|
Arcátlanság
Lumiere 2007.07.18. 17:09
Leon előttem, Yuri mögöttem ráadásul egy szál boxerba. Hirtelen oldalra fordultam, az ajtó tárva nyitva benne Leon, és épp Yurival néz farkasszemet. Úgy cikázott a tekintetem körülöttük mintha két profiping-pongos játszana élethalál mecset. Kirázott a hideg tőlük.
Leon előttem, Yuri mögöttem ráadásul egy szál boxerba. Hirtelen oldalra fordultam, az ajtó tárva nyitva benne Leon, és épp Yurival néz farkasszemet. Úgy cikázott a tekintetem körülöttük mintha két profiping-pongos játszana élethalál mecset. Kirázott a hideg tőlük. Éreztem kettejük között azt a mérhetetlen útálatot, gyűlöletet és dühöt. Szinte meglehetett volna fogni a levegőt, olyan feszült volt. Még így álltak sok másodpercen keresztül, de minden másodperc mintha egy örökkévalóság volna. Azt hittem, hogy megállt az idő mikor Yuri megszólalt a maga kissé ideges de mégis úriemberhez méltó hangján:
- Ha nem haragudtok meg, én rendesen felöltöznék... khmm. - azzal felment az emeletre. Én még utána néztem de amikor elfordult a lépcsőfordulóban már nem láttam. Ott állt mögöttem az a férfi akit mindennél jobban szeretek, és ittvan a házamban. Viszont a férjem, akit most kaptam rajta a házunkban egy fiatal kiscsajjal ő is a hában tartózkodik. Ekkor lábdobogást hallottam. Azt hittem Yuri tért vissza. De nem ő volt. Hanem a fiatal vöröhajú lány. Így jobban megnézve, egyáltalán nem volt csúnya, sőt, szép fiatal nő volt. Habár, szerintem még nálam is fiatalabb lehetett. 17-18 év körül lehetett. Amint meglátott elpirult. Én nem mosolyogtam, nem pirultam el, de még gyilkos pillantást se vetettem rá. Egyszerűen csak néztem rá. Ő mégegyszer rámnézett, meghajolt előttem, majd kiviharzott a házból, az ajtó becsukódott. Tehát Leon belépett a házba... Nem mertem hátrafordulni. Féltem hogy elkap az indulat hogy hogy mer utánam jönni?! De egyáltalán hogyan jött utánam? Nem lehet ennyire abnormális... avagy.. mégis? Ökölbe szorítottam a kezem ami megremegett az indulattól. Majd mégiscsak hátrafordultam..
- Mégis mit képzelsz magadról? És hogyan jöttél utánam? Honnan tudtad? - buktak ki belőlem a megválaszolatlan kérdések. - Mit képzelek magamról?! Ezt inkább én kérdem tőled. Elküldesz teát küldeni aztán csak hirtelen felöltözve térsz vissza aztán se szó se semmi elmész. Azért ez nem volt túl szép dolog. De válaszolok a kérdésedre. Hogyan jöttem utánad? Repülővel, minő meglepő dolog. Honnan tudtam? Hallottam mikor telefonálsz. Láttam mikor kimentél a hotelból. A taxidat is én hívtam. Amint láttam hogy kiértél a hotelból én is fogtam magam és már jött is a másik taxi értem. Én rövidebb úton mentem és előbb is szálltam fel a gépre mint te. Csak nem vettél észre ugyanis nagyban takart egy újság. Mikor leszálltunk onnan egyből idejöttem csak elbújtam. Ennyi.
A nap már lemenőbe volt. Gyönyörű sötétnarancssárga szín lepte el a szobát, ám egy csík ami két reluxa csík között beáradt pont rám világított. Mintha átszúrná a szívem... egy forró kés, forró, meleg szinte a már fekete vér... A düh és az ámulat kavargott bennem. Nolám. A nagy Leon Oswald. Hát igen... ő mindenre képes. Még kb. 10 másodpercig farkasszemet néztünk.
