|
Ösztön
Lumiere 2007.07.18. 17:29
A repülőgép halk búgására ébredtem. Pedig nem lehet ezt a gépet hangosnak nevezni. Csak én és ő ültünk rajta. Layla felajánlotta hogy utazzunk ezzel a géppel ha nem akarjuk hogy mikor megérkezünk, ne tudjunk leszállni az újságíróktól és a paparazziktól.
FIGYELEM! Ez a fiction a Hűség folytatása. Ha megakarod érteni a storyt jobb ha előtte azt olvasod el!!!
A repülőgép halk búgására ébredtem. Pedig nem lehet ezt a gépet hangosnak nevezni. Csak én és ő ültünk rajta. Layla felajánlotta hogy utazzunk ezzel a géppel ha nem akarjuk hogy mikor megérkezünk, ne tudjunk leszállni az újságíróktól és a paparazziktól. Mi boldogon elfogadtuk és bevallom.. nem volt egy rossz választás. Csendesebb az átlagrepülőknél, kényelmesebb is, mivel van ágy, nem büdös a mellékhelység. Habár igaz hogy ez a luxusnak is a tetőfoka. Lefogadom hogy Hamilton úr ajándékozta meg valamikor a kislányát egy ,,kis'' aprósággal. Persze nem vagyok irigy! Távol áljon tőlem hogy irigy legyek.
Főleg nem Laylára! Semmi ilyesmi!
Kinyitottam a szememet, Leon éppen egy könyvet olvasott. Egy első tincse a válla előtt volt és azon csak úgy ragyogott a napfény. Mikor meglátta hogy ébren vagyok eltette a könyvet, majd elment. Két perc múlva visszatért egy pohár narancslével a kezébe, majd odanyújtotta felém, amit én boldogan elfogadtam.
- Jó reggelt Sora. - majd rámmosolygott. Olyan helyes amikor mosolyog! Ki villanak a hónál is fehérebb fogai. Letettem a poharat egy dohányzóasztalra, majd nyújtózkodtam egyet. A nyújtózás átment egy ölelésbe ugyanis egyenesen beledőltem Leon nyakába és nem igen voltam hajlandó elengedni . Csak mosolyogtam rá és éreztem ahogy végigsuhan a derekamon a keze, majd lágyan átölel, magához húz, és érzékien megcsókol. Imádtam az ilyen jóreggelt puszikat. Egyszerűen teljesen elolvadok tőlük. Belenéztem a szemeibe és ő is az enyémbe. Elcsattant egy újjab hosszab csók. Egy sokkal szenvedélyesebb csók. Melléültem a bőrkanapéra de ajkaink nem váltak el egy pillanatra sem egymástól. A szempilláim úgy ölelték egymást mintha az életem függene tőlük. Leon keze a derekamról lecsúszott a combomig, majd azt kezdte el simogatni. A keze puha volt. Kellemesen puha. Majd az a puha kéz egyre följebb csúszik, amit már az én őszi szoknyám is eltakar.... pedig csak ketten voltunk a gépen, a pilótán kívül....
Érzéki simogatások, kéjes, halk sóhajok, vágytól remegő ajkak és belülről égő testek. Majd egyszer csak éreztük ahogyan a gép kezd lefele szállni. Már is megérkeztünk? De hisz még csak most indultunk. Vagy ilyen jól elvoltunk Leonnal? Ránéztem és láttam a szemében azt a hirtelen zavart, ami ebben a pillanatban ült ki a tekintetére. Úgy látszik ő sem hitte el hogy ilyen hamar megérkeztünk.... ő is élvezte a játékunkat. Gyorsan összeszedtük magunkat és már indultam volna az ajtó felé mikor még gyorsan visszarántott és megcsókolt. Nagyon nehéz volt megszakítanom azt a tökéletesebbnél is tökéletesebb csókját de meg kellet. Még nagyából hideg vérrel kéne eljutni a hotelig. Ugyanabban a hotelba szálltunk meg, mint amikor én utána jöttem. Újra Franciaország utcáin barangoltam, de most nem egyedül, hanem vele. Nem kellett a napszemüveg, a kalap. Kart kartba öltve sétáltunk a hotel felé. Leon elintézte hogy a csomagjainkat felvigyék a szobánkba. Ő is gyalog kocsival akart menni de én addig nyafogtam és nyávogtam neki még végül megadta magát, én meg boldogan karoltam belé, és ráhajtottam a fejemet a vállára. Még hallottam azt az apró sóhajt, és ahogy megrázza a fejét és felfelé fújja a haját. Csupán némán kuncogtam ezeken. Fülig érő szájjal lépdeltem újra Párizs macskaköves utcáin.
