Újra halottam a sípolást, de az már csak szagatott volt. Felvették és letették. Ez a sípolás... Nem bírtam lerakni a telefont pedig ez az éles hang már fejfájást okozott. Idegesített, és bántott...  Nem tudom miért voltam így kiakadva, végsősoron én csaltam meg őt előbb és nem ő engem, de akkor... miért ilyen rossz? De az is lehet hogy Yurinak csak egy ismerőse, családtagja van nálunk, habár az édesanyján kívűl, nem tudok másról. Sosem beszélt nekem arról hogy vannak unokatestvérei... Leraktam a telefont. A sípolás megszűnt. Szédültem. Ez nekem sok. Yuri... Én... Leon... és még valaki. Leon mögémjött vagyis hallottam ahogy közeledik felém. Egy hirtelen mozdulattal vettem egy 180 fokos kanyart majd így szóltam:

- Haza kell mennem! - válaszoltam egyenesen a szemébe. Nem pislogtam, fokozatosan láttam ahogy arcára kiül a döbbenet.
- Miért? - csak ennyit tudott kérdezni.
- Előbb haza akartam telefonálni és, elindult a rögzítő majd egyszer csak egy fiatal nő felveszi a telefont de nem szól bele. Yuri viszont bekiabál hogy Azonnal tedd le és bújj vissza!
- Szerinted megcsal? - kérdezte de a szája sarkán már láttam a bújkáló mosolyt.
- Szerintem igen. Ha megkérhetlek akkor ne mosolyogj... ez nem vicces. - Azzal elmentem mellete, kezemben 3 könyvel amiket este olvasgattam elalvás előtt. Artistákról szóltak.
- Igazad van. Nem vicces, hanem szánalmas.

Kiestek a kezemből a könyvek. A szemeim tágra nyíltak, de azon nyomban össze is szűkültek. Hátrafordultam ő karbatett kézzel mosolygott rám. Most az egyszer, nem tetszett a mosolya.

- Hogy mondtad? - kimért nőies hangom volt.
- Szánalmas. ( fellökte magát és elindult felém ) Szánalmas bizony. Te vagy megsértődve? Sora! Azért ez már nevetséges. Eljössz ide franciaországba utánam, lefeküdtünk te nem ellenezted. Többször is lefeküdtünk egymással és most te vagy kiakadva azért mert egy lány felvette a telefont Yurinál? Ejnye Sora.

Közben olyan közel jött hogy már feljebb kellet hajtanom a fejem azért, hogy láthassam. A kezem ökölbe szorult. Hál istennek nem vette észre. Éreztem ahogy a körömöm belevájódik a bőrömbe. Éreztem azt ahogy a körmömön lefolyik pár csepp vér. Majd egy gyors hüvelykujj mozudlattal letöröltem nehogy Leon észrevegye a hófehér szőnyegen a vércseppet. Na már csak az hiányozna. Megnyugtattam a hangom majd így szóltam:
- Kérlek hozz egy csésze teát ha megkérhetlek. És ha szabad kérnem a teafüvet használd. Nincs erőm a franciateához. - ezután egy kedves mosolyt tettem az arcomra. Tudtam hogy utál teafüves teát készíteni mert azzal mindig sokkal többet bajlódott mint a filteressel. Tudtam hogy akár 10 percbe is beletelhet mire elkészült plusz még amíg megízesíti őket. Ő különösen édesszájú rendszerint a bögrébe félig önt cukrot. Tehát ez még plusz 5 perc. Addig van ídőm összepakolni a lényegesebb holmikat.

Felkaptam a telefont majd berohantam a fürdőbe lefoglalni a repülőjegyem. 40 percem volt a gép indulásáig. Utána visszarohantam, visszaraktam a telefont a helyére. Berohantam a szobába és nem érdekelt Leon rendmániája. Ami cucca az utamba állt, félredobáltam. Majd meghallottam hogy Leon már forralja a vizet... akkor már csak 10 percem van. A bőröndömben össze vissza hevertek a holmijaim sebaj. Már hallottam ahogy önti ki a bögrékbe a teát. Összehúzom a cipzárt, felveszem a vadiúj kabátomat, kalapomat, kigurítom csendben a bőröndöm felveszem a cipőmet. Leon lép ki a konyhájából és meglepetten néz rám. Odasétálok hozzá majd megpuszilom az arcát, majd hátatfordítok és az ajtóban még visszaszólok de nem fordulok meg. Elegánsan integetek háttal neki:
- Au'revoir Monsier Oswald!
Majd az ajtó becsukódik. De még hallom, ahogy a két bögre nekiütközik a földnek forró teacseppeket zúdítva szét az egész lakásba.

Amint kiértem a hotelból elém áll egy taxi. Gyorsan be is ülök majd mondom neki hogy vigyen ki a reptérre. Viszonylag hamar kivitt mert dupla díjat fizettem neki. A reptéren kikértem a lefoglalt jegyemet. 10 perc múlva felszáll a gépem. Felültem rá és vártam... Vissza Amerikába. Senki sem tud semmit, csak Leon... Csodás. Végülis... fő a bizalom... Na de ilyen téren?!

Végre leszállt a gép. Gyorsan fogtam egy taxit, de még beültem előtte egy étterembe mert nagyon éhes voltam. Utána újjab taxi és egyenes hozzánk. Mikor kiszálltam megpillantottam a közös házunkat Yurival. És talán az a nőm ég itt is van. Belépek a kapun, előveszem a kulcsom, majd amilyen halkan csak tudom, kinyitom a bejárati ajtót. Hallgatózok, semmi hang.. Tudtam hogy a házunkban mindenhol tökéletes hangszigetelés van. Leveszem a cipőmet. Sehol egy másik női cipő. Felmegyek a lépcsőn amilyen halkan csak lehet. Majd odaállok az ajtó elé és hallgatózok. Majd elforgatom a kilincset és belépek....

Yuri feküdt az ágyban és rajta egy hosszú vörös hullámoshajú fiatal nő volt. Felsikoltottam és a számhoz kaptam a kezem. Yuri oldalra pillantott.
- A francba! Sora! Sora!
Én csak rácsaptam az ajtót és rohantam lefelé a lépcsőn. Hallottam a lábdobogást, Yuri futott utánam. Nem érdekelt hogy mezítláb vagyok feltéptem a bejárati ajtót, és azt hittem elájuk.
Leon álltt előttem.