- Elnézést hogy megvárattalak de gondoltam nem lenne túl etikus egy szál alsóneműben beszélgetnünk. - szólt le hirtelen Yuri a lépcsőröl. Immáron már felöltöve.. - Te meg nagyon hiányoztál kincsem. - Már jött felém elkapta a derekam hogy egy csókot nyomjon a homlokomra de én ellöktem magamtól. Itt hallottam Leon halk sóhajtását a hátam mögött. Ekkora arcátlanságot Yuritól! A szemem előtt szeretkezik egy nővel erre még van képe, és azt hiszi hogy majd mintha mi sem történt volna a nyakába ugrok. Ma mindenki meghülyült?
- Mi lenne ha beülnénk a nappaliba? - Tette fel a kérdést az én drágaságos férjem. Újra éreztem azt a feszült levegőt közöttük. Ennek nem lesz jó vége. Éreztem hogy ezalatt a pár óra alatt, akár olyan vallomások is lesznek amitől két embernek kitágulnak a szemei a döbbenetségtől. Utálom az ilyen beszélgetéseket, de most nem menekülhettem. Nem tudtam futni, mászni és még csak nem is repülhettem el. Kámforrá sem válhattam. Azt kívántam, bárcsak elnyelne a föld, és egy jó időre eltűnni innen. Egy másik dimenzióba. Ahol nincsenek viták, verekedések, ahol csak béke, nyugalom, és szeretet van. De ha már eltűnnék, magammal rántanám Leont is...
A következő pillanatban hirtelen kellet föleszmélnem az álmodozásból mert már a nappaliban ültem az egyik hófehér bőr fotelben ahol kényelmesen de mégis kellően etikus tartást adtam magamra. Az üvegasztalon 3 pezsgőspohár és egy pezsgő volt. Yuri mit vár? Majd kellemesen elcseverészünk egy ital társaságába?! Ez az ember nem normális... Kicsit félve rápillantottam Leonra. Egy kicsit még mindig dühös voltam rá azért amit tett de legbelül azért örültem hogy ittvan. Elfogadtam a pezsgőt amit Yuri nyújtott felém. Hmm.... cseles gazfickó. A kedvenc pezsgőmet hozta...
- Milyen volt franciaország? - kezdte, arcára mosolyt tett. . Milyen volt a lány akivel az ágyunkba hancúroztál? - vágtam vissza majd rá se nézve belekortyoltam a pezsgőmbe. Leon csak egy rafinált mosolyt engedett meg magának. Yuri rámnézett. Rájött hogy semmi értelme nincs a kerítésnek. Letette a pezsgőt és kezébe temette az arcát. Én a szemem sarkából figyeltem minden mozdulatát. Yuri lejjebb hajtotta a fejét, és az ujjai között siklottak át fényes szőke hajszálai.
- Sora. Figyelj. - kezdte Yuri de Leon közbevágott. - Yuri nem gondolod hogy az már az arcátlanság netovábbja amit csinálsz? Ha könyörögni is kezdesz akkor körberöhöglek. Benyit rád úgy hogy te éppen szeretkezel egy nővel és előtte még pont te mondod hogy Ajj Sora mennyire szeretlek és nagyon hiányzol. El tudom képzelni mennyire szereted ha máris megcsalod az első szembejövő nővel. Akkor így összesen hány nő is lehetett? 3 nap alatt máris 3. Nem semmi Yuri de azt hittem legalább az ízlésed hasonlít az öltözködésedhez. Mert hát nagyon szépek az Armany és egyéb csodálatos márkájú öltöny és ing de a nők terén azért nem a legjobb az ízlésed. De azért volt egy remek fogásod és azt is eljátszottad. Sorát.
Láttam, ahogy fokozatosan ellilul Yuri arca és kezét ökölbe szorítja. Ezt is csak oldalról lehetett látni de én így tökéletesen ráláttam... Jajj ne. Yuri már fel is pattant hogy megölje Leont. Nem volt más választásom. Vagy az hogy itt fognak verekedni, vagy az hogy az egyik megöli a másikat. - Yuri ne tedd! - majd Leon elé ugrottam. Még hallottam ahogy eltötrik az állkapcsom...
| |