Sose kedveltem túlzottan a biológiát. Már suliba se voltam belőle a legjobb de őszintén megvallva, nem is törekedtem nagyon azért hogy biológus legyek. Nem az volt minden vágyálmom. Tanuljam meg hogy ez azzal hogy áll kapcsolatban, és tanuljam meg őket hogy megértsem mi a közös bennük egy harmadik sejtbe. A másik fele a táplálkozás és egyéb kapcsolatok. Tanuld meg hogy ez mivel táplálkozik, mért ezzel. és mért nem azzal. Mert csak!  Najó... hagyuk. Mint már említettem a biológia sose volt a kedvencem de a mai napon különösen megutáltam...

Reggel Leon karjaiba ébredtem. Nem szándékosan. Ugyanis a gyomromból  jeleztek hogy ideje lenne az első táplálkozásnak ugyanis a tegnapi semmittevés, fekvés, csókolózás, sírás , beszélgetés közbe nem ettünk egy falatot se mert ugyebár egésznap az ágyban voltunk. Vissza akartam aludni már le is hunytam a szemem mikor mögöttem valami különös hangot adott ki. Annyira megijedtem ettől a hangtól hogy felugrottam, ezzel a mozdulatommal elértem hogy a vállammal jól felcsaptam Leon állkapcsát. Mikor éreztem hogy ez történik mégjobban megijedtem és hirtelen hátrafordultam. Nem kellet volna... Ezzel a mozdulatsorommal azt sikerült elérnem hogy a kezemmel jól orrbacsaptam szegény Leont. Ekkor az arcomhoz tettem a kezemet. Megrémültem. Leon jajjgatott én meg elpirultam. Ilyen rossz reggelem régen volt. De nem elég hogy még ilyen rosszul indult a reggel egy hülye gyomorkorgás miatt, erre a hasam megint jelzett...

- Ha ezt ébresztőnek szántad, akkor ha nem sértődsz meg akkor több ilyet nem kérnék. Persze szent igaz hogy hatásos volt. - szólt kicsit fájdalmasan, ami ebben a szituációban azért érthető volt.

Akaratlanul is elkacagtam magam. Hihetetlen hogy ilyen helyzetekbe is képes tréfálni. Bárcsak már régen is ilyen lett volna. Persze ez lehetetlen lett volna... és már 2 nap eltelt abból az oly rövidke hétből, amit együtt tölthetünk. Persze azt még mindig nem tudom hogy fogok ezek után Yuri szemébe nézni. Megint elkapott a szomorúság.

- Na gyere ide kisangyal! - szólt, azzal magára húzott. Én mosolyogva feküdtem rajta, és immáron sokadjára vesztem el az ő, csillogó szürke szemeibe. Hál'istennek újra úrrá lett rajtam a boldogság. Ám ekkor illúziórombolóként megszólalt a pocakjából valami.

- Most nem ijedtem meg! - szóltam nevetve.
- Ettől ijedtél meg? - kérdezte. Hozzá eléggé meglepett arcot vágott.
- Igen de mögöttem volt és a naaaagy csendbe hirtelen megszólal egy hang..... - elharaptam a mondatot... de közbe mosolyogtam.
- Kicsiszívem... - azzal megcsókolt. Elpirultam mert már eléggé éhes voltam...
- Öhm... nem akarunk enni egy kicsit?

Erre nevetni kezdett. Váltottunk még egy csókót, utána közösen bebújtunk a zuhany alá, felöltöztünk majd elmentünk reggelizni ami  megjegyzem. Nagyon jól esett. Utána elmentünk egy parkba ahol sétáltunk, vagyis inkább csak Leon sétált én pörögtem és ugrabugráltam a vadiúj magassarkúmba de sebaj. A parkban nem mutatkoztunk karöltve, nem váltottunk szenvedélyes csókokat mert minden második fa és bokor mögött lelkes paparazzik vagy fotósok bújtak meg. Egyáltalán nem hiányzott egyikőnknek sem hogy egy dühtől elborult Yuri megölje Leont..... mert Yuri még erre is képes lenne.. ez se nekem, se a kedvesnek nem hiányzik. Ha már így sétálgattunk be kellett néznük a hotelba is, ahol az én szobám volt ugyanis nem lehettem 1 álló hétig ugyanabban a ruhába, hiába is néz ki az fantasztikusan. A hotel bejárata előtt azonban Leon elémugrott.

- Nincs kedvem felmenni hozzád. Vagyis kedvem az van csak félek hogy történik valami ami nem kéne - itt kélyesen rám kaccsintott - szóval menjünk vásárolni. Én fizetek és bármit válogathatsz!

Ez normális?! Mindenesetre csak rábólintottam. Ki fogom vásárolni a pénzéből! Ez jó móka lesz! Ahogy ígérte, bementünk a jobbnál-jobb üzletekbe és mindig a szakadás háatárán lévő szatyrokkal léptünk ki újra és újra az utcára. Nagon sokszor ő csak leült egy székbe és figyelte amíg én öltözködöm de van amikor egy egy szenvedélyesebb, mélyebb kivágású ruhában lágyan odasiklottam hozzá és lehajoltam elé. Ilyenkor már emelte a fejét és hunyta lefelé a szemét és ajkaink veszélyes távolságba kerültek de mindig jól csináltam és az utolsó pillanatban elrántottam a fejem. Mire sikerült neki feleszmélnie addigra én már nagyban öltöztem. Váltogattam a szebbnél szebb ruhákat.Mire sikerült végeznünk addigra már jóval elmúlt dél is így ideje volt újra foglalkozni a biológiával azaz újabb táplálékegységeket felvenni. Taxiba ültünk, a csomagokat bepaszíroztuk a csomagtartóba, majd Leon igazi úriemberként, kinyitotta előttem a taxiajtót, megvárta míg beülök majd beült mellém, azzal elhajtottunk hozzám, a hotelban lévő dolgaimhoz, utána vissza a taxba és fel hozzá, immáron az egész hétre.

A telefonért nyúltam, de megremegett a kezem. A másik kezem a mellkasom fölé raktam. Elhatároztam magam újra és megfogtam a telefont. Fölemeltem, majd farkasszemet néztem a gombokkal, melyek most hófehéren csillogtak a fekete műanyagban. Majd elkezdtem beütni az otthoni telefonszámot. Nyomtam a gombokat, és közbe hallottam azt a rövid sípolást is ami egy egy gombra volt beprogramozva. Fülemhez emeltem a kagylót majd már hallottam is a tárcsázást. Majd megszólalt a rögzítő.

Szia!

Sajnos most nem éppen vagyok telefonközelbe. Add meg a számod és visszahívlak de azért örülök hogy kerestél. További szép na....

A rögzítő abbamaradt. Valaki felvette a telefont. Egy női kis kacarászást halottam majd Yuri üvöltését:
- Ne vedd fel! Tedd le azonnal és bújj vissza!