Egyszerűen dőlni kezdtem. Csak dőltem hátra közben egyfolytában Laylát figyeltem. Ahogy dőltem éreztem hogy valaki elkap. Nem néztem hátra, mégis tudtam hogy Leon tart, nehogy elessek. Ránéztem Laylára, ő értetlenül pislogott párat majd elmosolyodott.

- Szia.... Sora!  - azzal rámmosolygott mintha mi sem történt volna. A szívem majdnem megállt, de egyre hevesebben is vert. Az egyik fele meg akarta ölni Laylát aki tudtommal a legjobb barátnőm, a másik felem pedig sírva fakad ha meglátom hogy Yurit másodjára kaptam rajta valakivel, ráadásul a legjobb barátnőmmel... Ekkor vettem észre hogy valami nem kóser Laylával.

- So.... so... sora! Jó... újra.. lát.. lálát...lálátni téged! - Azzal csuklott egy nagyot. Próbált lejjebbjönni a lépcsőn de mintha megszédült volna és épp hogy csak az utolsó pillanatban kapta el a lépcsőkorlátot. Összeszorítottam a szemem, hogy jobban lássam, bár a látásom elvileg kitűnő. Elindultam felé, és útközbe vettem észre, hogy Yuri felsőtestén vízcseppek folynak végig. Odasétáltam Laylához aki még mindig mosolygott és kicsit szédelgett. Egy lépcsővel feljebb álltam így magasabb voltam nála. Ő csak változatlanul mosolygott rám. Majd újra megszólalt:

- Nem.... nem iss... örül... örülsz nekem? - mondta és ekkor megéreztem rajta a tömény alkohol szagát. Nem volt tehát teljesen magánál. Megnéztem a szemét, a pupillája hatalmasra kivolt tágulva. Ha a pillantással ölni lehetett volna, akkor Yuri már nem élne. Szinte parancsolóan szóltam oda neki.

- Azonnal hívd fel Macquarie-t hogy küldjön ide Layláért egy kocsit!

Nem láttam, mégis tudtam hogy beleborzong a hangomba. Felmentem Laylával a hálóba és csak reménykedni tudtam hogy a két fiú nem ugrik egymásnak. Yuri... fortyogott bennem a düh. Hogy lehet ennyire szemét valaki? Biztos elhívta magával valahova. Étterembe vagy mit tudom én! Akkoris nagyon ocsmány dolog volt amit tett. Leitat egy tisztességes. becsületes nőt azért hogy ágybavihesse csak mert azt hitte hogy a kedves felesége, akit annyira szeret, később jön haza. Hányingerem támadt a férjemtől. Ezek után már száz százalékosan biztos voltam a válásban. Ezek után, amit Yuri tett, teljesen gyűlőltem. Tiszta szívemből útáltam a férjem...

Miután sikerült felöltöztetnem Laylát és beültetnem a limuzinba dühösen rontottam be a házba. Cseppet sem voltam se nőies, se finom. Odamentem Yuri elé aki megbénult tőlem végül mikor odaértem egy hatalmas pofont adtam neki amitől kishiján majdnem elesett ha nem lett volna ott a fotel. Az ütés után vettem egy mély levegőt. A szívem szerint még meg is rugdostam volna sőt talán agyon is verném de nem tettem meg. Rásandítottam Leonra. Rajta is láttam a meglepődöttséget. Leon végigmért, majd elismerően bólintott. Erre elmosolyodtam. Majd egy halk nyöszörgést hallottam. Yuri felé fordultam akinek bal keze az arcán volt és épp feltámaszkodott. Rámnézett. Megint elkapott a fékezhetetlen düh, és gyűlölet. Még magamba tudtam tartani, de a kezem remegni kezdett. Imádlak Yuri Killian... Imádlak gyűlőlni.

- Sora.... ezt... ezt muszály volt?  - kérdezte ártatlan hangon.

Eltört  mécses. Az egész testem remegett a fékezhetetlen dühtől, haragtól és gyűlölettől. Nekiugrottam vagyis akartam volna ha Leon nem fog le. Kapálóztam, rúgtam, ordítottam. Meg akartam ütni Yurit. Bántani, ütni, rúgni, vágni, harapni, csípni ! Bármi csak fájdalmat okozzak neki! Fájdalmat... a legnagyobbat! Yuri reflexszerűen hátralépett, és belekapaszkodott egy kisasztalba. Rémült pillantást vetett felém.

- Hogy tehetted ezt vele? - ordítottam és közbe már folytak is a könnyeim.
- Sora! - szólt Leon de nem törődtem vele.
- Letitatod aztán meg felhozod ide!
- Sora! - emelt a hangján.
- Felhozod és lefekteted! Nem volt magánál! Undorító vagy! - már vízesésként folytak a könnyeim.
- Sora! - már majdnem ordított.
- Undorító vagy! Gyűlöllek! - és már egyre erősebben kapálóztam azért hogy Leon elengedjen, én meg agyontapossam Yurit.
- Sora! Sora elég! - ordított rám Leon, mire én abbahagytam a kalimpálást.  Nem tudom miért, de tudtam, hogy másnak nem hagytam volna abba, talán még akkor sem ha Layla szól rám, de Leonra hallgattam. Lehajtottam a fejem, a hajam a szemembe lógott, sőt, el is takarta őket. Yuri csak azt láthatta, ahogy Leon még mindig lefogja két karomat , és a szönyegre csak úgy csöpögnek le a könnyek melyek halk pukkanással eltűnnek a szőnyegen.

- Sora... - kezdte, de beléfolytottam a szót. Nem akartam hallani, ne is nézzek rá vagy elkap megint a gyilkolási vágy. Tudtam, ha felnézek ő azzal az ártatlan ,, nagyon sajnálom és tudod hogy szeretlek '' képével akar majd bocsánatot kérni. Ehhez most nem volt erőm. Csupán ennyit mondtam:

- Holnap reggel itt. A válási papírokkal!