Párizs.... Mikor először voltam itt, nem volt valami jó. A Cirkuszfesztivál. Itt csapott be Mute és Alice, és itt szidott le Layla is. Akkor még azt gondoltam, soha többé nem fogok idejönni. Ám azután jött a Kenneth autóbemutató. Igaz, akkor nem volt érvényes szerződésem a társulattal, Kenneth úr mégis meghívott. Azt az előadást mennyire élveztem. Akkor már kezdtelek megszívlelni Párizs. Aztán 2 hónappal ezelőtt idejöttem Leon után. A vásárlás és a Leonnal való együttlét után már nem gyűlöltelek, de még nem is imádtalak. Inkább csak szerettelek, de nem rajongtam érted. Vajon... hányszor fog még a sors idehozni? Vajon itt fogom leélni az életemet Leonnal? Párizs... Franciaország.... Nem! Miket gondolok?! Leélni az életem vele?! Fiatal vagyok! Végülis... 20 éves artista. Az még fiatalnak mondható. Leon 23 éves és szerintem ő se tervezi meg percre sőt... másodperc pontosan az életét. Az képtelenség! Sosem tudni mit hoz a jövő. Lehet hogy a Sors nem szánt minket egymásnak. Habár egy év szenvedés után egy ekkora szerelem.... meglehet hogy egymásnak vagyunk teremtve... ezt nem tudni... még sajnos nem. Mindenesetre ... Párizsnak befolyása lesz az életembe... sőt ... már most nagy befolyással van az életemre. Leon ötlete volt hogy jöjjük ide vissza a műsor után amit 2 hónapig játszottunk a színpadon. Valamiért örültem annak hogy visszajövünk. Ezért egyből rábólintottam. Párizs... Talán csak azért vonz ide szenvedélyesen, mert Leonnal vagyok itt.
Mire odaértünk a Hotelba, már jóval elmúlt délután 2 óra is. Így kicsit éhesek voltunk már mindketten, ugyanis nem ettünk semmit még aznap. Így gyorsan be egy francia étterembe. Míg vártuk hogy kihozzák az ételt, megkértem Leont hogy tanítsa meg nekem az alapokat a Franciában. Pl. köszönöm, igen, nem, jónapot, jó estét stb... Elég mókás volt mert nem nagyon ment a helyes kiejtés és néha még Leon is elröhögte magát azon, hogy én milyen szavakat ki tudok hozni a legalapvetőbbekből is. De amikor megkaptuk a két tányért, hagytam hogy Leon köszönje meg. Pedig előtte kérdőn rámnézett hogy megköszönöm-e, de én csak elpirultam és némán megráztam a fejem. Utána nekiálltunk étkezni. Mikor végeztünk, hagytam hogy fizessen, viszont nem engedtem hogy taxit hívjon. - El fogsz hízni Leon ha nem sétálsz többet! - mondtam félig nevetve. - Na azt azért megnézném! Habár ha ilyen édes leszel továbbra is... tényleg el fogok hízni. - mondta mosolyogva, én meg elkacagtam magam, és elpirultam.
Mikor beléptünk az ajtón, addigra már az ölében tartott és csókokkal halmozott el. Becsukta az ajtót, majd egyenesen a hálószoba felé vettük az irányt. Mikor lerakott az ágyra rámfeküdt. Hol a számat, hol a nyakamat csókolgatta. Őrjítő volt. 2 óra intenzív szeretkezés után, mindketten fáradtan, kiporosdva dőltünk hátra. Tekintetünket mindketten a plafonra szegeztük. Odafordult hozzám, adott egy csókot a homlokomra, majd átölelt, és szinte azonnal el is aludt. Én elmosolyodtam, majd követtem a példájár, és én is az álmok mezejére léptem.
- Sora! Azonnal felkeltem az ágyból. Mi volt ez? Ránéztem Leonra de ő békésen aludt. Újra halottam. - Sora! - nem tudom miért, de kiszálltam az ágyból. fölvettem egy alsóneműt, egy pólót és egy pulcsit, kezembe vettem az edzőcipőm majd némán kiléptem az ajtón. Fölkaptam a cipőmet és rohanni kezdtem. Magam sem tudom miért csak éreztem hogy futnom kell. A lábam vitt, én nem is gondolkoztam azon hogy hova megyek. Ösztönből futottam végig a parkon, majd egy sikátoron. Az ősz korai esti hidege csípte a lábamat de nem törődtem vele. Csak futottam. Ekkor újra hallottam a hangot. - Sora! - Mégjobban szedtem a lábam. Csak futottam és futottam. Azt se tudtam hol vagyok de tudtam, mindjárt megérkezek. Ekkor lasítottam. Beléptem a félig nyitott kapun. Csak mentem tovább. Itt már nem futottam. Nem lehet! Csöndben lépkedtem. Egy két lehullt deres levél reccsenése hallatszott, ahogy rájuklépek. Itt balra, kettőt föl, újra balra és igen. Megérkeztem. Ekkor ránéztem és megláttam a feliratot. Sophie Oswald.
| |