|
Komoly beszélgetések
Shi 2007.07.11. 21:05
- Mit nyaggatsz? Semmit sem csinálok, szállj le rólam!
- Kurts Veber őrmester! Nekem, Melissa Mao törzsőrmesternek kötelességed engedelmeskedni! HALJAM!
- Igen, de mint Kurts, nem szükséges Melissának engedelmeskednem, elnézést! – vágta rá pöffeszkedve a fiú.
- Mit nyaggatsz? Semmit sem csinálok, szállj le rólam!
- Kurts Veber őrmester! Nekem, Melissa Mao törzsőrmesternek kötelességed engedelmeskedni! HALJAM!
- Igen, de mint Kurts, nem szükséges Melissának engedelmeskednem, elnézést! – vágta rá pöffeszkedve a fiú. Melissa döbbenten tekintett rá. Majd kitört belőle a nevetés. Odahúzott egy széket, majd leült rá. Szemeit gyengéden a fiú felé fordította, majd egész közel húzódott hozzá, orruk szinte összeért.
- Na de Melissa… - bambult Kurts a nő fekete ujjatlanjának kivágásába.
- Kurtsi, te olyan nevetséges tudsz lenni ilyenkor, tudod?
- Aha… - szólt kábultan Kurts, még mindig Melissa domborulatait csodálva.
- Mond Kurts… mond csak le tudnád venni a pillantásodat A MELLEIMRŐL? – ordított rá a lány, majd hátralendült és… hanyatt terült el a földön. Kurts gyorsan felpattant és az asztal fölött átugorva Melissa – a hátraesés következtében – terpeszbe szétnyitott lábai közt landolt. Leguggolt, tenyerét a lány vállai fölé helyezte, majd rábámult. Az döbbenten pillantott vissza rá.
- Ezt vehetem szexuális zaklatásnak, Kurtsi? – a fiú Melissa füléhez hajolva csak ennyit súgott neki:
- Hát ha gondolod… - majd megint Melissa szemeibe bámult, alig 20 centire az arcától – És kérlek… - egész közel hajolt hozzá, homlokukat összekoccantva – ne hívj Kurtsinak, rendben, szívem?
- Te pedig ne hívj szívemnek. – Melissa az utolsó szót kissé megnyomva felkelt és lelökte magáról Kurtsot – Még egyszer ne csinálj ilyet, mert azonnal szétlövöm a fenekedet!
- Hahahaha – nevette Kurts, majd visszatért a képhez és újból munkához fogott. Melissa mögé állva segített neki egy-egy képdarabkát a helyére illeszteni.
- És… mit gondolsz, Sousuke hogy van?
- Én inkább Kanaméért aggódnék… bár őt sem kell félteni, ne aggódj. – kacsintott Kurts, majd újabbat tolt a helyére.
- Nem, az ide való… - javította ki Mao, majd a rendes helyére rajta a darabkát – Mit gondolsz… Sousuke szerelmes Kanaméba?
- Agh… - Kurts hátraesett a hirtelen kérdéstől. Lassan feltápászkodva nézett a nőre – Honnan veszed?
- Hát… Sousuke is eléggé megváltozott, mióta Kaname a közelében van… szerintem igazán kedvesek együtt.
- Mondjuk Tessával is összeillene… de nem tudom Melissa. Nyilván nem közömbös számára, de nem hiszem, hogy szerelemnek nevezném…
- Igazad van… - bámult Melissa döbbenten az asztalra.
- Miért? – nézett arra Kurts, majd neki is leesett az álla. Melissa keze még mindig azon a darabkán nyugszott, amit utoljára tolt a helyére. Végre teljesen kirajzolódott Tessa és Sousuke alakja.
- Ez… nem lehet… mégis… mi a fene… - szólt döbbenten a nő.
- Ilyen nincs… - szólalt meg Kurts is.
- Sousuke és Tessa…
- … együtt…
- Sose gondoltam volna, mindig is azt hittem, hogy Kaname és Sousuke…
- Elnézést… zavarok? – szólalt meg Tessa.
- Á kapitány… oh… ööö… nem persze, jöjjön be! – Pattant fel Kurts, amennyire csak tudta, takarta a képet, de már késő volt.
