Magunk se tudtuk az időt, nem is foglalkoztunk vele. Csak mi ketten voltunk Laylával. Ő és én. Hajnalban az a beszélgetés mégjobban megerősítette a barátságunkat ami már eddig is nagyon szoros volt. Éreztem a napsugarak melegét a bőrömön. Félig kinyitottam a szemem, pont előttem volt az óra. Hunyorogva rálestem, fél 10 volt. Nem sokára jön Yuri is. Félek, hogy ma mindent be kell vallanom neki, és mégjobban összetöröm a szívét. Megmondani azt neki, hogy sosem voltam belé szerelmes, mert Leon előbb elrabolta a szívem. Megmondani neki azt, hogy csak egy nagyon jó barátként éreztem iránta. Megmondani azt, hogy Yuri én Leont szeretem....
A szememet ellepték a könnyek. Összecsuktam őket, majd éreztem ahogy a langyos könny lefolyik az arcomon, bele a számba. Sós íze volt mégsem törődtem vele. Csak némán sírtam, nem is szipogtam. Layla mocorogni kezdett. Hirtelen letöröltem a könnyeimet, majd a szememet megtöröltem a paplanba. Hiába minden, tudtam, előle nem rejthetek el semmit...

- Sora. Nyugodj meg. Jobb lesz így, neki is, és neked is. - mondta majd lágyan kisöpörte a hajamat ar arcomból. Belenéztem tengerkék szemeibe, rögtön megnyugodtam. Hiába ő volt Leon után az az ember, akinek szó nélkül szótfogadtam.. Vagyis a legtöbb esetben..
- Meg kell neki mondanom mindent. Félek hogy összekapnak! Nem akarom hogy mégjobban utálják egymást! Mindent elrontottam! MINDENT! - zokogtam újra.
- Sora. Te csak azt tetted amit a szíved súgott. Szerelmes vagy, de nem Yuriba. Tény hogy nem kellet volna így hozzámenned Yurihoz, de gondolom reménykedtél abba, hogy egy év után megpróbálod elfelejteni őt ugye? - kérdezte.
- Igen.. - még mindig folytak a könnyeim. Layla mindent tud...
- Ő is ezért menekült el Franciaországba. Ő azon reménykedett hogy te boldog leszel Yurival és elfelejted őt. Ő pedig gyötri magát az emlékeddel, az Angyalok Tánca csodálatos érzelmeivel, a szerelmeddel. Mit tesztek ti egymással? Kínozzátok saját magatokat miközben rég egymással kéne hogy legyetek! Ehelyett elmenekültetek egymástól, és szenvedtetek. Bolondok!

Az utolsó mondatát kicsit szemrehányóan mondta, mégis láttam a szája sarkán megbújó mosolyt. Nem láttam a szemébe a szánalmat csupán egy kis sajnálatot. Teljesen átérezte a helyzetemet. Rámmosolygott, majd láttam ahogy a szeméből lefolyik egy könnycsepp. Eszembe jutott, mikor először láttam sírni. Akaratlanul is kacagtam egyet, pedig közbe folytak a könnyeim. Ő is kacagott, majd nevetni kezdtünk, sírtunk és nevettünk. Egyikünk se törölte le a könnyeit, önfeledten nevettünk. Boldogok voltunk addig, amíg meg nem szólalt a csengő. Itt viszont megállt a kacagás, megállt a jókedv és megállt a sírás is. Egymásra néztünk, majd az ajtóra. Ő felállt az ágyról, majd a szemembe nézett.

- Most nem adhatod fel Sora! Most nem! - mondta a szemembe. Bólintottam.

Lementünk a lépcsőn, ő bement a konyhába egy kávét főzni én meg a bejárati ajtó elé sétáltam. Az ajtó előtt vettem egy nagy levegőt, majd kinyitottam. Ő állt az ajtóba, ez várható volt. Elegánsan kiöltözött. Felvett egy fehér inget, rá egy zakót és fehér nadrágot. Szemét egy napszemüveg takarta de szőke haján visszaverődött a napsugár. Levette a napszemüvegét, majd csillogó szemeivel rámnézett. Én utat engedtem neki és belépett a házba. Tudta a járást... hogy ne tudta volna?! Egyenesen a nappali felé vette az irányt és leült a kedvenc fotelébe. Nem szólt egy szót se. Én utána mentem és leültem a fotelembe. Nem szóltunk egy szót se. Én az egyik virágon legeltettem a szemem, ő meg a kezébe temette az arcát. Fölnézett, majd megszólalt:

