten felkeltek. A lány előbb ébredt és látta hogy a férfi még mindig alszik. Kicsit fejjeb emelte a fejét hogy teljesen láthassa Leon arcát de ekkor a férfi lágyan kinyitotta szemeit és Sora látta a férfi ezüstösen csillogó szemeit. Sora rámosolygott a férfira majd lágyan egy csókót lehelt annak ajkaira. Majd felkelt. Vagyis felkelt volna ha Leon nem húzza vissza, de mivel visszahúzta így egyenes ráesett a férfi mellkasára. Haja előre esett így egyik szeme félig takarásba volt. Leon kisöpörta a lány szeméből a tincset de az makacsul visszajött. Végül nem törődve vele. Leon feje megemelkedett és egyenesen a lány ajkait vette célba. Sora nem mozdult. Mikor már Leonnak csak pár centi kellett Sora lehajolt és a férfi érezte a lány puha ajkait. Az estét együtt töltötték.

Másnap reggel kéz a kézben sétáltak be a színpadhoz. Út közben a lesifotósok jó sokszor lekapták őket de ez őket nem érdekelte. Csak a boldogságuk számított és semmi más.
- Ma van az utolsó Főnix előadás. - mondta kicsit szomorkásan Sora.
- Igen. Szeretted azt a darabot ugye? - kérdezte Leon.
- Igen. Nagyon! - szólt a lány. Az út többi részét némán tették meg. Mikor beértek a színpadhoz, újabb kíváncsi és csodálkozó pillantásokkal találkoztak. Mindenki nagyon örült a boldogságuknak. Sora és Leon egyenesen az ebédlő felé vették az irányt mivel mindeketten elég éhesek voltak. Miután megebédeltek különváltak. Sora a színpadra ment gyakorolni. Ma akarta a maximumot nyújtani. Egyik kedvenc előadása. Ez lesz a legtökéletesebb előadása. Igen! Azzal felugrott a trapézra. Leon a 2-es terembe volt és ott edzett. Valami érdekes érzése volt ma egész nap. Rossz érzése, de nem törődött vele. Tovább gyakorolt de az érzése nem múlt el.

Az emberek lassacskán szállingózni kezdtek befele a színpadra. A nézőtér kezdett megtelni. Során már rajta volt a jelmeze, a sminke is kész volt. Mikor kilépett az öltözőből már mindenki ott volt. - 10 perc múlva előadás. - szólt Sora. A többiek elindultak a helyükre egyedül Leon állt még ott. Sorának nagyon tetszett a férfi jelmeze. Mint a tüzek istene. A festések a testén egyszerűen őrjítő volt. Odament hozzá és átölelte. Az előadást így várták. Ölelkezve.

Sora beakasztotta a lábát a fogantyúba és hátradőlt ahogy azt mindig is szokta. Mikor már elég magasan volt készült az ugráshoz de itt történt a tragédia. A trapéz eltört. Sora nem tudott kiugorni mert a lába bevolt akasztva. Leon fenntről figyelte az eseményeket. Sora zuhanni kezdett. Nem tudott semmit se csinálni. Nem volt alatta háló. Leon teljesen megrémült. Leugortt a legközelebbi trapézra és onnan méglejjebb. Sietett ahogy tudott. A legalacsonyabb trapézra leérkezve egyből levetette magát és csak a lábfejével kapaszkodott. De már pont nem érte el a lányt. Sora csak zuhant. Sikoltott. A lámpákat lekapcsolták de a tüzek világították így mindenki látta a Kaleido Star zuhanását. Majd egyszer csak egy puffanás és hangos reccsenés. A közönség néma csendben ült. Mindenkin eluralkodott a félelem. Leon ordított.
- Nem! - azzal próbált lejjebb jutni de nem tudott. Ekkor leeresztettek még jóár trapézt. Leon máris ugrott. Nem! Nem! Gondolta magába. Nem! Mikor végre leért a földre odarohant szerelméhez. Lerogyott mellé és karjaiba vette. A lány teste még langyos volt. - Nem! Nem! - ordította Leon. Magához szorította Sora élettelen testét Leon zokogott. A lány többé nem vett levegőt. Leon érezte hogy a lány szíve már nem dobog. Ekkor a színpad körül is kialudt a tűz teljes sötétséget hozva maga után.