- Mikor vette el? – kérdezte szigorúan a kapitány.
- Mi vettél el? – csattant fel Melissa is.
- A… képet… ööö… az itt találtam összetépve…
- Az nem lehet. Marducas parancsnok mondta, hogy valamit kivitt a szobámból. – szólt haragos szemmel Tessa a rémült fiúra.
- Tessa… minden rendben? – kérdezte anyáskodva Melissa.
- Persze – válaszolta – csak vissza akarom kapni a fényképem.
- Hogyne! - Kurts felnyalábolta a darabokat, majd Tessa kinyújtott kezébe szórta őket. A lány megremegett, majd a kupacra pillantott, aztán Melissa vállaira borulva ismét zokogni kezdett. A kép maradványait a földre szórta. A két fiatal az asztalhoz vezette Tessát, majd leültették az egyik székre. Meghökkenve bámulták a gyönge teremtést, amint az próbálta magába fojtani a sírást. Melissa kezdte érteni a dolgokat.
- Tessa… minden rendben? Mi itt vagyunk, ha gondolod, meghallgatunk…
- Melissának igaza van, amíg nem találjuk meg Sousukét és… - de nem tudta befejezni, mert Tessára újból rájött a sírógörcs. Melissa egy hatalmas pofonnal díjazta a fiú „nyugtatását”, majd megfogta a kapitány hófehér kezeit.
- Tessa… őszintén… Sousukéről van szó?
- … nos…
- És… köze van Kanaméhez is, igaz?
- … igen…
- Kérlek, válaszolj őszintén… te… KURTS, MENJ KI! - ezsmált fel Melissa.
- De… nem, én maradok!
- Kérem Veber őrmester – emelkedett fel Tessa. Ahogy Kurts szemébe nézett, a fiú azonnal elindult kifelé. Nem bírta nézni a kapitány szemében azt a mérhetetlen fájdalmat és veszteségérzetet, ami most ott csillogott a könnyekkel együtt. Amint becsukódott az ajtó a fiú mögött, Melissa is elindult kifele. Kinyitotta az ajtót… mire ott találta a fiút a kulcslyuknál.
- Tünés… - sziszegte, mire Kurts menten elrohant. A nő visszasétált Tessához és újra leült vele szembe.
- Szeretnél beszélgetni? – kérdezte óvatosan. Néma bólogatás volt a válasz.
- … igen…
- Szóval most Sousukéről és Kanaméról van szó… köze van a balesethez? – Melissa szavait csend követte, amiből ő azt vonta le, hogy igen is, meg nem is – Szóval nem.
- … de… aggódom értük, persze, de más nyugtalanít… - Tessa megijedt a saját szavaitól. Miért mondja most el ezt Melissának? Végtére is mindig is magába fojtotta… talán ez volt a hiba. Mao mindig is kedves volt vele, szerette őt, akkor talán most vele igazán megbeszélheti a dolgokat… igen, mindent elmondd neki… már ha érdekli.
- Kedveled Sousukét, igaz?
- Igen, nagyon jó katona…
- Nem úgy értettem. – Tessa felkapta a fejét. Melissa fürkészően bámulta, Tessa pedig lassan bólintott.
- Nos… egy ideje azt hiszem, jobban kedvelem, mint egy barátot.
- Értem. Megengedsz egy feltételezést? Szerintem te azért vagy szomorú, mert attól félsz, hogy Sousuke és Kaname összejön. Te pedig szerelmes vagy Sousukébe.
- Tömören és modernül megfogalmazva… helytálló feltételezés.
- Figyelj rám! – Melissa közelebb hajolt hozzá és szólásra nyitotta a száját – Most elmondok neked valamit, amit remélem, te is olyan becsesen fogsz kezelni, mint én a te gondodat. Kérlek ne mondd el senkinek.
- Hallgatlak. – szólt feszülten Tessa. Még mindig ideges volt, de jól esett neki, hogy kimondhatta, ami a szívét nyomta. Nyugodtan, tiszta lélekkel nézett bele Melissa… szégyenkező szemébe.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