- Nézd Sora félre...  - de Layla beléfolytotta a szót.
- Jó reggelt Yuri. Gondoltam hozok egy kávét. - Majd letette a dohányzóasztalra a 3 csésze frissen főzött kávét. Gyorsan megfogtam az enyém. Éreztem, ahogy a csésze egyre jobban forrósodik fel, ezért belekortyoltam majd visszaraktam az asztalra.
- Hajnalba berontott és mindent elmondott. - egyenesen a szemébe néztem, pedig a szemeim nagyon mellé akartak nézni. Hatalmas akaraterőmbe tellett hogy tartsam a szemkontaktust. Láttam hogyan ül ki fokozatosan a döbbenet, és a megkönnyebbültés. Viszont rajtam egyre jobban kezdett urrá lenni az idegesség....

- Yuri mondanom kell valamit. - Itt viszont már nem bírtam tartani a szemkontaktust ezért újra belekortyoltam a kávémba. Arcomba csapott a forró gőz így gyorsan összehúztam a szemem, a csészét pedig leraktam az asztalra. Yuri alig pislogott, úgy figyelt rám. Itt az idő, nincs menekvés, nem adhatom fel!

- Yuri be kell vallanom valamit. Mikor elmentem Párizsba, akkor Leonhoz mentem. Látnom kellet őt, hiányzott. Tudta hogy utána megyek, ez érthető volt azután ami az esküvőn volt. Felmentem hozzá a hotelba. Elég volt egymásranéznünk és máris tudtuk ott nincs határ. Lefeküdtünk egymással. Mikor felakartalak hívni akkor megijedtem a női hangtól és hazarohantam. Leon követett, tudta hogy idejövök. - egyre jobban elhomályosult a szemem a könnyektől, és egyre szaporábban kapkodtam levegő után. Sajnálom Yuri... Sajnálom azt hogy 1 éven keresztül átvertelek. Azért mentem hozzád, mert reménykedtem abban hogy elfelejtem Leont. Az esküvőn is majdnem egymásnak estünk, és szívünk szerint elrohantunk volna de inkább gyötörtük magunkat azzal hogy elfelejtjük egymást és mindkettőnk boldog lehet valaki mással. Annyira sajnálom Yuri hogy átvertelek. Szörnyen röstellem és bánom is de nem tehetek róla. Én Leont szeretem és szerelmes vagyok belé ahogy ő is belém. Annyira sajnálom azt hogy kihasználtalak és hogy hülyítettelek. Kérlek Yuri ne haragudj rám azért amit tettem veled. Mindenért bocsánatot kérek. Tudom lehetetlent kérek, és talán arcátlanság is, de szeretném ha jóbarátok lennénk és nem kerülgetnénk egymást.

Rendesen zokogtam. Yuri teljesen megkövült a hallottaktól. Layla néma csendben nézte a földet. Ekkor újra csöngettek, Layla egyből odarohant az ajtóhoz. Én lehajtottam a fejem ... nem tudtam Yuri szemébe nézni. Ekkor betoppant Layla a szobába, oldalán Leonnal. A szívem hatalmasat dobbant. Eluralkodott rajtam a félelem... Rémült pillantást vetettem Leonra de ő halál nyugodt volt. Yuri hirtelen felállt és rámnézett. Odajött elém, majd felhajtotta a fejemet.

- Köszönöm hogy elmondtad Sora. Nagyon köszönöm és nem haragszom. - azzal felállt. Én úgy követtem minden mozdulatát mintha az életem múlna rajta. Odasétált Laylához.

- Igazad volt, mint mindig... Sora partnere csak egy valaki lehet... Leon... - azzal odafordult hozzá és így szólt:
- Legyetek nagyon boldogok és Leon! Vigyázz rá!

Legnagyobb döbbentésemre Leon bólintott, majd kezet fogtak. Yuri elindult kifele, majd Layla utána rohant de még integetett nekünk.

Folytatása köv.

* Ebben a fejezetben nagyon sokat segített Zsákbamacs. Ő mindig véleményezte a ficemet és én mindig zokogva borultam a monitor elé akárhányszor csak véleményezett. Ezért megkérlek Macs, ne legyél szomorú, ugyanis szeretném ha a következő résznél mosolyognál, mivel az lesz az utolsó. =)