Hogy mi a hűség? Fogalom? Vagy tett? A hűséget meg lehet egyáltalán magyarázni hogy pontosan mi is az? Vagy hogyha már itt tartunk akkor miért van hűség ha van hűtlenség is? A világ tele van ellentettekkel mint például a Férfi és a Nő. Vagy mint a Nap és a Hold. Tűz és Víz, Fény és Sötétség. De itt a hűség, teljesen más. Amikor valaki házasodik, örök hűséget ígér a másiknak. Itt is van egy hatalmas ellentét. Házasság és Válás. Sajnos manapság sokkal több a válás, mint a házasság. Hűtlenség, megcsalni valakit egy harmadik személlyel, de ennél rosszabb hogy ezt sokan titkolják. Hűtlenség ágybabújni olyasvalakivel aki nem a párod. Hűtlenség azt megcsókolni azt, aki nem a párod.

Elmentél. Pedig először azt hittem hogy csak viccelsz, de amikor berohantam hozzád, és megláttam a bőröndjeidet rájöttem hogy nem tréfálsz. Elmentél és itt hagytál. Egyedül. A szívemben üresség kong. A te hiányod fagyos, kezd belülről elpusztítani ahogy ez a hidegség terjed szét a testemben. Mindennap eljövök ide és elgondolkodok azon amit valaha együtt csináltunk. Az angyalok tánca. Minden közös tevékenykedésünk közül ez volt a legszebb, és a legjobb is. Hiányzol Leon! A színpad sem csillog úgy régen, mint amikor itt voltál. Egyedül nem bírok csillogni annyira, mintha ketten lennénk. Sírok Leon. Sír a színpad is. Egyszerűen kellesz nekünk. Láttam rajtad, neked is nehéz volt elhagyni a színpadot akkor mond! Mond Leon miért?! Miért? Az esküvőmön még ott voltál. Láttam a szemedben a csillogást. De már késő volt. Mikor kimondtam az igent eltűnt a csillogás, némi haragot véltem látni ezüsszürke szemeidben. Előtört belőled a Halálisten ám mikor lágyan karjaidba vettél, és vezettél olyan lágy mozdulataid voltak, hogy elolvadtam a karjaidba. Azután elhagytál, itt, egyedül csak annyit mondtál hogy nem felejtesz el, megcsókoltál majd kimentél az ajtón. Elmentél, pedig megígérted, hogy sosem fogsz bánatni. Leon, bántottál. 

Már a repülőn ülök. Látnom kell őt. Utoljára de látnom kell. Kalossal mindent megbeszéltem. Azt mondtam neki hogy 1 hétre visszamegyek Japánba. A családdomal lenni, de szerintem átlátott rajtam ugyanis ennyit mondott:
- Yuri tud róla?.
Én annyira meglepődtem hogy még egy könny is lefolyt az arcomon.
- Nem.
- Nem mondom el neki.
Imádom a főnököm. Mikor visszamentem a házba Yuri még aludt. Őszintén szólva örültem neki hogy nem volt ébren, így nem kellett magyarázkodnom neki hogy hova is megyek.Yuri drága férjem. Emlékszem mennyire boldog voltam azon az estén, ahol megkérted a kezem. Lágyan egy csókót leheltem az arcára majd kimentem az ajtón.
Ennyi volt a búcsúzás és azóta is a repülőn ülök. Kalostól tudom hogy Leonnak ma nincs előadása és azt is tudom hogy ma az estélyét otthon tölti. Véleményem szerint valamely kedves könyve, és egy pohár pezsgő társaságában.

Leon vajon hova mehetett a színpadtól? Na vajon? Párizsba! Így hát megint visszakerültem a jó öreg Párizs macskaköves utcáira. Ezúttal óvatos is voltam. Kontyba tűztem a hajamat, napszemüveget vettem fel nehogy valamelyik artista vagy netalántál rajongó felismerjen. Ahogy bolyongtam Párizs forgalmas ám mégsem a már túlságosan megtelt utcáin megláttam egy igen jó kirakatot teli szebbnél szebb kabátokkal. Nos, nő vagyok ideje kicsit kinyitnom a pénztárcám. Végülis, telik rá. Beléptem a helységbe ami csillogott a tisztaságtól. Alig voltak az üzletbe. Egy 35-40 körüli kosztümös nő jött felém orrán keret nélküli szemüveglencse csillogott. Nyakába mérőszarlag volt. Angolul szólított meg, enyhe francia akcentussal.
- Segíthetek asszonyom?
- Oh. Oh igen köszönöm. Nos kabátot szeretnék venni mivel látja, ez már egy agyonhajszolt és eléggé régi darab.
Igazam volt. Még mindig abban a piros kabátban jártam. Ideje volt váltani.
- Azonnal segítünk a problémán. Angeline! - szólt hátra, majd tapsolt egyet. Egy fiatal, 20-25 év körüli szőke hajú nő sietett felém. Rajta is kosztüm volt, valószínűleg az üzlet egyenruhája.
- Milyen típusú kabátot szeretne kisasszony? - kérdezett.
- Hát.. öhm.... - kicsit szégyelltem magam ugyanis nem vagyok valami tisztába a típusokkal. Ez valószínűleg látszódhatott mert a nő elmosolyodott majd arrébbállt. Öt perc múlva szebbnél szebb kabátokat rakott le elém. Volt ott bőr, műszőrme, műbőr mág selyem is, tehát minden ami kell. Kiválasztottam egy kicsit sötétebb bézs színű, bokáig érő gombolkozós kabátot. Pont jó volt a mérete. Odaálltam a tükör elé és megláttam magamat.
Hmm.... nem is rossz - gondoltam.  Az arcomon valószínűleg látni lehetett a gondolatokat mert a hölgy megkérdezte:
- Kalapot, sálat netalántán cipőt?
- Igen kérem! - szóltam neki mosolyogva. Majd tovább csodáltam magam a kabátban. A hölgy megjelent hatalmas mennyiségű sálat és kalapot hozott. A cipőt már nem tudta de már fordult is vissza. Válogattam megint a selyem sálak közül. Egy mégsötétebb bézs színűt választottam, tökéletes barna kocka elhelyezés volt rajta. Nagyon tetszett. Azt is felvettem. Pont passzolt a kabátomhoz. Kalapok közül is választottam. Végül egy kellően nagy, világosabb bézst választottam, oldalán kellő méretű hímzett orchideavirággal. Végül sikerült egy világosabb barna, kellően magassarkú cipőt is választanom. Távoztam még egy lengő őszi szoknyával. Nagyon tetszett, kellően fodros alja volt. A felsőmet felül összelehet kötni, eléggé nagy bevágása van és mintha agyon lenne gyűrve. A pénz tárcám meg is fizette de kit érdekel? Ez volt a cél! Jól érzem magam!

Alkonyodik már. Vadiúj ruhámba körbejártam egész párizst. Nagyon finom francia étkeket ettem, italokat ittam. Meg vagyok elégedve a franciákkal. Épp a liftben utazom felfele. Leon hotelszobájához megyek, én ugyanis nem mertem megkockáztatni azt, hogy egy hotelban aludjak vele. Túl nagy a kockázat. Mondjuk, most is éppen lebukni készülök de kit érdekel? Látom őt még egyszer, talán utoljára de már csak ez kell. Nem búcsúzott el méltóan, én megadom neki a kegyelemdöfést. Kiléptem a liftből. A 17. emeleten vagyok. A hotel gyönyörű, magassarkú cipőm kopogása elveszik a szőnyegbe. 512-es szoba, ezt hajtogatom magamba. Végül megtaláltam, a folyosó végén. Beállok a szobaajtó elé, kezem felcsúszik a csöngőhöz, de megáll. A kezem elkezd remegni. Mivan velem? Hova tűnt a bátorságom? Végülis, bejelentkezés nélkül készülök beállítani a halálistenhez. Elég merész dolog nem? És ha morcos vagy ideges? De az is lehet hogy éppen boldog! Mondjuk még alig láttam nevetni. Hát nem tudom hogyan, de ahogy némán gondolkoztam, lenyomtam a kilincset. Nem tudom hogy került a kezem oda, de az ajtó kinyílt.

Beléptem a nagy Leon Oswald rezidenciába. Néma csend volt, csak néha egy koppanást lehetett hallani. Mindenhol rend és tisztaság volt. Bezzeg jönne hozzám egyszer?! Ctsaa! Beljebb léptem hál istennek itt is volt szőnyeg. Udvariatlan vendég módjára levettem a kabátom és a kalapom, ( a napszemüvegem a kabátom zsebébe volt. Végül hallgatóztam egy kicsit. Újra hallottam a koppanást. Odaléptem az ajtóba. Hatalmasat dobbant a szívem. Ott ült. Szmokingba, a felsője kigombolva így látszott hófehér inge, bár abból is az első két gomb ki volt gombolva. Nyakkendője már kikötve lógott kétfelé a nyakába, kezében whiskyspohár volt. Néha a jégkockákkal játszott, majd kimérten meghúzta.
- Leon. - szóltam csendesen. Nem kapta oda a fejét, még csak fel sem nézett. Csupán meghúzta utoljára a poharat, amiben pont kimérten egy korty volt.
 Kopp